⓵ | Nem az, akinek látszik ✓

[4. rész]

Viszonylag hamar megérkeztünk. Szerettem Chicagot, bár eddig még csak kétszer voltam ott.
Nick azt mondta, hogy az érkezés napján nincs dolgunk, úgyhogy elmehetek a városba, ha van kedvem.
Volt pár dolog a képzeletbeli listámon, amit szívesen megnéztem volna.
Nick kisegített az autóból, ami a hotelhez vitt minket... vagyis azt hittem, hogy hotelhez, mert mint kiderült, Nick egyik lakásába mentünk. Penthouseba, pontosabban. Kicsit kínosan éreztem magam miatta, zavarban voltam, de a férfi megnyugtatott, hogy van egy külön szoba nekem és nem lesz másabb, mint egy szálloda.
Kilépve a liftből tátva maradt a szám. A kilátás csodálatos volt a lakásból, el tudtam képzelni, hogy este még szebb lehet. Hatalmas nappali tárult elém, abból nyílt a szintén nagy konyha. Itt is inkább a fekete és a fehér szín volt jelen, két nagy kanapé foglalt helyet egy kandallóval szemben, köztük egy fekete dohányzóasztal. A szobákhoz lépcső vezetett, ami jobb oldalon helyezkedett el, balra pedig volt egy fürdőszoba. Csak a kád volt benne akkora, mint az én lakásomban az egész fürdő...
- Tetszik? - mosolyodott el Nick az arcomat látva.
- Csodálatos. - hangom majdnem csak suttogás volt.
- Megmutatom a szobádat. - intett fejével, hogy kövessem.
A lépcsőn felérve egy rövid folyosó volt, három ajtó nyílt onnan. A falakon képek lógtak a családjáról.
Jobbra a második ajtó mögött volt az én szobám, amiben fehér bútorok voltak és egy fehér ajtó mögött volt a gardrób. Nincs annyi ruhám, ami megtöltené.
Magamra hagyott, én pedig kipakoltam ruháimat a bőröndből, amit Nick kedvesen felhozott nekem.
Pár holmit kiválasztottam magamnak, megfogtam törölközőmet és lementem a fürdőbe tusolni.
Miután végeztem, felöltöztem, a szennyesemet elvittem a mosókonyhába és bementem a nappaliba. A kandalló felett a TV be volt kapcsolva, de Nicket nem láttam sehol. Körül néztem, majd meglátva a teraszajtót, arra vettem az irányt és kiléptem. Már javában délután volt, az idő még mindig kellemes volt. A korlátra támaszkodva behunytam szememet és úgy élveztem a friss levegőt.
A hátam mögül lépteket hallottam. Nick mellém lépett és éreztem, hogy figyel. Kinyitottam szemeimet és ránéztem. Ő is a korlátra támaszkodott és úgy figyelt. Elmosolyodtam, majd ismét a távolba meredtem.
- Elmehetnénk vacsorázni. - hallottam hangját.
Gyomromban egy kis görcsöt éreztem az izgalomtól, de hamar leteremtettem magam gondolatban, hogy ne legyek már olyan, mint egy kamasz, mert Nick - aki mellesleg már a főnököm - elhívott vacsorázni.
- Rendben. - feleltem neki és elszégyelltem magam, hogy ennyire hallani hangomon az izgatottságot.
Évek alatt sem múlt el a Nick iránt táplált vonzalmam...
Kisebb korunkban, a gimi előtt, viszonylag jóban voltunk Nickkel. Párszor beszélgettünk, segített néha tanulni, de aztán a társasága megváltoztatta egy kissé.
Emlékszem, az első csókomat tőle kaptam.
A szüleink elég jóban voltak, - valószínűleg vannak is - előlük bújtunk el, amikor a nyári fesztivál volt a városban...

