Az utolsó könnycseppem se elég? (Harry Potter ff.)

5. 3. (31) Rész

A néhány nap alatt le esett az első hó így igen hideg napok vártak ránk és végül az is eldőlt, hogy hogyan fogjuk magunkat meg védeni.
 Harry lett a vezető, akik velünk voltak azok el fogadták, hogy Voldemort visszatért. Egy papírt írtunk alá ami igazolja, hogy benne vagyunk... Mi vagyunk Dumbledore serege.

Sok-sok héten át gyakoroltunk és minden nap titkosan és egyre jobbak lettünk mind, bár gyanakodtak de sosem találtak bármi olyat ami igazolná, hogy tényleg csinálunk bármi szabályellenest...
Ma épp végeztünk de Harry ott maradt Choval... És végre! Meg történt. El csattant az első csók... És épp erről beszélgettünk este is.
-Cho folyton sír... - ingatta a fejét Hermione mikor Harry mondta, hogy csók közbe sírt.
-Egy csók felvidítaná. - mosolygott Ron.
-Nem tudod mit érez... Nyilván szomorú Cedric halála miatt, ezért bűntudata van amiért Harryvel csókolózik, fél Umbridgetól aki kirúghatja az anyját, és a vizsgáktól is, mert sok a bajától nem tud tanulni.
-Nem érezhet ennyi mindent... Fel is robbanna. - ingatta a fejét Ron.
-De érezhet. - vágta rá. -Te csak egy kanál érzelmi szintjén állsz, így természetes, hogy nem tudod! - nézett Hermione Ronra.
-Mint két házaspár... - suttogtam mosolyogva.
-Tessék? - néztek rám mire én és Harry elkezdtünk nevetni...

Hajnalok hajnalán be tört hozzám Ginny aki el rángatott Dumbledore irodájába ahol ott volt az egész Weasley família, Dumbledore, Harry, én és McGalagony. Harry elmesélte, hogy álmában látta, hogy Arthurt valaki megtámadta.

-Az álomban az áldozat mellett álltál, vagy felülről láttad őt? - kérdezte Dumbledore.
-Egyik sem. Olyan volt, mintha... Professzor kérem, mondja meg mi történik velem! - kérte Harry.
-Everard, ma Arthur van őrségben. Fontos, hogy a mieink találják meg! - ment oda a festményhez Dumbledore.
-Uram! - kiáltott Harry.
-Phineas! Menjen át a Grimmauld téri képébe! Arthur Weasley súlyosan megsérült, a gyerekei... - nézett rám. - És Potter-lánya hamarosan meg érkeznek oda zsupkulccsal.
-Kihozták. Nekem sokon múlt de úgy tűnik túl éli! És a Nagyúr nem tudja megszerezni! - mondta az egyik mire nekem hatalmas súly esett le a szívemről.
-Hála az égnek... - suttogtam.
-Nézzen rám! - üvöltött Harry mire mind oda kaptuk a fejünket. - Mi történik velem? - kérdezte nyugodtabban de ijedtebben is.
-Hivatott igazgató úr... - jelent meg Piton.
-Apa! - futottam oda hozzá és át öleltem ő pedig az egyik kezével át ölelt de közben Dumbledorera figyelt.
-Perselus... Nem várhatunk tovább. Reggelig se. Másként mind veszélybe kerülünk! - Piton elengedett és elvitte magával Harry mi pedig Arthurhoz mentünk.

Arthur eszméletlenül feküdt az ágyon és tele volt sebekkel és egyáltalán nem nézett jól így nem is maradhattunk sokáig hisz pihennie kellett, mi pedig nem sok kedvel de elmentünk...

A karácsonyi szünet is el jött amit én a Weasley családdal ünnepeltem a Black házban és apa nem volt itt mert mint mindig apámnak bent kellett maradnia...

Mindannyian az asztalnál álltunk és vártuk, hogy meg jöjjön Molly és Arthur és amikor le ült Arthur mindenki kapott ajándékot és az enyémben egy gyönyörű sárga kötött pulcsi volt "R" betűvel díszítve és mikor oldalra néztem láttam ahogy Sirius mosolyog, mindannyian kaptunk egy poharat amibe kaptunk bort.
-Harryre! Aki ha nem lenne most nem lennék itt! - emelte fel a poharát.
-Harryre! - mondtuk mind egyszerre és le húztuk a pohár tartalmát de akkor Sirius el hívott engem és Harry beszélgetni... Egy fura szobába ahol sok sok embernek a neve és az arca volt feljegyezve de néhánynak ki volt égetve így csak a nevét láthattuk.
-Ez a te szobád? - kérdezte Harry.
-Itt nőttem fel... Fel ajánlottam, hogy lehet ez a Rend főhadiszállása... Eddig ennyi hasznomat vették. Ez a Blackek családfája! - mutatott a sok fejre. - A legtöbb mind bolond volt... A hülye aranyvér mániájukkal. Ez itt... - mutatott egy kiégetett helyre ahol az ő neve állt ám ahol lett volna feje ki volt égetve és csak egy fekete folt tátongott ott. - Anyám tette mikor megszöktem. Kedves, ugye? - nézett a falra csalódottan. - Csak tizenhat éves voltam...
-Hova mentél? - tettem fel hirtelen mire Sirius elmosolyodott.
-Az édesapátokhoz. Ők mindig szívesen láttak. Apád van előttem ha rád nézek... - nézett Harryre. - És ha rád... - emelte felém a fejét és egy lágy mosoly jelent meg az arcán. - Lily. Újra éledt bennetek a lénye.
-Nem hinném. Legalábbis bennem nem... - ingatta a fejét Harry. - Amikor... Amikor álmomban láttam Mr. Weasleyt nem csak néztem őt. Én voltam a kígyó... És aztán Dumbledore irodájában volt egy pillanat, amikor meg akartam... A kapcsolat köztem és Voldemort között nem jelentheti azt, hogy kezdek hasonlítani is rá? Egyfolytában szörnyű düh van bennem. Mindattól, amin keresztül mentem, valami elromlott bennem és rossz ember lettem.
-Ilyeneket ne is állíts. - ingattam a fejem. - Voldemort és közted hatalmas különbség van. Soha nem leszel olyan mint ő, nem is vagy és nem is leszel.
-Igazad van hercegnő. - mosolygott rám mire én le fagytam.
~Hercegnő? - kérdezem magamtól.
-Figyelj most jól, hogy mit mondok! - nézett Harryre. - Mint mondta Lily, nem vagy rossz ember. Jó ember vagy akivel rossz dolgok történtek. Érted? - Harry bólintott... - A világ egyébként sem osztható fel jó emberekre és halálfalokra. Mindnyájyunkban van fény és sötétség is. A kérdés az, hogy melyikre hallgatunk... Az jellemez minket. - itt fel nézett ágy egyik képre amin Regulus név állt és egy nagyot sóhajtott.
-Indulnunk kell... - jelent meg Hermione.
-Ha ezen túl leszünk, igazi család leszünk. - nézett Harryre. - És ha akarsz... Te is hozzám költözhetsz. - mosolygott rám és magához húzott engem és Harryt és szorosan át ölelt minket.