Se veled, de nélküled °befejezett°

26

TRISTAN

Üveges tekintettel meredtem magam elé, ahogy összekuporodtam dohos matracom végében. Csak pár óra volt hátra a tárgyalásig és az izgalomtól képtelen voltam aludni. A Hold sugarai lágyan sütöttek be a cella apró ablakán, így láthatóvá téve a helyiségben szállingózó hatalmas por halmazt.

Gyomrom folyamatosan görcsölt a stressztől, miközben másra sem tudtam gondolni, csak arra, hogy Northnak valami baja esett. Behunytam szememet és életemben először imádkoztam. Könnyezve kérleltem az életen uralkodó nagyobb hatalmat, hogy vegye védelmébe a lányt, akit szeretek.

Gondolataimból a közeledő léptek hangja rántott ki. Cullen nyomozó  gondterhelten pillantott le rám.

-Van egy jó és egy rossz hírem kölyök. - sóhajtott fel a férfi és kitárta a rácsok ajtaját. - Ejtették a vádat ellened. Szabad vagy.

-Mi? - kiáltottam fel meglepetten és egy apró mosoly suhant át arcomon. - De várj. Akkor mi a rossz hír? - kérdeztem, miközben szívem szaporán vert. 

-Az apád...-kezdett bele Joe, majd lesütötte pillantását. - Az apádat tegnap éjjel meggyilkolták. Részvétem.

-E-ez lehetetlen. - motyogtam magam elé döbbenten. - Hisz tegnap még itt volt. Beszéltem vele és próbált kihozni innen. Az nem lehet, hogy meghalt! - csattantam fel indulatosan.

-Sajnálom kölyök. - dünnyögte a nyomozó és támogatóan vállamra emelte kezét.

-Hogy történt? - néztem fel könnyektől csillogó szemekkel a férfira. 

-Lelőtték. Pár utcával arrébb a rendőrségtől. Soha nem ért haza.

-Baszki. - motyogtam és idegesen beletúrtam hajamba. - A picsába! - üvöltöttem magamból kikelve és hevesen vágtam bele ököllel a falba, majd megtörten rogytam le a földre. - Alig ismertem őt. - suttogtam magam elé elkeseredetten. - Három hét. Három hét adatott meg nekem, hogy együtt lehessek az apámmal és én barom azt is duzzogásra és hisztire használtam! - emeltem meg remegő hangomat. - Meg kellett volna neki bocsájtanom. 

-Nem tudom mit mondjak...-sóhajtott fel a nyomozó komoran és tanácstalanul tekintett le rám. Telefonja csörgése zavarta meg a köztünk beálló csendet. A férfi felvette a készüléket, de nem fogtam fel a száját elhagyó szavakat. Fásultan meredtem magam elé, felidézve az apámmal együtt töltött időmet. Amíg élt a pokolba kívántam őt, elítéltem az összes múltbéli tettét. Soha többé nem akartam őt látni. De most hogy meghalt, azt iránta érzett haragom elpárolgott, és csak megbánást éreztem. Fájt, hogy nem ismerhettem Troyt. 

Először elvesztettem anyámat, és alig hogy rátaláltam az apámra, őt is elvették tőlem.

North volt az egyetlen, aki megmaradt nekem.

-Van egy kis baj kölyök. - szólt hozzám Joe Cullen, mikor befejezte a hívást. Zaklatottan emeltem rá üveges tekintetemet. - A nagybátyádat még az éjjel folyamán letartóztatták. Egy szemtanú látta őt az apáddal veszekedni a tetthelyen, és mikor behoztuk őt, lőszernyomokat találtunk a kabátján. A gyilkosfegyvert egy pár utcával arrébb lévő szemetesben találtuk meg, ami Hank nevére van regisztrálva. Minden bizonyíték rámutat.