Múlt

- Nick! - szólítottam meg, de ő csak nevetve húzott maga után.
Én is nevettem és örültem, hogy foghatom a kezét. Totál belezúgtam...
Bebújtunk egy kis bódé mögé, ahol pár órája még vattacukrot árult egy néni. Az illata még mindig a levegőben volt.
- Mit csinálsz? - nevettem Nickre.
- Elbújtam anyáék elől. - mondta komoly arccal, majd elvigyorodott.
Mindig kitalált valami tréfát, de nem értettem, hogy a mostaninak mi volt a célja.
- De miért? - vigyorogtam én is.
Megvonta vállát és a bódé oldalának nyomta hátát. Mosolyogva neki dőltem én is a falnak. Örültem, hogy velem van. Ránéztem, ő pedig elém lépett. Közel hajolt, nekem pedig elállt a lélegzetem tőle.
Elmosolyodott, ahogy a szemeimbe nézett, majd tekintete a számra vándorolt. Előrébb hajolt és lassan megcsókolt. A gyomromban repkedtek a pillangók és azt akartam, hogy örökké tartson a pillanat...

Jelen

A szobámban készülődtem, miután Nickkel megegyeztünk, hogy vacsorázni megyünk. Azt mondta csinosan öltözzek és, hogy az egyik kedvenc helyére megyünk.
Mivel nem tudtam, hogy mit is jelent teljesen pontosan a csinos jelző, mennyire megyünk nívós helyre, így egy fekete ruhára esett választásom, ami combközépig ért és a háta majdnem teljesen kivágott volt. Elől visszafogott volt, dekoltázsomat nem igazán láttatta. Fekete szandált vettem hozzá, hajamat kicsit behullámosítottam, felvittem egy enyhe, természetes sminket és fújtam magamra egy kicsit a kedvenc parfümömből. Telefonom és a tárcám egy kis fekete táskába raktam.
Megnéztem a végeredményt a tükörben, majd lementem a nappaliba.
Nick már ott állt egy fekete nadrágban és ingben. Illata megcsapott, ahogy haladtam felé.
- Csinos vagy. - mért végig.
- Te is elég jól nézel ki.
A liftbe belépve elindultunk az étterembe.

A vacsora nagyon finom volt, a hely is nagyon hangulatos volt. Megbeszéltük, hogy a vacsora után elnézünk egy szórakozóhelyre, mert Nick találkozni akart pár barátjával.
Természetesen a sort nem kellett mellette kiállnom, így hamar a VIP részlegben találtam magam. Név szerint ismerték, amit azzal indokolt, hogy elég jó kapcsolatban van a tulajjal.
- Mindjárt jövök. - mondta a fülemhez hajolva a zenét túl kiabálva.
Bólintottam, majd leültem a kanapéra, ami mellett álltunk.
- Italt? - lépett oda egy pincér.
- Egy cosmopolitant.
Bólintott, majd elment. Pár perc telt el és már jött is, a koktélommal a kezében.
Lehúztam, majd ellépve a kanapétól a korláthoz léptem, és lenéztem a tömegre. Rengetegen voltak, mindenféle korosztály.
- Még egy italt? - nézett rám ismét a pincér.
Bólintottam.

Pár kört már elfogyasztottam, de Nick még sehol nem volt. Már elég jól éreztem magam, az alkoholnak köszönhetően. Nem sokszor szoktam inni, úgyhogy hamar megérzem.
Lehúztam a sokadik pohár tartalmát, majd a táncoló tömegbe mentem.
Jól éreztem magam és felszabadultan táncoltam.
- Ideje menni. - lépett hozzám Nick.
- Én még maradok. - jelentettem ki határozottan. - Táncolj inkább velem. - simultam hozzá.
- Nem. De tényleg menni kéne. - pillantott körbe.
Nem értettem, mi ez a nagy sietség. Már vagy 1.5 órája el volt tűnve, magamra hagyott, majd mikor visszajön, azonnal menni akar.
- Egész eddig el voltál tűnve. Legalább kicsit szórakozz velem.
- Ne haragudj. De tényleg megyünk. - húzott maga után határozottan.
Kicsit meginogtam, ahogy meghúzott, de nem estem el.
Ismét körbenézett és egyre furcsábban viselkedett. Sietősebben ment, mikor lövést hallottam.
Ijedten pillantott körbe, én pedig megtorpantam. Megszorítottam a kezét és szaporán vettem a levegőt.
- Sarah! - hallottam hangját és magához szorított.
Összerogytam kezeiben, szemeim pedig lecsukódtak.
Engem ért a lövés...