Miután végeztünk a vacsorával lesétáltunk a klubbhelyiségünkbe, én azon tanakodtam ,hogy Harry vajon mit gondol? Vajon még haragszik? Hova tűnhetett a vacsorán? A kérdéseimmel ültem a klubbhelyiség kanapéján mikor megláttam egy kezet az arcom előtt.
-Hé! - hallottam meg Draco hangját - minden rendben? Amióta itt vagy nem tűnsz túl boldognak.
-Őszintén nem tudom ha minden rendben van e. Mindenki azt várta ,hogy Griffendéles legyek és nem lettem. Mert én nem odavaló vagyok, én idevaló vagyok. Harryt a Süveggel a fejemen láttam utoljára - fakadtam ki - és elegem van a viselkedéséből. Ahelyett ,hogy meghallgatna gyerekesen kerülget. - fejeztem be a monológomat.
-Hű... Figyelj hosszú volt ez a nap, talán le kéne feküdnöd - nézett rám a szőke fiú kissé aggódva - majd beszélsz Potterrel holnap.
-Rendben. -mosoltogtam rá - megyek... Jó éjt.
Az ágyamhoz sétáltam és befeküdtem aludni de nem jött álom a szememre. Jóval éjjfél után lehetett mikor megindultam a Griffendél klubbhelyisége felé, azzal, a szándékkal ,hogy beszélek Harryvel. Mikor odaértem a Kövér Dáma rámnézett:
-Kérem a jelszót.
Hűha... Harry azt mondta múltévben csokispuding volt nem tudom ,hogy most is az e...
-Csokispuding - nem nyílt ki. Tehetetlenül lerogytam a földre és vártam ,hogy történjen valami csoda. Tíz perc hosszas várakozás után felálltam és indultam volna vissza amikor kinyílt az ajtó és Harry lépett ki rajta.
-Hát te? - kérdezte ledöbbenve.
-Nem tudtam aludni... Harry beszélhetnénk? - kérdeztem a lehető legkomolyabban.
-Zoé figyelj én nem...
-Harry ne csináld, miért nem vagy képes meghallgatni? - szakítottam félbe.
-Mert nem akarom tudni ,hogy mégis miért barátkozol pont vele össze, miért pont ő Zoé? - kérdezte fájdalmas arccal.
-Mert... - kezdtem de egyből félbeszakított.
-És miért a Mardekárba kerültél? Mindketten tudjuk ,hogy nem odavaló vagy!
-Igenis odavaló vagyok! Másképp nem kerültem volna oda - néztem rá szúrósan.
-A francba Zoé. Mi van veled? Draco van az egész mögött? Az az utolsó... - ekkor végleg elfogyott a türelmem.
-Harry állj már le, és hagyd békén Dracot! Egyáltalán nem olyan mint amilyennek te beállítod! - néztem testvéremre bosszúsan - tudod mi zavar? Hogy annyira el vagy szállva magadtól ,hogy engem meg sem hallgatsz, csak, a gyerekes utálatodat kezded és végzed. Nem unod már?
