⓵ | Nem az, akinek látszik ✓

[24. rész]

Boldog új évet mindenkinek!☺️
______________

S A R A H

Azt mondják, a halálunk előtt lepereg előttünk az életünk. De mi van akkor, ha a számunkra legfontosabb ember halálánál vagyunk jelen? Az én esetemben, ahogy lehunyt szemmel álltam a helyiségben, ahol tudtam, hogy Nick fejéhez egy fegyver volt szorítva, a vele megélt pillanatok peregtek le előttem. A gyerekkori emlékek, a rossz dolgok és az összes boldog pillanat is. A könnyeim megállás nélkül folytak és rettegtem, hogy valóban elveszítem. Agyaltam, hogyan segíthetnék neki. Pörögtek az agyamban a lehetséges opciók, de nem tudtam mit tehetnék. Fegyver nem volt nálam. Gondolkodtam, hogy talán úgy kellene, mint a filmekben, hogy odarohanok és ellököm? Lehet, hogy rontottam volna csak a helyzeten.
Elmélkedésemet a fejemhez nyomott fegyver zavarta meg. Kinyitottam szemeimet és az apámra néztem, aki a hátam mögött álló személyt figyelte.
- Le a fegyvert. - mondta ridegen egy hang.
Moretti ismét a férjemre pillantott, majd vissza a mögöttem állóra.
Ismerős volt a hangja, mégsem tudtam, ki lehet az. Találkoztam már vele, az biztos.
- Tele van a szoba az embereimmel. - közölte egyszerűen Moretti. - Mire a lövésre gondolnál, addigra már öt golyó menne át a fejeden.
Én csak álltam és már nem is értettem, hogy mi történik. Nick is kinyitotta már a szemeit és a mögöttem álló nőt vizslatta.
- Megkockáztatod? - nyomta erősebben a fejemnek a fegyvert.
Moretti feszülten fújt egyet, majd Nick-re nézett, aki viszont most engem figyelt.
Eszembe jutott pár dolog, amit még ő tanított nekem. Talán ki tudnám ütni a nő kezéből a fegyvert, de inkább nem próbáltam meg. Nem mertem. Féltem, hogy az ellenkezője történne annak, mint amit én szeretnék. Így Nicket nem fogja megölni az apám. Moretti-re pillantottam, aki leengedte a fegyvert és ellépett Nick mellől és a többieknek is intett, hogy tegyenek ők is így.
- Most te jössz.
A nő leeresztette a fegyvert, én pedig felsóhajtottam. De nem nyugodtam meg teljesen, mert ez így túl könnyűnek bizonyult. Nick még mindig veszélyben volt, ezt éreztem. Hogyan tudnám véglegesen megmenteni? Mi lehet az, ami meggátolná az apámat ebben a tettben?
Hirtelen vágódott ki az ajtó, mire mindenki odakapta a fejét és azok, akiknél volt, fegyvert rántottak és a betolakodókra szegezték. Kevin lépett be egy ismeretlennel sráccal.
- Ademaro? - lepődött meg Moretti és a férfi felé lépett.
- Apa. - nyelt egy nagyot a megszólított.
Már nem igazán tudtam követni a dolgokat. Akkor több testvérem is van?
Antonio szorosan megölelte Ade..akárkit és percekig úgy álltak. Ezt kihasználva megfordultam és Deborah-val találtam szemben magam. Vajon valóban bántott volna? Valószínűleg igen.
- Azt hittem, meghaltál. Mi történt veled? - hallottam meg Antonio hangját.
- Nem tudtam megtenni, Apa. - felelte remegő hanggal. - Megsebeztem a lányt, de nem tudtam megölni.
A férfi ismét magához ölelte a fiát és megpaskolta a hátát.
- Mert túl jó vagy. - szinte alig lehetett hallani ezeket a szavakat. - De így jobb is. - intett felém.
A srác nagy szemekkel pislogott felém és látszott rajta, hogy nem értette a helyzetet.
- Ő Giana. - mondta Antonio és a fiú vállát átkarolva közelebb jöttek hozzám.
- Biztos ez? - nézett kételkedve az apjára.
A férfi bólintott.
