Se veled, de nélküled °befejezett°

27

TRISTAN

A sziréna hangja belehasított az éjszakába. A mellettem ülő férfi sebesen száguldott végig az autópályán. A köztünk beálló csendet telefonja csörgése zavarta meg. Füléhez emelte a készüléket, majd rekedtes hangon szólt bele. Percekig beszélt valakivel, de nem nagyon tetszett neki, amit hall.

-Picsába. - mormogta maga elé, mikor bontotta a vonalat.

-Mi történt? - fordultam felé kíváncsian, szívem hevesen zakatolt.

-Lenyomoztuk a lány mobilját és megtaláltuk azt a motelt, ahol Jasonnel szálltak meg. De már nincsenek ott. Nyomukat vesztettük. - tekintett rám, szemei szikráztak. Hevesen ütött bele az előtt lévő kormányba. Abban a pillanatban most az én telefonom kezdett el rezegni. Egy új üzenetem érkezett, amit ismeretlen számról küldtek .

Lincoln Road 1/b. Egyedül gyere.

-Az a szemét- sziszegtem fogaim között. - Forduljon meg. Most. - utasítottam a nyomozót türelmetlenül.

-Mi? Miért? - meredt rám homlok ráncolva.

-Mert tudom hol van North és Jason. - mondtam és felmutattam Cullen felé mobilomat.

NORTH

Megvetően meredtem rá az előttem lévő fiúra, tekintetem rideg és kemény volt. Felszisszentem, ahogy Jason kezemet a radiátorhoz bilincselte. A fém élesen vájt bele húsomba.

-Csak semmi meggondolatlan mozdulat hercegnő. - suttogta egy kísérteties mosollyal ajkain, majd elrugaszkodott tőlem és leellenőrizte a fegyverében lévő töltényeket. A hangos kattanásra összerezzentem, pulzusom szaporává vált. Remegve mértem végig Jayt, még most sem sikerült fel fognom, hogy az egész mögött ő áll.

Nem tudtam mi volt az indítéka, a motivációja és ez zavart. Azt hittem ismerem őt, de kiderült, hogy egy cseppet sem. Hisz az eddig nyugodt és jólelkű fiúról kiderült, hogy egy hidegvérű gyilkos. Ez a tudat nyilván felzaklatott.

-A barátod nem sokára itt lesz érted, ne aggódj. - pillantott rám szeme sarkából, miközben pisztolyával játszadozott. - Ha jófiú lesz, ígérem nem esik bántódása.

-Baszd meg magad! - feleltem indulatosan, mire ő vidáman kapta rám tekintetét.

-Ejnye, de mocskos a szád. - nevetett fel, majd arckifejezése egy pillanat alatt változott át. Íriszei veszélyesen csillogtak, ahogy a fegyvert egyenesen rám szegezte. - Még egy szó és Tristan már csak a hulládat fogja itt találni. - fenyegetőzött, mire én ijedten nyeltem egyet. - Ne kelljen eltérnem a tervtől. - mormogta inkább magának, mint nekem, majd leengedte kezét, amiben pisztolyát tartotta. Egy apró kendőt vett magához és gyors léptekkel közelített meg engem. Hajamnál fogva ragadott meg és kötötte rám az anyagot, így meggátolva engem a beszédben.

Kétségbeesetten kémleltem körbe a helyet kiutat keresve, de hiába. A raktár féleség ahol voltunk, elhagyott volt és dohos. A helyiség üres volt, csak egy ósdi radiátor volt benne található, amihez Jay hozzá bilincselt. A Nap már lement, így majd hogy nem teljes sötétség honolt végig. Csak a Hold apró sugarai világítottak be a törött ablakokon keresztül. 

Jasonnel egyszerre kaptuk fel fejünket, ahogy meghallottuk a felénk közeledő lépteket. A fiú hátborzongatón vigyorodott el, majd kibiztosította fegyverét és eltűnt a homályban. A következő pillanatban Tristan tűnt fel az ajtóban és arca felragyogott, ahogy meglátott engem. Sietve jött oda hozzám, de én csak kétségbeesetten csóváltam meg fejemet, jelezve, hogy Jason bárhol lehet a sötétségben, csak rá várva.