⓵ | Nem az, akinek látszik ✓

[13. rész]

Megpillantva a házat, csak még jobban erősödtek bennem az érzések, hogy tényleg hiányzott már a családom. Austin leparkolt az autóval, majd miután kiszálltunk, készségesen segített a csomagjaimmal. Kisebb táskámat magamhoz véve indultam utána az ajtó irányába. Belépve már egy nőt láttam a nyakában lógni, ami furcsa kép volt számomra, mert TinTin nem a komoly kapcsolatairól volt túlzottan híres. Hosszú szőke hajának látványa azonnal irigységgel töltött el, de nem annyira, mint formás combjai, amik még női szemmel is gyönyörűek voltak.
Austin imádattal nézett a nőre.
- Szia!- szólítottam meg. - Sarah vagyok, Austin húga. - nyújtottam a kezem.
Felém pillantott halvány zöld szemeivel és elmosolyodott.
- Deborah. - fogott kezet velem. - Austin menyasszonya. - közölte egyszerűen.
Lesokkolódtam. Bátyám hatalmas vigyorral nézett a menyasszonyára, majd magához vonta egy gyors csókra.
- Örülök. - erőltettem magamra egy hamiskás mosolyt és kérdőn pillantottam Austinra.
Ő még mindig csak bárgyún vigyorgott, ami elég idegesítő volt.
Furcsálltam, hogy nem is tudtam a lány létezéséről, majd pedig bemutatja jegyeseként az első találkozásunk alkalmával. Örültem a testvérem boldogságának, csak hirtelen jött. Nem igazán fogtam fel a dolgot, nagyobb megemésztendő falat volt ez számomra.
- Sarah! - jött felém anya nagy vigyorral az arcán és kitárt kezekkel.
Egy nagy ölelésbe vont, ami nagyon megnyugtató volt. Régen nem láttam már, így nagyon feldobott a viszontlátás öröme.
Segített felvenni a holmimat a szobámba, ami még mindig pontosan úgy nézett ki, ahogyan hagytam távozásomkor. Ágyamon ott pihent a két kedvenc kispárnám, a sarokban lévő íróasztal felett pedig a fényképeim is ugyanott helyezkedtek el. Elmosolyodtam ezek láttán a belépésem után és azonnal az asztal felé mentem. Végig néztem a képeket amiken a családom és a barátaim szerepeltek. Számat elhúzva állapítottam meg, hogy bizony szörnyű ízlésem volt tiniként és nem tudtam felfogni, hogy az utcán úgy mutatkoztam.
Rápillantottam egy képre, ami kisebb meglepettséget váltott ki belőlem, mert azt hittem már rég megváltam tőle. Levettem a falról, hogy közelebbről is szemügyre vehessem. Elmosolyodtam, ahogyan megláttam a 15 éves Nicket és magamat, ahogy fánkot eszünk a nyári fesztiválon, ahol először csókolt meg. Beharaptam alsó ajkamat és visszaraktam a képet a helyére.
- Mit szólsz Deborah-hoz? - szólalt meg hirtelen anya.
Kipillantottam a szoba ablakán, ami a tágas kertre nézett és szinte láttam, ahogy Austinnal ott szaladgáltunk gyerekként.
- Nem tudom. - válaszom őszinte volt. - Furcsállom, hogy nem mesélt róla. - vontam meg vállam, miután anya felé fordultam.
Aggódalmat láttam kiülni arcára és láttam, hogy ő sem érti.
- Felnőtt ember, biztosan nem akar mindent az orrunkra kötni. - mosolyodott el.
Lehetett abban valami, amit mondott. A saját élete, nem kell mindenről beszámolnia.
Miután anya magamra hagyott, lefürödtem és lepihentem.

