Se veled, de nélküled °befejezett°

24

TRISTAN

Kulcs zörgés rántott ki álmomból. A zajra hirtelen pattantak ki szemeim, majd pulzusom szaporává vált az ismeretlen helyszín láttán. Nem tudtam hol vagyok.

Pillanatok múlva jöttem rá, hogy egy cellában tartózkodom, de nem volt sok időm elmélkedni, hisz valaki megállt a rácsok előtt. A hajnali félhomályban nem tudtam pontosan kivenni, hogy ki lehet a túloldalon. 

-Jó nagy slamasztikába keveredtél fiam. - dünnyögte a férfi is egy lépést közelebb jött a cellámhoz. A beszűrődő napsugarak végre megvilágítottak az ember borostás arcát.

-Mennyire rossz a helyzet? - pillantottam Hank bácsira, miközben felültem kényelmetlen ágyamon és elrugaszkodtam a dohos matracról.

-Nagyon. - mormogta a férfi és végig mért engem. - Jelenleg az összes bizonyíték rád mutat.

-Picsába. - dünnyögtam rekedtes hangon, majd félkézzel megtámaszkodtam a rácsokon. - Hogy-hogy beengedtek ide?

-Kérvényeztem, hogy én lehessek a kirendelt ügyvéded. - mondta nagybátyám és biztatóan rám pillantott. - De nem hiszem, hogy képes leszek kihozni téged innen. - sóhajtott fel fejcsóválva.

-De miért? - kérdeztem értetlenül. - Egyáltalán miért tartóztattak le?

-Valaki feldobott téged. Te mit tudsz arról, hogy anyád titkos bankszámláján majd hogynem nyolcvan millió dollár van?

-Tessék? - kaptam fel fejemet meglepetten. - Az lehetetlen. Biztos csak valami tévedés.

-Nem Tris, nem az. - mondta a férfi keményen. - És most, hogy Margaret meghalt, te öröklöd a pénzt. Kivéve, ha elítélnek.

-De ezt nem értem. Anya elmondta volna. - motyogtam és döbbenten huppantam le ágyamra. Idegesen túrtam bele hajamba.

-Van más is. - mondta Hank és egy mély levegőt vett. - Újra megvizsgálták a búcsúlevelet és a te ujjlenyomatodat találták rajta.

-Ez lehetetlen. - suttogtam magam elé. - Vizsgálják meg újra, biztosan elnéztek valamit.

-Nem kölyök, ez nem így működik. - csóválta meg fejét a férfi. - Az ujjlenyomatok nem hazudnak.

-De...

-Semmi de!- vágott bele szavamba nagybátyám. - Meg van az indíték és meg van a bizonyíték. Ezért életfogytiglan jár.

-Biztos van valami, amit tehetünk. - pillantottam a férfire reménykedve. -  Nem kerülhetek börtönbe Hank.

-Pedig nincs más választásod - mormogta és szomorúan lesütötte tekintetét. - Ezek után biztos, hogy bűnösnek fognak ítélni.

-Akkor ennyi? - csattantam fel idegesen? - Életeim végéig rács mögé kerülök egy olyan gyilkosságért, amit nem is én követtem el?

-Sajnálom kölyök. - dünnyögte. - Hidd el segítenék rajtad, ha tudnék. A mostani egyetlen esélyed az a vádalku.

-Vádalku? - vontam fel szemöldökömet.

-Ha bevallod, hogy te tetted, akkor max 25 évet kaphatsz. Jó magaviselettel lecsökkentheted 15-re, 40 éves korod előtt kint lehetsz.

-Nem, akkor sem fogok vádalkut kötni! - csattantam fel és ellöktem magamat az ágyról. Idegesen járkáltam fel-alá a cellában. - Nem fogom hagyni, hogy elvegyék tőlem az életemet.

-Fogd fel kölyök, hogy más választásod nincs! - mondta Hank erélyesen. - Magadra kell vállalnod az ügyet.

-Nem. Soha. - jelentettem ki ellentmondást nem tűrő hangon. - Tegnap Northal már majdnem rájöttünk, hogy ki a tettes. Nem fogom itt feladni. Mondd meg, hogy nem vagyok hajlandó vád alkut kötni.