⓵ | Nem az, akinek látszik ✓

[18. rész]

A háborús helyzet miatt Volkov nevét Morettire változtattam.

***

- Nyílván nem fogom a sógornőmet elküldeni egy ilyen miatt. - legyintett Joe. - Gondolom, így Piper is marad. - nézett Nick-re.
- Őt már kirúgtam.
Joe arcán egy pillanatra furcsa fintor jelent meg, ahogy az öccsére nézett, de gyorsan rendezte vonásait.
- Annyi baj legyen. - vonta meg vállát, de mintha zavarta volna a dolog. - Akkor keresek mást a helyére.
- Majd én intézem, elvégre az én asszisztensem.
- Ragaszkodom hozzá. - az idősebb testvér hangjában egy kis erőszakosság villant.
Nick furán méregette, majd megvonta vállát.
- Ahogy akarod.
Joe bólintott, majd távozott. Felálltam, hogy én is menjek, de Nick utánam szólt. Kérdőn néztem rá, ő pedig mellém sétált. Az ajtó felé pillantott, majd rám emelte szemeit.
- Tartsd szemmel.
- Kit? A bátyádat? - értetlenül méregettem az előttem állót.
Bólintott.
- Miért?
- Mert megkértelek. - vonta meg hanyagul vállát és az asztalához indult.
- Ha megmondod, hogy miért, akkor megteszem.
- Nem te hozod a szabályokat, drágám. - mosolygott rám, miközben leült a székre.
Megforgattam szemeimet, majd lassan elindultam felé. Kérdőn nézett rám, én pedig megkerülve az asztalt, mellé léptem. A székével teljesen felém fordult és végigmért. Az asztalra ülve néztem le rá, ő pedig megnyalta ajkait.
- Pedig pár szabályt nem ártana tisztázni.
- Például?
- Ha komolyan gondoljuk ezt az egyezséget, akkor neked is partnernek kell benne lenned.
- Az vagyok. - jelentette ki könnyedén, miközben hátradőlt a székben.
- Akkor mondok egyet az én szabályaimból... Mostantól ne legyenek nőügyeid, mert ezzel megalázol engem mindenki előtt.
- Majd diszkrét leszek.
- Bármikor lebukhatsz.
- Féltékeny vagy? - vigyorgott rám és felállt.
Kezeivel megtámaszkodott az asztalon testemet közrefogva. Arcomhoz hajolt, tekintetét ajkaimra vezette. Én arcát figyeltem és erős késztetést éreztem, hogy megsimítsam. Lábaimat széttártam és átölelve velük testét, magamhoz húztam. Meglepődtem még én is ezen a mozdulatomon, de nem annyira mint ő. Szeme megvillant és ahogy észrevettem, élvezte ezt a helyzetet.
- Csak szeretnéd, hogy az legyek. - búgtam neki, mire ő a jobb combomra szoritott.
Mohón megcsókolt és jobb kezével magához szorított. Ajkaink vad csatát vívtak és egy nyögésem buktatott le a férfi előtt, hogy nagyon is tetszik a dolog. Hajába túrtam, amire még erősebben szorított. Ekkora bevillantak Amy szavai. A gyomrom összeugrott ahogy belegondoltam, hogy hány nő ülhetett ugyanígy, ebben a helyzetben ezen az asztalon.
Eltoltam magamtól Nicket, aki értetlenkedve nézett rám.
- Mi baj?
- Semmi. Vissza kell mennem dolgozni. - gyorsan kászálódtam le az asztalról.
Hátrébb lépett, hogy elférjek, arcán csalódottságot láttam.
- Holnap este vacsora lesz, említette a bátyám? - szólt utánam, mikor már a kilincs felé nyúltam.
- Még nem. - pillantottam vissza rá.
Ajkamba haraptam és nagy erőt kellett vennem magamon, hogy ne szaladjak vissza hozzá és - méltóságomat sutba dobva - folytassam vele, amit elkezdtünk.
- Szeretném, ha együtt mennénk. Úgy illene. - ült le az asztala mögé.
- Rendben. - nem tudtam ellenkezni, kötött az egyezségünk. Legalábbis azzal ámítottam magam, hogy csak ezért bólintok rá azonnal.