Az esti órákban tértem magamhoz, mivel sikeresen elaludtam. Magamat szidtam is érte, mivel így éjszaka nem fogok tudni egykönnyen elaludni majd. Lementem a földszintre, ahol nevetés ütötte meg a fülemet. A nappali irányába indultam, ahonnan a hangot hallottam. Austin, Deborah és még pár barátjuk boroztak és beszélgettek. Megmosolyogtam a látványt és halkan távozni készültem, mikor neki ütköztem valakinek.
- Ne haragudj. - szabadkoztam azonnal és készültem magam elásni.
Felpillantottam az előttem állóra és legszívesebben fejbe lőttem volna magam.
- Sarah. - vigyorgott rám Nick.
Ha tudnám, hogy mi a fenét keres itt...
- Hát te? - szinte ráförmedtem.
- A bátyád hívott. - mutatott kezével a testvérem irányába, majd beleivott az italába. A szagából ítélve whisky lehetett.
Magam sem emlékszem már, hogy mit, de valamit morogtam az orrom alatt, majd bementem a nappaliba a többiekhez.
- Ó. - pattant mellém Austin, mikor meglátott. - Srácok, ő itt a húgom, Sarah. - mutatott be a kis társaságnak. Intettem nekik, majd öntöttem magamnak egy pohár bort.
A vörös nedűt ízlelgetve Nick-re sandítottam, aki jókat nevetett a bátyám társaságában. Dühített, hogy még itt is vele kell találkoznom. Mikor megpillantottam, azt hittem, csak képzelődök. Lehúztam a poharamban lévő maradék bort és újra az üvegek felé indultam az asztalhoz, hogy újra töltsem poharamat. Megfogtam, amiből az előbb is öntöttem, de mielőtt még a poharamhoz emeltem volna, elgondolkodtam. Megvontam a vállamat és inkább úgy döntöttem az üveg marad a kezemben és kimentem vele a teraszra.
Az idő kicsit már hűvösebb volt, de még így is kellemes. Szerettem itt lenni. Szép volt a kilátás, a medence fénye csak feldobta a látványt. Belekortyoltam a borba és tovább gyönyörködtem az esti fényekben.
Lépteket hallottam a hátam mögül. Nem kellett odanéznem, hogy tudjam, ki tisztel meg a jelenlétével. Kínosan is éreztem magamat a rövidnadrágomban és a topomban, amit még a fürdés után csak magamra kaptam, míg Nick itt állt normálisan felöltözve. Hétköznapi ruhában volt most, nem ingben, mégis mérföldekkel igényesebb volt a megjelenése az enyémnél.
- Kérsz egyet? - nyújtotta felém a cigarettás dobozt.
Rápillantottam a férfira és elvettem egy szálat. Számba vettem a cigit, majd kezemmel fogva odahajoltam hozzá, hogy meggyújthassa. Megkínáltam borral, amit ő aztán a poharából iszogatott, én pedig nagyon stílusosan továbbra is az üvegből.
- Emlékszem, mikor megszidtál, amiért cigiztem. - mondata után a távolba meredve szívott a kezében tartott szálból egyet és lassan kifújta a füstöt.
Elmosolyodtam az emléken.
- Én is emlékszem. - én is szívtam egyet és arcára pillantottam.
Ismét szemügyre vettem arcát. Szeme csillogva pásztázta a kilátást, száját megnyalva pedig ismét szívott egy slukkot.
Egymás mellett álltunk csak csendben, mégis megnyugtató volt.
- Nem is tudtam, hogy jóban vagyok Austinnal. - szemem sarkából ismét rásandítottam, így láttam, hogy rám néz.
- Elvagyunk. Debby miatt vagyok itt.
Felvontam a szemöldökömet és azon kezdtem gondolkodni, vajon ki ez a Debby.
- Az unokatestvérem. - válaszolta meg a gondolatomat.
Azt sem tudtam, hogy van unokatestvére, de nem tulajdonítottam neki nagy jelentőséget.
Kihoztunk még egy üveg bort és utána már gördülékenyebben beszélgettünk. Közös emlékekről, egymásról, arról, hogy kivel mi történt. Voltak témák, amiket kissé kimérten válaszolt meg, vagy pedig elterelte a témát. Megnyílt most nekem, de mégsem teljesen. Ennek sem kerítettem nagy feneket, nem kell mindent elmondania nekem.
Nagyokat nevettünk és egyre jobban megéreztem a fejemben a bort. Már azon is nevettem, ami nem is volt vicces. Eléggé becsíptem és már kissé kavarogtak a fejemben a dolgok.
Ezt kihasználva, Nick megcsókolt. De az is lehet, hogy én őt. Az biztos, hogy a szobámba én invitáltam és ezzel a lehetőséggel ő élt is.