Se veled, de nélküled °befejezett°

20

NORTH

A retro reggeliző szokáshoz híven tele volt emberekkel. Tristannel egymással szemben ültünk aa boxban, és a fiú döbbenten figyelt engem, ahogy felzabálom az egész éttermet.

-Egyáltalán, hogy fér beléd ennyi? – kérdezte sokkosan.

-Csak fogd be! – mormogtam és egy nagyot beleharaptam gofrimba.

-Elraboltak az ufók, vagy mi van? – vonta fel szemöldökét nevetve. Ingerülten emeltem rá tekintetemet, és dühösen csettintettem egyet nyelvemmel. Megköszörültem torkomat, és mély lélegzetet vettem, majd neki estem Trisnek.

-12 óra alatt összevesztem a barátommal, segg részegre ittam magam veled, és majdnem tönkre tettem egy bált, amire egyébként két héten keresztül készültem és diétáztam, hogy Jasonnek és a boszorkány anyjának megfeleljek. Még egy méreg drága ruhát is vettem, de hát minek, ha csak leszajházni tudnak benne?! Egész este gürcöltem, de Jaynek az sem volt elég, és világosan a tudtomra adta, hogy akkor vagyok a legjobb társaság, ha lélegezni sem lélegzem! Aztán te – böktem a fiú felé a csokitól csöpögő villámmal. -, te belevittél engem a rosszba, ráadásul még el is mondtad neki, hogy lefeküdtünk egymással, hogy másnap reggel rendezhessen egy kis balhét, és féltékenységi rohamot kapjon. Az már csak a bónusz, hogy ezek után én ma még elmegyek veled az apja után nyomozni. Szóval, az elkövetkezendő pár órában a hangodat sem akarom hallani! Ne szólj be, hogy hogy nézek ki, ne szólj be, hogy mennyit eszek, mert már azt is leszarom! Ezek után életem végéig dagadt és szingli leszek, és ha már dagadt és szingli leszek, akkor legalább jókat egyek, és ne valami szart! – hadartam el pergő nyelvvel, miközben Tristan szórakozottan figyelte a kifakadásomat.

-A kinézetedre ma még nem mondtam semmit. – bökte oda nekem lazán, miközben kényelmesen hátra dőlt a boxban. Gyilkos pillantásokat küldtem felé, majd a rántottámhoz nyúltam. -De ha már itt tartunk. – mosolyodott el szemtelenül. – Jól áll neked a napszemüveg, kócos haj kombó. A szakadt pulcsimról és a gimis gatyámtól már ne is beszéljünk. – megforgattam szemeimet. – Tényleg, amúgy hogy-hogy pont passzol rád a macinacim? – kérdezte vigyorogva.

-Magas vagyok te segg. – motyogtam durcásan. – Te meg azt mondtad, hogy ez mindig is kicsi volt rád.

-Vagy csak már most elkezdtél hízni. – kacsintott rám. Fenyegetően hajoltam közelebb hozzá.

-Vegyél levegőt még egyszer, – sziszegtem fogaim között. – És én esküszöm kinyírlak! – Tris jóízűen felnevetett, én türelmetlenül égnek emeltem tekintetemet. – És most hozz nekem gyógyszert, mert olyan másnapos vagyok, hogy mindjárt szét robban a fejem.

Miután megreggeliztünk, Tristannel elindultunk a kocsija felé. Puffogva ültem be a járműbe. A fiú rám emelte tekintetét.

-Nem akarlak elszomorítani, de azért át kéne öltöznöd. – mondta szórakozottan. Sértődötten pillantottam rá. Egy sima fehér póló és egy farmer volt rajta, de még így is elképesztően jól nézett ki. Szőkés-barna haja kócosan lógott bele fáradt arcába. Ugyan annyit ittunk tegnap este mindketten, ő rajta még sem látszódott a másnaposság halvány nyoma sem.

-Te hogy-hogy nem érzed úgy magad, mint egy mosott szar?! – vontam fel szemöldökömet, nem foglalkozva előző kijelentésével.

-Az maradjon én titkom. – kacsintott rám. – Amúgy meg szerinted én képes lennék valaha is szarul kinézni? – nevetett fel.

-Csak fogd be! – sóhajtottam fel. Tris egy vidám vigyort villantott felém, majd elindította a motort. Pár perccel később a lány kolesz előtt parkoltunk le.