⓵ | Nem az, akinek látszik ✓

[11. rész]

Ismét ajkaimat támadta szenvedélyes csókjával, amit én hajába túrva, lelkesen viszonoztam. Közel nyomódott hozzám testével, én pedig vállaiba kapaszkodtam. Megrészegített az érzés, amit kiváltott belőlem. Elfelejtettem, hogy milyen ember lett és azt is, amit tett. Nem tudtam, hogy sikerülni fog elvonatkoztatnom ezektől, de így lett. Biztos voltam benne, hogy veszélyes ember lett, mégis helyesnek éreztem, hogy vele legyek.
Szája nyakamra vándorolt, miután könnyedén a pultra emelt. Sóhajom jelezte, hogy túlságosan is kedvemre való volt, amit csinált.
Pillanatunknak a csengő hangja vetett véget. Elszakadtam Nick ajkaitól.
- Vársz valakit? - nézett rám meglepetten.
- Téged sem vártalak, mégis itt vagy. - vontam meg vállam.
Elvigyorodott, majd ismét közeledni kezdett.
- Ne nyisd ki. - suttogta egy csintalan mosollyal az arcán.
Eltoltam magamtól, majd a pultról lepattanva az ajtó felé indultam, amit ő csak egy sóhajjal díjazott. Halványan elmosolyodtam, de hamar lehervadt arcomról, miután megpillantottam az ajtóban álló személyt. Meglepődtem és hirtelen szóhoz sem jutottam. James állt előttem.
- Szia, Sarah. - nézett rajtam végig egy mosollyal az arcán. - Jó látni.
Be kellett magamnak vallanom nagy nehézségek árán, hogy még mindig jól nézett ki. Fekete haja rendezetten, frissen nyírva állt feje tetején, fehér pólója előnyösen emelte ki izmait. A személyisége viszont mára már taszított.
- Bár én is ezt mondhatnám. - találtam meg hirtelen a szavakat.
Ő bólintott, majd lábaira tekintett.
- Hiányzol. - bukott ki belőle, mire én felvontam szemöldököm.
Nem tudtam elhinni, hogy hirtelen felbukkant, ráadásul ezt mondja. Furcsa érzések kavarogtak bennem, ahogy arcát vizslattam csendben. Kínos is lett aztán a helyzet, nem tudtam, mit reagáljak. Nick-re gondoltam, aki a lakásomban állt és valószínűleg hallotta az iménti mondatot. Ezután elgondolkodtam rajta, hogy vajon nekem is hiányzik e ő.
Lepillantottam és beszívtam alsó ajkamat, miközben a válaszon agyaltam.
- Mit akarsz? - néztem szemeibe, ignorálva korábbi kijelentését.
- Téged. - felelte egyszerűen.
Felnevettem, amire ő furcsán nézett rám.
- Nem. - jelentettem ki tömören. - Szia! - csuktam volna rá az ajtót, de kezével megakadályozta.
Felvontam szemöldököm és úgy figyeltem rá.
- Csak adj egy esélyt. Egy vacsora? - vetette fel.
- Már mondta, hogy nem. - hallottam Nick hangját, majd éreztem hátamnál, hogy hozzám nyomódik testével.
Egymást méregette a két férfi, én pedig kínosan álltam közöttük.
- Nem hiszem, hogy ez rád tartozik. - James hangja hűvös volt. - Egyáltalán ki ez? - intézte hozzám szavait, miközben a másikra mutatott.
- A főnököm. - válaszoltam.
Nick fújt egyet a hátam mögött és éreztem, ahogy megfeszül. James arca fura fintorba rándult, ahogy a mögöttem álló férfit méregette, majd ismét rám szegezte tekintetét.
- Csak egy kávé! Kérlek...
- Átgondolom. - válaszom őszinte volt.
Jonas felhorkantott, James felvont szemöldökkel nézett rá, majd megforgatta szemeit.
- Majd hívj. - mondta végül, majd eltűnt az ajtómból.
Kicsit meginogtam érzelmileg a viszontlátás miatt és már semmiben sem voltam biztos.
Nick volt a veszély, míg James... nos, azt még magam sem tudtam. Nem volt a hűség mintaképe. Kifejezetten szeretett több vasat tartani a tűzben.
Lassan csuktam be az ajtót, miközben gondolatok ezre cikázott a fejemben. Nick-re pillantottam, aki már lazán neki volt dőlve a falnak. Rezzenéstelen arccal méregetett, én pedig nehezen, de próbáltam vele tartani a szemkontaktust. Szemeit vizsgáltam, valami érzelmet igyekeztem belőlük kiolvasni, de remekül palástolta, úgyhogy ez a tervem hamar kudarcba fulladt.
- Mondd, hogy nem mész vele sehová. - ellökte magát a faltól és karba tette kezeit.
Érzelem még mindig nem tükröződött róla.
- Még nem tudom. Több dologtól függ. - beharaptam alsó ajkam és kissé félve pislogtam rá.
Ismét felvonta szemöldökeit és közelebb lépett.
- Például?
- Nem tudom... át kell gondolnom. Az egészet... Nem tudom, hogy mi hányadán állunk.
- Hogy-hogy? - kérdőn pillantott rám.
- Hogy mi is van velünk... köztünk.
Felnevetett. Hasam görcsbe rándult.
Rajtam nevet?
- Velünk nincs semmi, Sarah. - közölte ridegen. - Dugni akarok, ennyi. - megvonta vállát, a torkomban pedig óriási gombóc lett.
Próbáltam könnyeimet visszanyelni, de hangom megremegett.
- Ennyi? - hisztérikusan hangzott kérdésem.
- Igen, ennyi. Igazából nem szokásom érte ennyit küzdeni.
Fájt... nagyon. Olyan hideg volt, én pedig magamba zuhantam.
Hogy lehettem ennyire naív?
Hangosan felzokogtam, Nick pedig toporgott előttem.
- Ne csináld, Sarah. - hangja kicsit meglágyult és kezem felé nyúlt.
Elrántottam karomat tőle és hátrébb léptem.
- Tűnj el. - szinte suttogtam.
- Sarah...
- Tűnj már el! - ordítottam és még hangosabban sírtam.
Lesajnálóan meredt rám, majd megrázta fejét. Megfordult és kisietett az ajtón, hangosan becsapva maga után.
A földre rogytam, lakásomat pedig csak hangos sírásom hangja töltötte be.