Az utolsó könnycseppem se elég? (Harry Potter ff.)

2. 2. (14) Rész

Az ágyból felpattanva ébredtem fel és rohantam kifelé de senki nem volt kinn... Épp mikor a szobából ki tettem a lábamat a fejemnek csapódott egy cetli, le szedtem az arcomról és el kezdtem olvasni.

El kellett mennem mert Dumbledore előbb akart látni mint a diákokat. Mivel ilyenkor nem szoktál enni így nem készítettem... És készülödj mert ahogy ismerlek későn keltél.

‧͙⁺˚*･༓☾»»——⍟——««☽༓･*˚⁺‧͙

Idegesen mentem a Weasley családdal a vonatunkhoz és a kerekek is csattogtak a sínen míg a többi vonat a tuttunkra adta, hogy ők bizony mindjárt indulnak.
-Menjetek! -intett nekünk Mrs. Weasley.
-Hölgyeké az elsőbbség! -intett nekem Fred és George.
-Oh köszönöm szépen. -pukedliztem és neki futottam a falnak és már a túl oldalon is voltam utánam pedig az ikrek akkikel azonnal a vonat felé futottunk. A kabinokat jártam hátha meg találom Hermionet és vele a barátaimat mert Fredék is eltűntek így nem volt társaságom.
Egy pár perc keresgélés után meg is lett, Ginnyvel egy fülkében Hermione.
-A fiúk? -huppantam le Hermione mellé.
-Nem tudjuk! -mondták egyszerre.
-Tök jó... -sohajtottam.
Idegesen tördeltem az ujjam míg a vonat el nem indult de a fiúk nem jöttek.
-Mindjárt jövök! -keltem fel és ki mentem és körbe jártam az egész vonatot de sehol nem találtam őket.
-Nah mit vesztettél... -hallottam Draco gúnyos hangját de amint meg fordultam el akadt. -Hogy te vagy az....
-Nem láttad Ront és Harryt? -kérdeztem reménykedve hátha most nem lesz olyan durva a személyisége.
-Engem nem érdekel a...
-Draco kérlek... -szakítottam félbe. Le hajtotta a fejét és hatalmasat sohajtott majd vissza nézett rám.
-Nem nem láttam. Utoljára veletek láttam. -nézett rám.
-Őszinte? -emeltem fel a szemöldököm.
-Őszinte. Esküszöm. -bolintott.
-A fenébe! -hagytam ott Dracot de egy percre meg álltam és vissza fordultam. -Köszönöm! -mosolyogtam rá és vissza futottam a lányokhoz.
-Nah? -néztem rám mikor be léptem.
-Semmi... -sohajtottam le mondóan.

‧͙⁺˚*･༓☾»»——⍟——««☽༓･*˚⁺‧͙

-El sem hiszem! -ugrándoztam miközben a tanterem felé mentünk.
-Örülök, hogy nem csak én vagyok oda a növénytanért! -mosolygott rám Hermione.
-Ezt és a bájitaltant vártam a legjobban! -mondtam szögdelve.
-A bájitaltan...
-Tudom... Apámat nem bírod... -álltam meg barátnőm mellet. -De hidd el a zord külső alatt egy kedves lélek bújik. Még ha azt is mutatja, hogy benne nincs semmi jó... Hidd el én tudom, az alatt a tizenkét év alatt tapasztaltam. Mindenkinek azt mutatja, hogy őt nem lehet megtörni...
-De ő már rég megtört... -fejezte be Hermione a mondatom.
-Valamilyen szinten... Igen. Édes anyám halála eléggé... Nehéz téma neki... Ha fel hozom mindig szomorú lesz de közben mérhetetlen szerelmesen beszél róla...

Lassan oda bicegtünk a terembe és fel igazítottuk a fejhallgatónkat, a teremben már a halk susmogásból igen nagy hangzavar lett ha mondani akartam Hermionenek -aki mellettem állt- kiabálnom kellett és ez egészen addig tartott amíg Bimba professzor meg nem jött.
-Jó napot kívánok! -sietett be a professzor.
-Jó reggelt Bimba tanárnő! -harsongtuk egyszerre.
-Kedves másodévesek! Íme a harmadik számú üvegház, és most gyertek közelebb az asztalhoz! -mindenki tett egy lépést az asztal felé és vissza néztünk a professzorra. -A mai órán mandragórát fogunk át ültetni! Ki tudja nekem el mondani a mandragóra jellemzőit? -Hermione és én egyből fellendítettük a kezünket. -Igen... Potter kisasszony? -mosolyogva nyelvet öltöttem a lányra.
-Az álom fű, ismertebb nevén a mandragóra, a dermesztő átok gyógyítására használjuk! De egyben veszélyes is. Aki meghallja a sikolyát az azonnal szörnyet hal!
-Tökéletes! Tíz pont a Griffendélnek! -mosolygott rám.
-Mivel ez meg nem teljesen kifejlődött ezért ezeknek a sikolyát még nem halálos, csak eszmélet vesztést okoz, ezért kaptatok a fülvédőt! Ugye mindenkinek jól takarja? Ide figyeljetek! Jó erősen meg ragadjuk a mandragórát és egy határozott mozdulattal ki emeljük! -húzta ki a földből és egy halk nyivákolást hallottam amire azonnal oda kaptam a fülvédőre a kezem. -Így és be tesszük a nagyobb cserépbe és rájuk szorunk egy kis virágföldet, hogy meg ne fázzon! -hirtelen egy kisebb dobbanást hallottam mire oda kaptam a fejem és annyit láttam ahogy Neville a földön fekszik... Azaz el ájult.
-Longbottom rosszul rakta fel a fülvédőt? -nézett Seamusra Bimba professzor.
-Nem. Csupán csak elájult.
-Egyre megy... Hagyjátok ott! Nah de lássátok hozzá megragadjátok a tövénél és egy határozott mozdulattal... Húzzd! -mindenki ki húzta a cserépből és néhányan undorodva néztek rá drága Malfoyt meg is harapta mert a szájához rakta az ujját, bele raktuk a nagyobbikba, miközben pakoltam rá a földet az egyik kezemmel végig simitottam az oldalán amire ő elhallgatott, nagyra nyílt szemekkel néztem rá hisz ennek nem szabadott volna működnie...