⓵ | Nem az, akinek látszik ✓

[19. rész]

Lefagyva meredtem a felém nyújtott, hatalmas gyémánt gyűrűre. Majd Nick arcára tekintettem, aki kissé feszengett, ekkor figyeltem fel rá, hogy körülöttünk mindenki figyel. Gyorsan rendeztem gondolataimat és remegő hangon egy igennel feleltem. Nick az ujjamra húzta a gyűrűt, majd magához húzott és szenvedélyesen megcsókolt. Mindenki tapsolt, én pedig tudtam, hogy jól sikerült a színjáték, mert majdnem én magam is elhittem, hogy ilyen szerencsés vagyok. Rögtön rengeteg ember özönlött körénk és alig győztem fogadni a gratulációkat. Nick szorosan fogta a kezemet, én pedig túlságosan élveztem a helyzetet. Most már teljesen biztos voltam benne, hogy az egész dolgot az én szívem fogja megsínyleni. Az este további részében táncoltunk és jól éreztük magunkat, de tudtam, hogy amint az este véget ér, kérdőre kell vonnom a férfit.
Éjfél körül indultunk ki a kocsihoz, én pedig feszülten piszkáltam a gyűrűt az ujjamon. A sofőr megállt az autóval, én pedig beszálltam. Kifújtam egy nagy adag levegőt, majd pár perc múlva Nick is beült mellém. Egy gombot megnyomott, így a sofőr és az utastér között felhúzódott az üveg. Fejét a támlának döntötte, majd lehunyta szemeit, mintha mi sem történt volna. Megköszörültem torkomat, hogy felhívjam magamra a figyelmét.
- Igen? - kérdezte, de nem nézett rám.
- Ez mégis mi volt?
- Micsoda?
- Ez a lánykérés dolog. - feszengtem az ülésben és bosszantott, amiért rám sem néz.
- Ebben egyeztünk meg.
- Tessék?!
Végre rám nézett és testével is felém fordult. Értetlenkedve néztünk egymásra.
- Benne volt a szerződésben.
Fel sem fogtam, amit mond. Nekem egyáltalán nem rémlett, hogy ilyen benne lett volna. Megráztam a fejemet, de szavak nem jöttek számra.
- Elolvastad egyáltalán? - kérdezte a férfi.
Bólintottam, mivel megtettem. De úgy tűnik, hogy ezen az információn valahogy átsiklott a tekintetem.
- Akkor nem értem a kérdést. - dőlt ismét hátra, én pedig inkább hanyagoltam a témát.
Az ablaknak döntöttem a fejem és vártam, hogy végre hazaérjünk.
Meg sem lepődtem, mikor láttam, hogy esze ágában sem volt engem hazavitetni, hanem egyből az ő lakásához mentünk. Nem szóltam érte, csak aludni akartam végre, mindegy volt, hogy hol. Kikászálodtam a kocsiból, megköszöntem a sofőrnek, amiért kinyitotta az ajtót, majd elindultam Nick után. A liftben is csak kínos csendben álltunk és úgy láttam, hogy ő is a gondolataiba van merülve. A lift felért a kívánt emeletre és beléptünk a lakásába. Kilazította nyakkendőjét, majd elindult a konyha felé. Én a "szobám" felé pillantgattam és nem tudtam, hogy elköszönjek vagy csak szó nélkül elvonuljak.
- Már itt is hagysz? - szólt utánam, mire megdermedtem, mint egy tini, akit a szülei rajta kapnak, amint takarodó után ér haza.
- Fáradt vagyok. - köszörültem meg torkomat és zavarban voltam, ahogy előtte álldogáltam.
- Igyál velem egyet. - mutatta fel poharát, amiben valószínűleg whiskey volt.
Én tényleg nemet akartam mondani, de mire felfogtam a dolgokat már a pultnál ültünk és a kezemben egy pohár vörösbor volt. Szám szélét rágcsálva vizsgálgattam az italt, mintha az a világ legizgalmasabb dolga lenne.
- Jól áll. - szólalt meg hirtelen Nick.
