Ha a határok elmosódnak

Nem!

Stiles szemszög :

Nem akarom látni, nem miatta magam miatt hiszen én voltam az aki el rohant úgy hogy segítséget kapott és még se köszöntem. Nem akarok a szemébe nézni. Nem érdemlem meg.
- Tudod azt meg értem hogy tőlem el szöktél. De azt hogy ide be jössz nem szólsz senkinek hogy nem vagy jól, hogy aztán fogod magad elszöksz az éjszaka közepén, hogy mindenki aggódik érted. Azt nem bírom megérteni.. Még is mi a fene bajod van neked? - kérdi tőlem Derek. Igaza van de bassza meg ha nem én irányítottam magamat akkor hogy a fenébe állítottam volna meg. Másrészt nem fogok erről senkinek szólni itt a bizonyíték hogy hogy aggódnak. De Dereket nem értem miért jött ide miért kezd el velem pint most foglalkozni.?
-Nem kell tudnod hogy miért csináltam, de engem az igen is érdekel hogy te most mitől változtál meg. Aki engem mindig is semmibe nézet aki csak hülyének tart, csak Scott barátja vagyok ez azért türsz meg egy kicsit is. Válaszolj meg is mi a fene változót benned vagy nem tudom miért bánsz velem így. Tudod... - baker majdnem elmondtam neki pont neki. Azt nem bírtam volna. Eddig a földet pásztáztam majd rá tekintek. Nem látom mérgesnek de a szem furán csillog ez kicsit meg ijeszt.
-Tudod igazán hülye vagy. Valahogy te soha nem veszed észre mások érzéseit. Nem az enyémet hanem a családod érzéseit. Mit mondjak Scott eléggé aggódó típus persze hogy rám akasztja ezt az egészet.. - nem kaptam rendes választ ki tér a válasz előtt.
-Derek válaszolj rendesen kitérsz mindig a válasz elől. - nem bírom, a fejembe megint bele nyíllal a fájdalom. Lehet csak attól hogy akarom ezt a választ. Az ágyon ülök de úgy érzem kezdek le dőlni róla.
Nem tudok semmibe se kapaszkodni haha megint.. be csukkom a szememet várom a fájdalmat. De nem történik meg Derek elkap. Megint érezhetem az izamait és az a férfias illat, valahogy mindig a legrosszabb pillanatban.
Lent valami mozog haha...
-Talán adok egyszer választ. Viszont még mindig nem kaptam erre választ - mutat a kezemre.
-Nem fogom el mondani neked nem tartozik rád. - el fordulók tőle, megint sírni fogok. Minden miatta van miért pont belé kellet szeretnem.
Hirtelen mellettem az ágy be süpped és egy kéz maga felé fordítja az arcom majd le törli a könnyeket. De azok egyfolytában csak folynak. Nem megy előtte nem tudom magam tartani.
-Stiles, mond el!-nem tudom tovább magamba tartani.
-Vágások amint látod, ez segített amikor rosszul voltam lelkileg, ennyi - nem hisz nekem de többet nem fogok mondani neki.
- Az egészet mond el! - Nem! - valahogy a szemei mint ha sötétebb lenne most.
-Rendben te akartad. - mondja majd egyre közeledik felém. Majd még csókol miért most miért, az érzéseimet ki játssza én csak vicc vagyok számára. De a csókot viszonozom legalább ennyi örömöm legyen.
-Értem. - mondja önelégült mosollyal. De ez mégse undorodo mosoly volt.
Megint hülyét csináltak belőlem. Tudom hogy gyenge vagyok de el lököm magamtól és rohanok a mosdó felé..