Másnap

A munka gyorsan ment és szerencsére Joe-val nem is találkoztam egész nap. Csend és nyugalom volt, amit nagyon élveztem. Ebédelni is egyedül mentem, nem volt kedvem a társasághoz, gondtoltam elég lesz majd este. Furcsálltam, hogy Joe nem szólt a vacsoráról, de nem tulajdonítottam neki nagy jelentőséget. Lehet akkor lepődtem volna még jobban, ha szól.
Számítógépemet kikapcsoltam és elkezdtem összeszedni a dolgaimat. Kicsi rendet raktam az asztalomon, majd kardigánomért nyúltam és lekapcsoltam a lámpát. Kiléptem az irodából és ahogy jobbra indultam volna, valakinek nekiütköztem. A karjaimat megfogva megtartott főnököm, hogy nehogy hasra essek.
- Winter. - biccentett felém.
- Elnézést. - motyogtam az orrom alatt neki.
- A vacsorán találkozunk. - ahogy leengedte kezeit, végig simított a karjaimon, amitől libabőrös lettem.
Bólintottam, ő pedig ment tovább a dolgára. A lift felé mentem és megnyomtam a hívógombot. Kinyílt a lift ajtaja és Nick állt velem szemben. Elmosolyodott, én pedig beléptem mellé.
- Beszélni akartam veled. - fordult felém, miután bezárult az ajtó.
Kíváncsian néztem rá és vártam, hogy mondja, amit szeretne.
- Az estéről. - tette hozzá. - Szeretném, ha 6 órára átjönnél hozzám és onnan indulnánk együtt. A ruhádat már elintéztem.
Felvontam egyik szemöldökömet és szinte alig fogtam fel, hogy komolyan meg akarja nekem mondani, hogy mit vegyek fel.
- Gond van a stílosommal? - néztem végig magamon, majd vissza rá.
Megrázta a fejét.
- Ne érts félre! Ajándéknak szánom.
- Értem. Hát akkor köszönöm, azt hiszem. - feleltem bizonytalanul.
Nem tudtam hova tenni ezt, de egy részem mégis örült neki. Próbáltam magam a gondolataimban kicsit megzabolázni, hogy ne lássak bele ebbe a dologba se túl sokat.
A lift csilingelve ért a földszintre és kiszálltunk.
- Hazaviszlek. - közölte nemes egyszerűséggel.
- Rendben.
Az út csendben telt és a gondolataimba voltam merülve. Néha a férfira pillantottam, majd ismét az épületeket figyeltem, amik mellett elhaladtunk. Fáradtnak éreztem magam és semmi kedvem nem volt ehhez a vacsorához, de nem tettem ezt szóvá. Megteszem, amit meg kell tennem. A ház előtt elköszöntünk egymástól és Nick elmondta, hogy mikor jön értem a sofőr. Nem volt sok időm addig, így az alvást hamar kihúztam a listámról, helyette vettem egy forró fürdőt. Miután végeztem, bekaptam egy szendvicset, mert nem voltam benne biztos, hogy hánykor is fogunk enni. A hajamat megszárítottam, de nem állt sehogy sem. Inkább csak felkötöttem és reméltem, hogy így is elég csinos leszek.
A sofőr a megbeszélt idő előtt már 10 perccel megérkezett, de mivel már úgyis kész voltam, azonnal mentem is ki pár holmimmal a kezemben. Sminket majd ráérek indulás előtt is csinálni.
Hamar a lakáshoz értünk, így szerencsére nem aludtam el. Ha egy negyed órával tovább tartott volna az út, valószínűleg ez nem így lett volna.
- Itt is vagy? - jelent meg előttem Nick, amint beléptem az ismerős lakásba.
Fekete öltönyben volt, ami alatt fehér ing volt, a nyakkendője pedig még a kezében volt. Átkozottul jól nézett ki, amit azonnal leolvasott arcomról és egy önelégült vigyorral nyugtázott.
- A ruhád a szobádban van. - célzott a helyiségre, ahol a legutóbb elszállásolt.
- Köszönöm. - bólintottam és elindultam az említett szoba felé.
- A fodrász és a sminkes már várnak. - szólt utánam.
Visszafordultam és hitetlenkedve meredtem rá.
- Az én csajomnak a legjobbat. - tárta szét karjait, rámkacsintott, majd elsétált.
Ezen a kijelentésén elmosolyodtam és hálás voltam, hogy erre is gondolt.
A szobába lépve egy piros ruhát pillantottam meg először, amire még egy átlátszó zsák volt ráhúzva. Nem volt rajta árcédula, de az anyag és a márka hamar elárulta, hogy egy kisebb vagyonba kerülhetett. A két lány - akik a hajamért és sminkemért voltak felelősek - még a ruhát felvenni is segítettek, miután látták, hogy szerencsétlenkedek vele. A hajamat kontyba fogták és egy visszafogott sminket csináltak. Nagyon tetszett az összkép és még hálásabb lettem Nicknek, amiért ezt elintézte. Fekete szandált húztam a lábamra. Ékszert nem raktam, mert a ruha önmagában is csodálatos volt, soknak éreztem volna már.
- Gyönyörű vagy. - állapította meg Nick, mikor induláshoz készen álltunk már.
- Hála neked. - mosolyogtam rá.
Megrázta a fejét és megfogta a kezemet.
- Mindenben gyönyörű vagy.
Magához húzott és megcsókolt. Hozzásimulva viszonoztam azt és a gyomromban pillangók ezrei kezdtek repdesni.
- Vigyázz a rúzsomra. - szidtam meg viccesen, miután elváltunk.
- Nem ígérhetek semmit. - búgta a fülembe, majd elindultunk.