- Ademaro vagyok. - nyújtott kezett a fiatalabb.
Viszonoztam gesztusát, de ha lehetett, akkor ismét fokozódott a zavarodottságom.
- Sarah. - biccentettem felé.
- Ne haragudj, amiért meglőttelek. - nézett rám bűnbánóan, nekem pedig leesett az állam.
A saját testvérem lett volna az, aki rám lőtt? Ezekszerint akkor még nem tudták, ki vagyok.
Kevin közben a testvéreit faggatta hogylétükről és látszott rajta, hogy egy kicsit megkönnyebbült.
Antonio Nickhez lépett és felé nyújtotta a kezét.
- Sajnálom. - kelletlenül mondta ki ezt a rövid szót, mire a férjem csak bólintott.
Az apám hirtelen ismét fegyvert rántott és gondolkodás nélkül lelőtte Joe-t. Felsikítottam és nem bírtam felfogni a látottakat. Kevin Joe teste után kapott és próbált rajta segíteni. Nick zavarodottan állt ott, valószínűleg amiatt, hogy le volt gyengülve.
Azután felgyorsultak az események és már azt sem tudtam, hogy ki kivel van. Mindenki azonnal harca készen lett és hatalmas verekedés és lövöldözés tört ki. Deborah odébb rántott, majd öklével az arcomba ütött. Megtántorodtam és próbáltam feldolgozni, hogy ő vajon melyik oldalon is áll. Megtöröltem arcomat, mire újból arcon ütött, én pedig a földre estem. Újabb ütésre készült, amit kezemmel sikeresen kivédtem és igyekeztem minél gyorsabban talpra állni.
- Te megőrültél? - rivalltam rá hisztérikusan, amit lehet nem is hallott a fegyverek és az emberek kiabálásától.
Nem reagált, csak vállaimnál fogva magához rántott. Arcon köptem - nem túl nőiesen - ami kicsit elterelte a figyelmét, majd hasba rúgtam, amitől most ő zuhant a földre. Gyorsan körbejártattam tekintetem, de nem láttam Nicket. Deborah újra talpon volt, ezért kifelé kezdtem rohanni, amennyire erőm engedte. Mivel jobb edzettségi szintje volt, mint nekem, hamar utolért és a hátamra ugorva a földre lökött. Arcom nagyot koppant a kemény padlón és a számban vér ízét éreztem. Nagy lendületet vettem, hogy át tudjak fordulni, így a lány leesett a hátamról. Gyorsan felugrottam és mire ő is talpra állt, ütésre készen álltam előtte. Öklömmel arcát céloztam és próbáltam minden erőmet beleadni. Szörnyű fájdalom nyilalt kezemben, ahogy eltaláltam. Deborah még dühösebben nézett rám, majd a zsebéből kirántott egy kést és az oldalamba szúrta. Felordítottam az éles fájdalomtól és térdre estem. Kezemet az oldalamra szorítottam és igyekeztem nagy levegőket venni. A lány most egy pisztolyt vett elő és ismét a fejemhez nyomta. Ekkor lövést hallottam, de nem Deborah sütötte el a fegyvert. Felnéztem rá és elszörnyedve néztem végig, ahogy élettelenül mellém zuhan.
- Állj fel. - rántott fel a földről Leah.
Maga után húzott, én pedig nehézkesen követtem. Úgy tűnt, ismerős az épületben, mert egy percre sem gondolkodott el egyszer sem, hogy merre is kellene mennie.
- Ahogy látom, nem először jársz itt. - nyögtem a szavakat, miközben próbáltam vele lépést tartani.
Benyitott egy ajtón, majd intett egy szék felé, hogy üljek le. Pár dolgot magához vett az egyik szekrényből, majd vissza sietett mellém.
- Gyorsan leápolom a sebed, aztán eltűnsz. Világos? - kérdezte, miközben a fertőtlenítőszert öntötte egy vatta darabra.
- De Nick... - kezdtem bele, de a szavamba vágott.
- Vagy partner leszel, vagy erőszakkal viszlek. Ezt a két opciót tudom neked felajánlani. - morogta és sebemre nyomta a kezében tartott vattát, mire felszisszentem.
