Ha a határok elmosódnak

Kezdődik

Az ölelése valami hihetetlenül jó érzés, hogyha a világ is ellened van ő ott van és ölel téged az a földöntúli védelem érzet. De nem maradhatok nagy nehezen de kiszakitom magamat az ölelésből . Futva indulok el hazáig, nem jött utánam. De amúgy miért is jött volna félúton hazafelé bele futok Scottba. Mit mondjak elég szépen hátra estem.
-Stiles! Hol voltál? Azt mondta apád hogy Derek kórházba visz. Ahogy minden helyre jött úgy indult el mindenki a kórházba. De te nem voltál ott. Így vissza jöttünk keresni. - mondja a barátom egy szuszra. Kicsit meg lep hogy szeme vörösen izik.
-Scott mi van a szemeddel? Amúgy ne aggódj Dereknél voltam nem volt olyan súlyos a sérülés így lekezelte. Viszont már haza akkarok menni - mondom neki.
-Ja alfa lettem, röviden ennyi. Rendben szólok apádnak.

Felhívta úgy 5 perc múlva meg is érkezett apa. Ahogy haza értünk rögtön találkoztam az ágyamal . Majd ugyanaz a személy jelent meg haha ma már másodszora ma se fogok aludni. Nem értem ennek a játéknak a lényegét de majd rá jövök. Idő ugrás : Eltelt 1 hét ez idő alatt mondhatni nem aludtam semmit. Mindig amikor arra kerül a sor az a pasas jelenik meg mindig csak azzal a játékkal kell játszani. Valamennyire kezdem érteni hogyan kell játszani de eddig egyszer se nyertem. Ma is alvás hiány miatt lassan batyogok le a konyhába eszek valamit majd indulok a suliba.

Az elmúlt időben alig beszéltem Scottal nagyon senkihez sincsen kedvem. Éppen valamelyik órán ültem de hogy melyiken azt nem tudom csak nézek előre. Hirtelen valaki rángatni kezdi a vállam próbálom a fejem abba az irányba fordítani de olyan mintha valaki gátolná ezt a próbálkozást. Nem múlik ez a vállamnál egyre jobban próbálkozom hogy a fejemet végre el tudjam fordítani.
Nagy nehezen percek árán de sikerült. Majd szembe találom magam barátom aggódó arcával.
-Stiles hogy van az hogy soha nem vagy képes válaszolni. Csak sokadjára.??-jogos de most nem tudtam.
-De amúgy minek akartál beszélni velem éppen óra közben? Tudod valaki figyelni is szeret. - mondom.
-Stiles egy helyben ültél - közben mutat a füzetemre- és ezt írtad folyamatosan. - hiszen biztos vagyok benne hogy az órára figyeltem majd füzetemre vezetem tekintetem.

Kezdek félni most akkor mi van!?? A füzetbe erősen bele vésve sokszor csak is ez az egyetlen szó ál "WAKE UP"  oké nem értem hogy mi is van velem. Ez biztos hogy az alvás hiány miatt miatt van. De akkor miért írom azt hogy "kelj fel"??. Letelt az óra épp indulnék ki de Scott vissza húz.
-Stiles valami nagyon nincs rendben veled. Sápadt vagy semmire nem figyelsz. Alszol rendesen? - köszi az aggódást de ezt tudom magamról.
- Tudod már 1 hete az alvás nehezen megy.
-Akkor menj haza apád úgy is tud igazolást adni.
-Rendben akkor ha nem haragszol megyek. - el köszönünk egymástól majd elindulok de nem haza hanem a kórházba. A fejsérülésem gyógyult de fáj úgy gondolom meg kéne néztni . De az orvos nem volt bent Mellisával viszont össze futottam. Ugyanúgy mint Scott ő is kérdezte mi van velem. Kisebb idegösszeroppanást  kaptam. Bevitt az egyik kórteremben, infúzión keresztül akkart altatót adni de nem engedtem. Nem láthatja a kezemet. Így tabletta maradt nem hiszem hogy fogok tudni aludni. Megint vissza oda ahhoz a személyhez viszont most más. Olyan érzés mintha egy ketrecbe lennék zárva. Nem tudom magamat irányítani. Ő veszi át felettem a hatalmat én meg külső szemlélő vagyok..