⓵ | Nem az, akinek látszik ✓

[21. rész]

Másnap természetesen nem értem be reggel 8-ra a munkába, így már előre féltem, hogy Joe hogyan fog erre reagálni. Délután 2-kor értem haza lakásomra, tehát már értelme sem volt bemennem. Furcsálltam, de nem is hívott. Lehet Nick beszélt vele és amiatt nem keresett.
A lakásomba természetesen követett Nick is és miután megkínáltam egy kávéval, leültünk egymással szembe az étkezőasztalhoz.
- Hozzám kellene költöznöd. Elvégre házasok vagyunk. - nem nézett rám, csak közölte.
Igaza volt. Ha fenn akarjuk tartani a látszatot, akkor ez a logikus lépés. De vajon ez tényleg már csak erről szólt?
- Rendben. - bólintottam rá a dologra és belekortyoltam kávémba.
A férfi telefonja csörögni kezdett, ezért félrevonult, hogy felvegye. Én addig a telefonomon a híreket kezdtem böngészni és békésen kávézgattam tovább. Nem sokáig kötötték le a cikkek a figyelmemet, mert valahogy nem tudott érdekelni, hogy melyik híresség mennyit fogyott vagy melyikünk állt jobban az adott ruha. Inkább lezártam telefonomat és félretoltam.
- Be kell mennünk a céghez. - jött vissza Nick, miközben a telefonját figyelte.
Bólintottam, majd jeleztem neki, hogy akkor átöltözök és mehetünk.
Pár perccel később már a bejárati ajtót zártam és készen álltunk az indulásra. Nick vezetett, így viszonylag hamar odaértünk. Az úton nem szólt hozzám és nem tudtam, hogy emiatt aggódnom kéne vagy teljesen semleges dolog miatt sietünk a céghez. A bejáratnál lefordult, majd beállt a parkolóhelyére. Az ötödik emeletre indultunk, ahol a tárgyalóban már ott ült Nick két bátyja és három - számomra ismeretlen - férfi. Köszönésként csak egy aprót bólintottam, majd gyorsan lehuppantam egy székre. Próbáltam minél észrevétlenebb maradni, mégis mindig engem méregetett, hogy vajon mi a fenét keresek itt.
- Winter? - nézett rám kérdőn Joe, én pedig feszengeni kezdtem.
- Elkezdeném. - köszörülte meg a torkát Kevin.
Főnököm rákapta tekintetét, én pedig megkönnyebbülten kifújtam magam, hogy már nem rám figyel. Mindenki más is a legidősebb testvért figyelte, én pedig nem tudtam, hogy valóban itt kell e lennem.
- Lemondtam a pozíciómról. - közölte Kevin, mire a három ismeretlen férfi sutyorogni kezdett.
Én nem mutattam különösebb reakciót, mivel ez engem nem igazán befolyásol. Sőt, azt sem tudom, hogy Kevinnek mi a pozíciója. Vagyis, hogy mi volt.
- Mondd, hogy nem Nick javára. - Joe szemei szikrákat szórtak, amitől még bennem is meghűlt a vér. Hogy tud ennyire csúnyán nézni valaki?
- Nem Nick javára. - bólintott felé Kevin.
Joe megkönnyebbülten hátradőlt.
- A feleségem javára. - mosolygott rá Nick.
A középső testvér felékapta a fejét, én pedig próbáltam a föld alá süllyedni. Talán most kellene menekülni?
- Mondd, hogy nem vetted el ezt a ribancot! - intett felém a fejével.
- Vigyázz a szádra! - sziszegte Nick.
Mérgesen méregették egymást és egyszerűen nem fogtam fel, hogy két testvér hogy viselkedhet így. Megértettem Joe-t, hiszen mi az, hogy lemond bárki is itt az én javamra? Ahogy ezt végig gondoltam, én is dühös lettem. Engem erről miért nem kérdezett meg senki? Nincs sem végzettségem, sem tapasztalatom, semmi. Akkor mégis mit várnak tőlem?
- Én ezt nem szeretném. - szólaltam meg határozottan és Kevinre néztem.
Kevin Nick-re pillantott, aki még mindig a testvérüket figyelte.
- Nyilván. - fintorgott rám Joe. - Ez volt a célod, igaz?
- Nem, ezt én akartam. Félő, hogy ha az enyém lenne a kétharmad, akkor gondolkodás nélkül eltávolítanál az útból. - közölte Nick egyszerűen.
Eltávolítaná az útból? Fel sem fogtam azokat a dolgokat, amiket hallottam.
- Ugyan, kérlek. - legyintett Joe az öccse feltevésére. - Ha annyira akarom, akkor a feleségeddel együtt tüntetlek el.
- Joe! - szólt rá a legidősebb.
- Nem, Kevin! Így is sok minden jár Nick-nek, aminek nem kéne. Erre beházasodik ez a kurva és ő is olyan hatalmat kap, amit kibaszottul nem érdemel meg. Hát itt már senki nem normális?
Nick a testvére mellé sietett, majd ököllel arcon ütötte. Felsikoltottam és a szám elé kaptam a kezem. Joe orrát fogva felült a földön, a szemei pedig szikrákat szórtak.
- Azt mondtam, hogy vigyázz a szádra!
Joe dühösen felpattant és kiviharzott a helyiségből.
- És most? - Kevin szomorúan nézett az öccsére.
- És most megtudjuk majd, hogy kivel van. Velünk vagy ellenünk. - azzal ő is kisétált, nyomában a három megszeppent férfival.
Ledermedve ültem tovább a széken és nem voltam képes felfogni a történteket. Kevin mellém lépett és a bal vállamra tette a kezét.
- Jól vagy?
- Nem. - hangom remegett, ahogy válaszoltam.
Kevin leült mellém és kezébe fogta az enyémet.
- Nick okkal teszi ezt, Sarah. Nincs semmi dolgod, csak ülni az én régi irodámban. - mosolygott rám és megsimította a kézfejemet.
- Most még nagyobb veszélyben vagyok?
Kevin elfordult, kerülte a szemkontaktust. Ezt rossz jelnek vettem, főleg, hogy nem is válaszolt a kérdésemre. Megpaskolta a kezemet, majd felállt.
- Gyere, megmutatom az irodát. A holmidat már átvitte az asszisztensed.
- Asszisztensem is van? - álltam fel én is.
Kevin csak bólintott, majd előre engedett az ajtónál. Ezen az emeleten maradtunk és a tárgyalótól jobbra indultunk el. Egy hosszabb folyosó végén volt az új irodám.
- Mrs. Jonas. - Nicole nézett rám.
Kicsit mintha haragudott volna. Valószínűleg azért, mert oda volt Nickért.
- Nicole. - mosolyogtam rá. - Csak Sarah, kérlek.
Erre csak bólintott, de mosolyomat nem viszonozta. Ekkor tudatosult bennem teljesen, hogy valószínűleg itt már sokan nem kedvelnek ezekután.
Beléptem az irodába, ahol a szürke és fehér színek domináltak. Egy íróasztal az ablak előtt, előtte két székkel. Kisebb volt, mint Nick vagy Joe irodája, de bőven elég volt. Én még így is nagynak éreztem. A névtáblám már mindenütt ott volt, így gondolom ezt a lépést nem ma reggel álmodta meg Nick. Leültem a puha székbe és az asztalra döntöttem a fejem. Most mégis mi a fenét kellene csinálnom? Pasziánszozzak a gépen vagy mi?