Sebem ellátását befejezve felállt és engem is felrántott a székről, majd maga után húzva futni kezdett.
Kiérve az épületből egy fekete Cadillac felé irányított és kinyitotta az ajtót, hogy szálljak be.
- Nem szállok be. - makacskodtam.
- Nick kért meg, hogy vigyelek biztonságos helyre.
Beültem és ismét felkiáltottam, mikor megláttam egy nőt a hátsó ülésen. Vagyis egy holttestet. Leah-ra néztem, aki a vezetőülést foglalta el.
- Ő meg kicsoda? - kérdeztem a holttestre célozva.
- Hát már senki fontos. - vonta meg egyszerűen a vállát, majd beindította a kocsit.
Még egyszer hátrapillantottam a nőre és nagyot nyeltem.
- Hová megyünk?
Erre nem válaszolt, csak sebességbe rakta az autót. Ekkor lövés dörrent és egy golyó eltalálta az autó oldalát. Lehúztam a fejemet és már tényleg nem tudtam, hogy ez még mindig a valóság vagy csak egy abszurd álom. Két embert lőttek le rövid időn belül a szemem láttára. Nem tudom, hogy ezt hogyan szokták az emberek feldolgozni, de én egyelőre úgy érzem, hogy nem fogom tudni. Eközben az autóban a hátam mögött egy újabb holttest van, akit még csak nem is tudok hova tenni.
- Kapaszkodj! - szólt rám hirtelen, majd balra rántotta a kormányt, ami engem felkészületlenül ért, így fejem az ablaknak csapódott.
A fájó pontra helyeztem a kezemet és feljajdultam. Az övért nyúltam, hogy bekössem magam, de ekkor jobbra rántotta a kormányt, ami miatt most pedig a bal oldalra dőltem, az öv pedig kicsúszott a kezemből.
- Nem lassítanál kicsit? - kértem, miközben igyekeztem visszaegyenesedni az ülésben.
- Követnek minket. - közölte egyszerűen.
Automatikusan hátrafordultam az ülésben és valóban egy másik fekete autó jött utánunk ugyanolyan lendülettel.
- Kicsoda? - hunyorítottam, de nem tudtam kivenni a sofőr alakját.
- Az jó kérdés. - morogta.
Ekkor hátulról meglökött minket az autó, amitől a miénk egy kicsit megcsúszott. Ezekután teljesen biztos voltam benne, hogy a követőnknek semmi jó szándéka nincs.
Kiértünk a városból, ami nehezítette azt, hogy Leah lerázza a másik autót. Nem tudtuk, hogy ki vagy kik lehetnek és azt sem, hogy mit akarnak tőlünk. Leah ismerné a saját társait, Moretti pedig valószínűleg nem akarná megölni a saját lányát. Vagy lehetséges, hogy mégis? Nem tudtam már tisztán és logikusan gondolkodni, mindenem fájt és rettentően fáradt voltam. Éreztem, hogy dolgozik az adrenalin a testemben, de mintha kezdtem volna kifogyni. Leah gyorsított, de a mögöttünk lévő gyorsabbnak bizonyult. Fel sem fogtam már, hogy hogyan, de valahogy elkezdett forogni a mi autónk és lesodródtunk az útról.
És akkor valóban megtörtént. Elindult a film az életemről, ahogy egy fának csapódtunk és a testem pedig a szélvédőn keresztül kirepült a kocsiból. Nem voltam már teljesen magamnál, az idő mintha lelassult volna, én pedig csak az életem legfőbb pillanatait figyeltem. Megjelentek a szüleim, utána az igazi apám, Austin, Eve és a többi barátom. Végül pedig Nick, ahogyan rám mosolyog és megölel. Meleget éreztem és úgy éreztem, bármi is jön most, készen állok rá. Nick erőt adott hozzá. A testem valami keménynek csapódott, majd azzal az életem pedig véget ért.

______________

VÉGE

Hálás vagyok mindenkinek, aki elolvasta, köszönöm a vote-okat és a kommenteket!🥰