My lover is celebrity •Larry Stylinson•

39th

Harry szemszög

December van. Egy hét múlva Karácsony és egyben Lou szülinapja. Így mellékesen megjegyzem, hogy utóbbit fogom csak megtartani, mert nem szeretem a karacsonyi nyüzsit. A hideg ráz a gondolatra.
Régen, nagyon nagyon régen anyuékkal ünnepeltük ugyan, de utána drága jóapám tett érte, hogy egy életre meggyűlöljem az ünnepet.
Lehettem vagy tizenhárom. Két napig díszítgettük a házunkat, miközben karácsonyi dalokat énekeltünk. Mézeskalácsot és csomó édességet, hétfogásos ételt készítettünk. Akkoriban ez volt az egyik kedvenc ünnepünk. Mindünk arca ragyogott. A szemünk csillogott, ha arra gondoltunk, talán idén... talán abban az évben végre azt az ajándékot adjuk egymásnak amire az leginkább vágyik. Anyuval és Gemmával a fa alá raktuk az ajándékokat és miután vacsoráztunk a fa köré gyűltünk. A fenyőből áradt a karácsony illata, s villóztak rajta a mesés fények. Hatalmas volt az öröm. Mindenki megkapta amire vágyott. Egymást ölelgettük, amikor az ajtó kicsapódott és berobbant apa, akit akkor már hónapok óta nem láttunk, de annyira egyikünket sem zavarta a távolléte, mivel szinte állandóan be volt rugva. Berontott a nappaliba. Ordítozott, hogy miért nem hivtuk őt is ünnepelni és hogy miért hagytuk szó nélkül lelépni. Miért nem kerestük, pedig arra várt végig. Természetesen most is bűzlött a szesz szagától. És valójában igenis kerestük. Hosszú heteken át kerestük, hivogattuk felváltva, szóltunk a rendőrségen, hogy eltünt, de semmi válasz nem érkezett. A nappaliban, tőlünk alig 1-2 méterre állt. Rázkódott, remegett az idegtől, majd gondolt egyet. Odalépett hozzám és a karácsonyi pulcsimnál fogva felrántott, álló helyzetbe. Ütni, rugni kezdett, majd mikor rám unt anyához és a nővéremhez fordult. Feléjük indult de az útjába álltam. Akkor annyira elvert és megrugdosott, hogy hetekre kórházba kerültem, de legalább anyuéknak nem esett bántódásuk. Állításuk szerint, miután apa ájultra vert ismét lelépett. Ezúttal végleg...

****
Atelefonomon lógok, már a harmadik hívást intézem a mainap, pedig még délsem múlt. Ma van a nagy nap. Lou drága szülinapja. A házam kész puccparádé. Az étkező asztalon hatalmas gyertya virít, mivel nem tudtam délutanig várni az előkészületekkel így már bőven kész vagyok mindennel, pedig a Babám csak este jön, mivel az anyukajáék kitulajdonították. Mondjuk sajnos csak vebkamerán keresztül, de Lou így is majd kiugrott a bőréből. A házam, beleértve hálószobám még életében nem volt ilyen tiszta. A fákat, amik a hálóból láthatóak, mind feldíszítettem Zayn-ékkel. Meg kell mondjam kemény meló volt, de megérte mert este mesés a kilátás. A tervem, hogy romantikusan megvacsorázunk nálam -mivel Boo megtiltotta, hogy étteremben együnk. Mivel akkortuti a legdrágabb helyre vinném, és ahogy ő állította "risszul érezné magát, ha egy vagyont ráköltenék". Így a házamra költöttem egy vagyont, hogy rokantikus legyen-, majd betelepszünk az ágyamba, megnézni valami csöpögős romantikus filmet, amit a babám úgy szeret, majd átadom az ajándékomat - feltéve ha időben megérkezik, mert látszólag nem igazán akaródzik.

Nincs még dél, de már a harmadik emberrel üvöltök a telefonba, mert egyszerűen képtelenek felfogni, hogy nekem az a szar ma kell, nem az ünnepek után. Még a hónap elején lerendeltem, s megesküdtek, hogy egy héttel ezelőtt már akezemben lesz, de még se híre se hamva.
- Na jó, figyeljen ide! Kurvára küldjék expresspostán azt a vackot, mert hiddjenek nekem, rohadtul nem akarják, hogy felüljek a gépre és odarepüljek, mert az valakinek nagyon fog fájni és az kibaszottul nem én leszek, felfogta?! Kiperelem a vagyonából, vénember, érti amit mondok?!
- I-igen... - dadogta az ékszerész.
- Tehát mikorra kapom kézhez azt a kis szaros femdarabot?- kérdeztem veszélyesen nyugodt hangon.
- Tegnapra, uram. Tegnapra! - momdta félve, s már hallatszott, ahogy ordít valakinek, hogy azonnal adja póstára, higy még ma megérkezzen. Elmosolyodtam.
- Köszönöm. Akkor ma este már nálam lesz, ugye?
- Persze, főnök! Néhány ora múlva már ott lesz, de legkésőbb hetig oda kell érnie, mert expressre tettük.
- El sem hiszem!- mondtam, majd kultúráltan rábasztam a telefont. Kiülltem a teraszra és rágyujtottam egy cigarettára. Nyugodj meg, Harry. Minden jól fog menni.