A helyszínre érkezve még jobban örültem, hogy Nick intézte a ruhát, mert valószínűleg eléggé kilógtam volna a saját ruhámmal a tömegből. Az asztaloknál névtáblák jelezték, hogy kinek hol a helye. Hamar megtaláltuk a helyünket és elfoglaltuk azt. Furcsálltam, hogy Joe nem a mi asztalunknál ült, de egyáltalán nem bántam. Így talán van rá esély, hogy akár még jól is érezhetem magam. Nick végig hozta szerepet és játszotta a nagy szerelmest, amit igyekeztem megfelelően viszonozni és nem elárulni magam, hogy nekem ez nem feltétlenül színjáték. Voltak beszédek, amiket fel sem tudnék idézni, annyira a férfival voltam elfoglalva végig. Élveztem a helyzetet, talán túlságosan is. A vacsora elfogyasztása után pár embernek bemutatott, én pedig a lehető legjobb modoromat vettem elő, hogy nehogy szégyent hozzak rá.
Pár órája ott lehettünk már, mikor elnézést kért és magamra hagyott. Kicsit szerencsétlennek éreztem magam, ahogy nem találtam a helyemet. Visszaültem a helyemre és egy pohár pezsgőt kezdtem iszogatni.
- Sarah? Hát te? - szólított meg valaki és lehuppant mellém.
Szerencsétlenségemre James volt az.
Hol vagy már Nick?
- Te követsz engem? - mordultam rá és reménykedtem, hogy partnerem hamarosan visszajön.
- Dehogy. - nevetett fel. - Ez a sors. - kacsintott rám.
- Aha... - mondtam unottan és tekintetemmel folyamatosan Nicket kerestem.
Ments már meg, könyörgöm!
- Szeretném tisztázni a dolgokat. - hajolt közelebb James, hogy más ne hallja, amit mond.
Kicsit hátrébb húzódtam, mert erős hányingerem támadt tőle.
- Én pedig nem szeretném. Téma lezárva. - kortyoltam a pezsgőmbe.
- De ... - kezdett volna bele, mikor a háta mögül egy jól ismert hang szólalt meg.
- Szeretnéd, hogy elmagyarázzam a "nem" szó jelentését? - Nick szemei szikrát szórtak, ahogy Jamesre nézett.
- Már megint te?
- Bizony. Úgyhogy jobb lesz, ha lelépsz, amíg szépen mondom.
- Majd megyek, ha Sarah mondja. - állta Nick tekintetét.
- James, menj kérlek. - szólaltam meg egy sóhaj után.
- Ennyire nem jelent neked semmit az együtt töltött idő? - kérdezte dühösen.
Ekkor már kifejezetten mérges voltam rá. Nem értettem, hogy hogy mondhatja ezt, mikor az ő botlásai vezettek a kapcsolat végéhez.
- Nemet mondott, most már takarodj. - sziszegte Nick.
James még egy megvető pillantást vetett ránk, majd dühösen elviharzott. Egy nagy adag levegőt megkönnyebbülten kifújtam, amit egészen addig bent tartottam.
- Jól vagy? - simította meg a karomat Nick, miután mellém ült.
Bólintottam és kezére tettem a kezemet.
- Gyere, táncoljunk. - fogta meg a kezemet és felállt.
Elmosolyodtam és felálltam én is, hogy aztán a táncparkettre vezethessen. Sok pár volt már ott és élvezték a zenét, valamint egymás társaságát. Nick a derekamra tette jobb kezét és közel húzott magához. Vállára tettem bal kezemet, a másikat pedig az ő baljába helyeztem. Még közelebb húzott, így fejemet könnyedén a vállára döntöttem. Boldogan szívtam be finom illatát, ami segített teljesen lenyugodnom. Behunytam a szememet és csak élveztem a közelségét és a biztonságot nyújtó ölelését. Minden tökéletes volt, egészen addig, amíg távolabb nem lépett tőlem és fél térdre nem ereszkedett. Mindenki minket figyelt, én lefagytam, ő pedig egy olyan kérdést tett fel nekem, amiről sosem gondoltam volna, hogy hallani fogom a szájából.
- Hozzám jössz?