Nem értettem miről beszél, ezért furcsán néztem rá. Fejével a bal kezem felé intett, amin a tőle kapott gyűrű csillogott. Az ékszert figyeltem, ami túlzottan tetszett a kezemen. Sajnos nem csak amiatt, mert valóban gyönyörű volt, hanem mert újra és újra beleéltem magam, hogy Nick húzta az ujjamra. Az én Nickem.
- Kösz. - motyogtam halkan, majd belekortyoltam a hideg borba. - Én amúgy sem értek hozzá, de szerintem más sem mondaná meg, hogy nem igazi. - piszkáltam meg az arannyal körbeölelt követ.
A férfi felhorkantott, majd felháborodottan nézett rám.
- Gondolod, hogy nem igazi gyémánttal kérem meg a kezed? - tekintete dühös volt.
Nagyot nyeltem és nem tudtam mit mondjak. Egyből nehezebbnek éreztem az egész kezemet és elszégyelltem magam.
- Nem gondoltam, hogy ennyit költenél egy kamu eljegyzési gyűrűre. - feleltem halkan.
Furcsán fészkelődött mellettem, majd ivott egy kortyot. Én arcát tanulmányoztam, majd kigombolt ingje alól kilátszó mellkasára vezettem tekintetemet. Megnyaltam ajkaimat, majd gyorsan számhoz emeltem a poharat, mielőtt túlságosan elcsábulnék és mást érintenék ajkaimmal.
- Miért kell ez a színjáték? - néztem ismét rá.
- Ne foglalkozz vele. Elég, ha én tudom. - nem nézett szemeimbe, csak a poharat nézte, amit ide-oda tologatott a pulton.
Sóhajtottam egyet, majd lehúztam a maradék bort. Az üvegért nyúltam és töltöttem magamnak egy újabb adagot. Azt már valamivel gyorsabban fogyasztottam el és mivel nem sokat iszom, hamar megéreztem a hatását. Rettentően szánalmasnak éreztem, ahogy itt ülünk a félhomályban és csendben iszogatunk.
- Miért nem próbáljuk meg igazából? - mire végiggondoltam volna, már ki is mondtam.
Nem bántam, hogy megkérdeztem, mert ezt valóban nem értettem.
- Mert újra összetörnéd a szívem. - tekintetét az enyémbe fúrta.
- Én? A tiédet? - hüledeztem és erre újra innom kellett.
Némán bólintott és kiitta az italát. Ő is újra töltötte.
- Inkább fordítva. Ahogy évekkel ezelőtt. - hangom keserű volt és torkomban éreztem a már jól ismert gombócot.
- Azelőtt vagy azután, hogy összefeküdtél Matt-tel?
A bort félrenyeltem és párat köhögnöm kellett, hogy meg tudjak szólalni.
- Matt? Mármint Matt Thompson? - hüledeztem.
Összeszorította ajkait, majd bólintott.
- Meglepődtél, hogy tudok róla? - gúnyosan mondta ki a szavakat.
Megráztam a fejemet és miután megittam a maradék bort, felálltam.
- Te hülye vagy. - állapítottam meg, majd elindultam volna, de karom után nyúlt és visszahúzott magához.
Lendületemet kezeim tompították mellkasán, az arcunk pedig csak pár centire volt egymástól.
- Életem legnagyobb csalódása volt, mikor megtudtam.
- Komolyan elhitted Matt-nek, hogy lefeküdtem vele? Te is tudod, mennyire gyűlöltem.
- Elvileg engem is gyűlöltél. - jegyezte meg halkan.
Erre inkább nem feleltem. Sosem tudtam gyűlölni és soha nem is tudnám. Legalábbis akkor még ezt gondoltam. Próbáltam tőle ellépni, de erősen szorított. Ahogy szemeimbe nézett, teljesen elgyengültem és megsimítottam arcát. Lehunyta szemeit és sóhajtott egyet.
- Téged sosem tudnálak gyűlölni. - suttogtam.
- Ebben ne legyél olyan biztos. - ismét szemeimbe nézett és elhúzta száját.
