[Megjelent a fénylő írás. "Áldozd fel a lányt."]...
A könyv lapjai közül kiesett egy ultraéles kés, ijedten kaptam a fejem, a mellettem lévő kislány felé, megmoccanni sem tudtam. Émelyegni kezdtem, és tudtam ,hogy pár pillanat és elájulok. Segítséget kellett keresnem, de mégis honnan? Utolsó pillanatban sikítottam egy hatalmasat, akkorát amekkorát csak tudtam, remélve ,hogy valaki meghallja, és ezután a földre rogytam.
Kinyitottam a szememet, a sátorban feküdtem, hirtelen felugrottam, tudni akartam ,hogy Hanga jól van e. Azt viszont örömmel konstatáltam ,hogy valaki megtalált, és nem az erdőben fekszem a levelek közt. Már futottam volna ki, de megláttam a matrac másik végén egyenletesen szuszogó kislányt. Akkora kő esett le a szívemről ,hogy azthittem ismét összeesek. Kiléptem a sátorból és körbenéztem, mindenki ijedten pillantott rám, elsőnek Draco pattant oda mellém és meg akart ölelni, de eltoltam magamtól. Ha így viselkedik velem akkor csak ne ölelgessen.
-Mi történt Zoé? - kérdezte aggódó tekintettel Harry, dióhéjjban elmeséltem a történteket, mindenki megszeppenve bambult maga elé.
-Ki talált meg minket? - kérdeztem megtörve a hatalmas, fájdalmas csendet.
-Draco - mondta Ron a mardekáros fiúra mutatva - azt mondta a folyó mellett talált rád a kislánnyal és idehozott - magyarázta, mire keserű mosoly ült ki az arcomra. Most hálálkodnom kell neki, amihez semmi kedvem nincsen.
-Most mit fogunk csinálni? Nem ölhetjük meg a kislányt - mondta Ron, mire mind bólintottunk. Csak van másik megoldás! Mind bizakodóan néztünk Hermionére. Tőle vártunk segítséget.
-Ne nézzetek rám! - mondta gondterhelten. - két dolgot tehetünk annak érdekében ,hogy megvédjük Hangát - mondta, mire felcsillant a szemem, de utána a lány egyből lelombozott -feláldozunk valaki mást.
-Ugye ezt nem fogjuk megcsinálni? - kérdezte Draco összehúzott szemmel.
-Nem dehogy - néztem rá furcsán. - mi a másik?
-Nem csinálunk semmit - mondta Hermione, és egyik lehetőség sem volt túl bíztató.
