⓵ | Nem az, akinek látszik ✓

[7. rész]

Hüledeztem a kijelentésén.
- Nem alszom nálad! - nevettem fel.
Ő szigorúan nézett rám. Én nyeltem egyet és nem értettem, hogy mit gondol.
- Ez nem kérdés volt. - jelentette ki hűvösen.
Nem értettem a helyzetet és nem tudtam, hogy mi ütött belé. Nagyon furcsán viselkedett és nem tudtam mire vélni. Kezdtem besokallni attól, hogy folyamatos hazugságokkal kábít, mikor nagyon feltűnő, hogy valami nincs rendben. Féltem.. Tudtam, hogy valami nincs rendben, mert sok a véletlen furcsa egybeesés, mióta neki dolgozom. Főleg azért, mert túl rövid idő telt el ahhoz, hogy ilyenek történjenek.
- Nem megyek veled. Szia, Nick! - nyúltam a kilincshez.
Finoman megfogta másik kezemet, ügyelve sérülésemre, hogy ne fájjon.
- Félek, hogy veszélyben vagy. - motyogta rekedtes hanggal.
Furcsán néztem rá először, majd felnevettem. Nem értettem, hogy honnan szedi ezt és nem tudtam, milyen veszélyre gondol. Arcát figyelve azonban láttam, hogy nem viccel.
- Ismerted a fotóst, igaz? - kérdeztem, bár már tudtam a választ.
Bólintott, én pedig nagyot nyeltem. Nagyon megijedtem és félelem járta át minden porcikámat. Veszélyben... Valószínűleg miatta... Bal kezemre pillantva arra gondoltam, hogy akkor a lövés sem véletlenül talált el engem. Nem tudtam, miért én? Miért nem mondta már akkor, hogy valami baj van. Lehet végig tudta, hogy ki volt, aki lőtt.
- Mondd el, kérlek, hogy mi ez az egész. - hangom könyörgő volt.
- Egy rosszul sikerült üzlet.
- Ne hazudj! - mordultam rá.
Rosszul esett, hogy hazudik. Főleg így, hogy már  tudtam, veszélyben vagyok. Van itt valami más is... Valami, amit nem mond el.. De miért nem?
- Jobb lesz, ha ma nálam maradsz. Lehet még tovább is. Amíg elintézem a dolgot.
- Csak akkor, ha elmondod, miért.
Fájdalmas arcot vágott, de aztán megadta magát. Bólintott és beindította az autót. Az út alatt végig csendben voltunk. Ő a vezetésre koncentrált, én pedig el voltam merülve a gondolataimba. Mibe csöppentem bele? Miért van olyan érzésem, hogy ez nem egy sima, félresikerült üzleti ügy? Rettentően féltem, mégis megnyugtatott a mellettem ülő férfi jelenléte. Aggódtam, de ami meglepett, hogy érte. Hiszen ha én veszélyben vagyok, neki is abban kell lennie szerintem. Féltettem, pedig nem is ismertem már őt.
Eszembe jutott, mikor még barátok voltunk. Pontosabban ő barátként tekintett rám, de én egy idő után többet éreztem iránta. Ő volt az első szerelmem. Tőle kaptam az első csókom és feltétel nélkül megbíztam benne. Miután a barátai céltáblája lettem, elfordultam tőle, mert úgy éreztem cserben hagyott, amiért nem akadályozta ezt meg. Később még csatlakozott is hozzájuk. Sosem tudtam, hogy mit ártottam nekik...

A lakásában letelepedtünk a kanapéra és vártam, hogy elmondja. Tördeltem az ujjaimat, ő pedig az ablakon át nézelődött. Kérdőn néztem rá, ő pedig nagyot sóhajtott.
- Annyit kell tudnod Sarah, hogy egy hibám miatt vagy veszélyben. A másik munkámhoz kapcsolódik...
Nem tudtam, milyen másik munkárol beszél. Titokzatos volt még mindig, a szemében aggodalmat láttam.
Értem aggódik? Vagy magáért? Lehet, nagyobb a gond, mint amit el tudok képzelni?
- Bízol bennem? - fogtam meg kezét közben.
Ő kezeinkre nézett és bólintott.
- Én is szeretnék benned. - suttogtam. - Mondd el, hogy mi történt.
Ő elvette kezét és a hajába túrt.
- Nem akarom, hogy újra csalódj bennem. - Fájdalmas arccal nézett rám.
Egy kósza hajtincset a fülem mögé tűrt. A keze után nyúltam és megszorítottam. Másik kezét is arcomhoz emelte és közelebb jött hozzám. Homlokát az enyémhez nyomta, én pedig lehunytam szemeimet.
- Olyan, mintha mindig itt lettél volna velem. - hangja halk volt, éppen csak hallani lehetett.
- Mindig itt lettem volna, ha nem változtál volna meg és nem írtad volna meg a levelet. - feleltem hűvösen, ahogy eszembe jutott az emlék.
Elhúzódtam tőle és kicsit odébb ültem. Pedig mennyire jól esett a közelsége...
- Milyen levelet? - nézett rám kérdőn.
Maris elfelejtette volna, hogy hogyan törte össze a szívem? Rám sem nézett utána, még volt képe neki haragudni rám... Rideg lett és akármikor akartam volna megbeszélni, nem akarta. Helyette ellenséges lett velem.
- Te komolyan megölted Moretti fiát? - vágódott ki az ajtó hirtelen, és Kevin lépett be.
Mindketten a hang irányába fordultunk, a bátyja szemei szikrákat szórtak. Visszafordultam Nick felé és az arcát kezdtem tanulmányozni, amin azonnal tükröződött, hogy a kérdésre igen a válasz. Nem hittem a fülemnek... megölt valakit...
Nick egy gyilkos.