Az utolsó könnycseppem se elég? (Harry Potter ff.)

5. Rész

Az idő csak úgy röppent. Már már a karácsonyhoz közeledtünk és már a hó is le esett. A mai nap hó golyozni indultunk Harryvel, Hermionevel, Ronnal és a Weasley ikrekkel, mert már volt annyi hó, hogy tudjunk benne játszani.

Rókaként futkároztam a hó elől amit felém dobáltak mivel így sokkal fürgébb voltam így nem találtak el... Vagyis azt hittem hisz George meg dobta a hátsó lábam így a fejjel előre estem ami bele szorult a hóba.

Ám, hogy ezt, hogy oldottam meg nem tudom. Ez az én szerencsém. Emberré inkább nem változtam át mert akkor biztos szét fagynák, így inkább hagytam, hogy ki húzzanak, meg éreztem ahogy a két hátsó lábamat meg fogják és elkezdenek húzni.... Mikor a fejem ki jött a hóból Hermione és Harry hátra estek a három Weasley meg csak nevetett, gyorsan vissza változtam és az arcába dobtam a hó golyót Georgenak, büszkén mosolyogva ki húztam magam, ezek után Fred csak még jobban nevetett. Hátulról valaki meg dobott ami egyenesen a nyakamba esett ezért aprót sikítottam és le hámoztam magamról a kabátot és el kezdtem ki rázni a havat. Hátra néztem és mindneki Hermionera mutatott a lány meg csak mosolygott mint a tejbe tök.

-Gyere idee! -futottam a lány felé aki sikítva és egyben kacagva futott előlem, de volt annyi szerencsém, hogy Hermione el botlott a hóban így pofával a hóba landolt ekkor úgy ki tört belőlem a kacagás mint meg soha, amilyen fejét vágott Hermione... Az mindent megért.

******************************************

Éppen bájitaltanról jöttünk ki és csoda folytán senkibe nem kötött bele -Harrybe se ami nagy szó- csak mormogott valamit az orra alatt amiből annyit hallottam, hogy 'tükör' és mikor senki nem figyelt rá könnyeket is hullajtott amit persze én láttam hisz mindig ki fogtam az ilyen pillanatokat. Éppen nagyban ettünk mikor Harry megszólalt.

-Vajon miért volt olyan csendes Piton?
-Biztos rossz napja volt! -rántotta meg a vállát Ron és bele harapott csirke combjába.
-Az biztos! -helyeselt Hermione is. Harry és én össze néztünk nem tudtok mire vélni, mikor oda néztünk a tanári asztalhoz akkor ott ült és csendesen meredt maga elé és arca még mindig nagyon szomorú volt.
-Kíváncsi vagyok mi lehet a baja... -sugtam magam elé.
-Arra én is...
-Egyébként... -nézett ránk Ron. -Azt tudjátok ki az idősebb? -rá néztem Harryre aki ugyan olyan tanácstalan volt mint én. Meg ráztuk a fejünket.
-Ez még nem került szoba!
-Nem. Majd talán egyszer! -ezzel Harry is el kezdett enni.
-Harry! Gyere velem! -pattant fel Ron és meg ragadta testvérem karját és maga után húzta.
-El fognak késni! -forgattam meg a szemem.
-Nem baj. Gyere menjünk! -karolt fel Hermione. Elkezdtünk menni McGalagony órájára. Le huppantam a helyemre Hermione meg mellém.

-Jó napot gyerekek! -jelent meg akkor a tanárnő mikor le ültünk. -Vegyétek elő a könyvet és másoljátok ki a százhetvenedik oldal első két bekezdését! -ezzel át változott macskává és fel ült az asztalra és így pásztázott minket, ki nyitottuk a könyveinket és elkezdtünk írni. Az ajtó ekkor nagy nyikorgással nyílt és a két jó madár lépett be... Inkább rohantak.
-Sikerült! Rondán nézett volna az öreg McGalagony ha elkésünk! -ezen csak el mosolyodtam... A macska le ugrott és vissza változott professzor alakjába, Harry és Ron nagy szemekkel néztek rá. -Nagyon szépen csinálta tanárnő! -mosolygott ijedten, türtöztetnem kellett magam, hogy nehogy fel röhögjek, pedig nagyon közel jártam hozzá.
-Örülök, hogy elnyerte a tetszését Weasley! -nézett a fiúra. -Az lenne a legcélszerűbb ha önt vagy Potter urat zsebórává változtatnám! Akkor legalább egyikük pontos lenne!
-Elnézést tanárnő... -kezdte most Harry. -El tévedtünk!
-Térkép szeretne lenni? -emelte fel szemöldökét a professzor. -Anélkül nem találják meg a helyüket? -a fiúk le ültek elénk a professzor meg le ült a helyére. -Folytassák! Granger kisasszony mutassa meg mit kell másolni! -Hermione előre hajolt és gyors megmondta nekik és ők is neki kezdtek a jegyzetelésnek.