My lover is celebrity •Larry Stylinson•

8th

Két hét telt el mióta a riporterek és a rajongók megtudták hol lakom. Anyával és a nővéremmel, Gamma-val kerestünk másik lakást, ám napközben nem tudjuk elhagyni a mostanit. Így arra jutottunk este, amikor mindenki hazamegy akkor lépünk mi is.
Hajnali kettő van. A fürdőszobában zselézem a hajam. Miután kész belebújok nagyapámtól kapott undorítóan régimódi mellényembe és felkapom apám vastagkeretes szemüvegét. Gusztustalan, mégis szükséges. Nem ismerhetnek fel a másikháznál.  A hívott taxi a ház elé ért. Bepakoltuk a dolgainkat a csomagtartóba. Beszálltunk a hátsó ülésre majd már indultunk is. Bepakoltunk anyáék új házába vagyis inkább ideiglenes lakásukba, ugyanis külön fogok élni anyáéktól, hogy ne okozzak több gondot és lássuk be telik két házra. Kiválasztottuk melyik szoba kié legyen ma estére, majd bevetődtünk a bútorozott házban hagyott ágyakra.
Harry Styles néven kiiratkoztam az iskolából és holnap új néven kezdem a tanulmányaim. Mindent lebeszéltünk az igazgatóval.
Másnap reggel majdnem egy órát bíbelődtem a fürdőszobában a hajam bezselézésével. Második alkalom, hogy zselézgetem és már most kikészít. Bele fogok ebbe a vacakba őrülni. Feltettem a szemüvegem, és úgy ahogy voltam egy szál bokszer alsóban, a tükör elé álltam. És arra jutottam, hogy nagyon elengedtem magam mostanában. A kockáim igencsak eltűnőben vannak. Edzenem kellene, bár az álcámhoz passzol. Felvettem egy fekete farmert, egy fehér inget és azt az undorító kötött mellényt. Aha, ha így rám ismernek a riporterek én leszopom őket.
- Indulandusz! – mondtam majd beszálltam az újonnan vásárolt autómba és elfurikáztam az iskolába ugyanis eléggé messze van. Szerencsémre az őskori autócskám nem volt drága. Bár nem is valami szép, de mégis, célnak megfelel. Hónap végén – addig még egy fél hét van - pedig elkezdek rendes ház után kutatni. Valami kivívót akarok. Valami nagyot és fényűzőt. A suli előtt leparkoltam a tragacsommal, majd az igazgatóhoz vezetett utam. 
- Szép napot, uram!  Marcel Edward – de fájt ezt kimondani – vagyok. Az új diák.
- Jó napot. Igen-igen. Kövessen. A tizenötös terem lesz az öné. – most komoly? Magáz is és még Zayn osztályába is kerülök. Fantasztikus.
Most nem bámészkodtam. Csupán gondolkodtam, hogyan is kéne viselkednem. Úgy mint ezelőtt? Az lehetetlen ahhoz túl strébernek nézek ki. De akkor is helyet kérek Z mellett. Hátha.
A teremhez értünk. A korosodó férfi bekopogott és benyitott. Ám nem a megszokott látvány fogadott. Nem az aranyos énektanár néni, vagy másik nevén az osztályfőnökünk volt bent hanem egy idegen férfi. Egy igazi Adonisz. Bár… mit ne mondjak elég alacsonyka, a szentem, de pont ezért tündéri. Bazd ki! Asszem már most belezúgtam!