Volt valami furcsa a tekintetében, de nem tudtam, hogy mi lehet az. Gyengének tűnt abban a pillanatban és nem tudtam ezt hova tenni. Közelebb hajoltam és megcsókoltam. Átkaroltam nyakát, ő pedig teljesen a saját testéhez vont, miközben felállt. Egyik keze levándorolt, majd a fenekemhez érve megmarkolta azt. Elégedett nyögés hagyta el a számat és még jobban kapaszkodtam belé. Másik kezével is fenekemre simított, majd felkapott. Lábaimmal átkulcsoltam derekát, ő pedig átsétált velem a nappaliba. Ledöntött a kanapéra és felém mászott. Arcomat vizslatta olyan tekintettel, amibe teljesen belepirultam.
- Szeretlek. - mondta hirtelen, ami teljesen lesokkolt.
Az egész fejem zavaros lett a sok gondolattól és már egyáltalán nem értettem a férfit. Most ez is a szerep része? Vagy csak megártott neki az alkohol és össze-vissza beszél?
- Nem értelek. - ültem fel.
Ő is ülőhelyzetbe tornázta magát és két kezébe temette arcát.
- Én sem. Meg vagyok zavarodva tőled. - motyogta a tenyereibe. - Azt hittem, te is így érzel. - nyelt nagyot és rám pillantott.
- Így is van. Én is szeretlek. - a szívem a torkomban dobogott, ahogy beismertem érzéseimet. - De akkor nem értem a szerződést és az alkut. - fordultam felé az egész testemmel.
- Gyere hozzám akkor. - hagyta figyelmen kívül a mondandóm második felét.
Hirtelen nem kaptam levegőt sem és megráztam fejemet.
- Te most komolyan beszélsz? Nick, ez szerintem korai. Egyáltalán miért vagy ennyire ráállva a témára? - hitetlenkedve néztem rá.
Felsóhajtott és hátradőlt, fejét a háttámlára döntötte.
- Úristen. - szóltam, mire felpillantott. - Halálos beteg vagy? - kaptam szám elé kezemet és könnyezni kezdtem.
- Mi? - egyenesedett fel. - Dehogyis!
Megkönnyebbülten fújtam ki a nagy adag bent tartott levegőt.
- Akkor miért?
- Mert benne van a szerződésben.
A düh fél pillanat alatt végigzúgott egész testemen.
- Hagyjál már a szerződéssel! Felejtsük el az egészet.
- Nem! - háborodott fel. - Azzal tudom kontrollálni a dolgokat.
- Miről beszélsz? - hüledeztem újra.
Biztos voltam benne, hogy megbolondult.
- Szeretsz, Sarah? - bólintottam. - Akkor házasodj össze velem.
- Gondolom nincs más választásom. - szavaim keserűen hangzottak.
- Nincs. Aláírtad. - pillantott le kezeire.
Felsóhajtottam és újra könnyek lepték el a szemeimet. Csapdában éreztem magam és már biztos voltam benne, hogy nem szeret. Akkor nem tenné ezt velem.
- Legalább mondd el, hogy miért. - hangom most könyörgő volt.
Fejével nemet intett, én pedig még csalódottabb lettem. Miért játszik az érzéseimmel? Miért jó ez neki?
- Köze van ahhoz, ami miatt "veszélyben" vagyok? - mutattam idézőjelet kezeimmel.
- Igen. Többet tényleg nem árulok el.
- Értem.
Miért nem olvastam el rendesen azt a kurva szerződést? Akkor nem lennék ebben a helyzetben. Szám megremegett, ahogy próbáltam visszatartani a sírást, de még így sem sikerült. Arcomon egyre sűrűbben csorogtak végig a könnycseppek. Nick a kezemért nyúlt, de elhúzódtam tőle.
- Megyek, lefekszem. - álltam fel.
- Sarah - szólt utánam halkan.
- Intézd el az esküvőt, Nick. Legyünk minél előbb túl rajta. - nem fordultam meg, nem voltam képes ránézni.
- Ígérd meg, hogy nem fogsz meggyűlölni. - szólt utánam még egyszer.
Erre már megfordultam és kérdőn néztem rá.
- Miért jössz ezzel?
- Csak ígérd meg.
- Nem tudom. Sajnálom. - hagytam magára és a szobámba mentem.