Egy keserves, kínos perc után mosolyt eröltettem magamra, és elmondtam azt ami legelőször az eszembe jutott:
-Nem olyannak tűnsz ,mint amilyennek Harry mesélt...
-Te meg nem tűnsz olyannak, mint amilyen ő. - mondta, és nem tudom ,hogy ezt sértésnek szánta e Harry felé, vagy nekem bókként... Talán egy kicsit mindkettő. Az utazás során rengeteget beszélgettem Dracoval és szerintem egy jó barátra tettem szert. Kis idő múlva Harry bukkant fel az ajtóban, biztosan elindult megkeresni engem, mert hát egy időre jól eltűntem... A vonat ajtajának ablakán keresztül Harry arcán több dolgot véltem felfedezni. A csalódottság, a düh és a gyűlölet. Már azt vártam ,hogy benyisson és leordítsa a fejem amiért az "ellenséggel" barátkozom, de ehelyett sarkon fordult és elment. Tehetetlenül az ablaknak támasztottam a homlokomat és Harry gyerekes kitörésén gondolkodtam. Ezt nem az oviban csinálják a gyerekek? "Ha én őt nem bírom, te se bírhatod ,mert te az én barátom vagy". Hah. A gondolatmenetemet Draco szakította meg:
-Khm... Nem mész utánna? - kérdezte engem fürkészve, láttam rajta ,hogy az előbbire nem nagyon tud mit mondani. Én sem tudtam.
-Nem. Nem fogok ezért magyarázkodni neki. - mondtam és felálltam azzal a szándékkal ,hogy majd veszek valamit a büféből, mikor kiléptem ,egy pillanatra visszafordultam - kérsz valamit?
-Igen, de megyek veled - mondta és felállt ő is. A kocsi előtt természetesen összetalálkoztunk a kis hármassal, Harry rám sem nézett, Hermione lenézően pillantgatott felém, Ron meg csak vállat vont. Megvettük az édességeket Dracoval és visszasétáltunk volna a kabinunkba, amikor hirtelen Harey hangját hallottam meg, és nem tudott elmenni a fülem mellett.
-Látjátok? Én mondtam. Miért nem képes összeszedni valaki normálisat? - mondta Harry hatalmas gúnnyal a hangjában. Ebben a pillanatban megfordultam és dühösen Harry szemébe néztem.
-Mi bajod van neked? De most komolyan - kérdeztem szinte ordítva.
-Na vajon mi? Barátkoz mással ne ezzel!
-"Ennek" - rajzoltam idézőjeleket a levegőbe - neve is van! És ha akarod nézz annyira lesajnálóan amennyire csak tudsz, de akit itt lesajnálni lehet az maximum te vagy! - fejeztem be a mondandómat és a szőkehajú fiúval együtt visszamentem a vonatfülkébe.
