Tell me you love me / Demi L. Fanfiction /

Sober

Tudjátok egy hírességnek nehéz elhinni, hogy valaki azért szereti őt aki. Nem tudja eldönteni, hogy valaki a hírnév és pénz miatt értékeli-e vagy önmagáért. Sajnos mindegyik, de legalábbis a legtöbb híresség átélte már , hogy valaki kihasználta. Nagy valószínűséggel nem is egyszer. 

Bár én Demibe nem a pénze miatt szerettem bele. Sokat segített nekem mentálisan, miközben Ő is küzdött számtalan problémával. Minden rendben ment eddig... Kb.  1 hónapja vagyunk együtt hivatalosan. Néha látom, hogy Demi elmereng valamin, nem tudnám megmondani , hogy min, de borzasztó mélyen filozofálhat magában és ha a filozofálás ne lenne elég, mostanság sokszor van rosszul. Sápadt, szédül és kiveri a víz. Az elmúlt pár napban szinte alig szólt hozzám, de én ennek ellenére is mondhatni " követem mint egy pincsi" , mert mindent és bármit megtennék azért , hogy boldognak lássam . Őszintén szólva aggódom miatta nagyon, de nála az ilyen dolgokra óvatosan kell rákérdezni. Borzalmasan félek, de nem akarom, hogy lássa rajtam.

Annyit utaztunk, hogy alig tudom már fenn tartani hol vagyunk, szóval mindig a repülőn tudatosul bennem, hogy hol fog landolni az a bazi nagy madárnak tűnő gép. Ha jól tudom, most éppen Angliába megyünk, azon belül is Londonba. Voltam már itt jó párszor és ismerem mint a tenyeremet. Nem tudom, hogy Demi hogy van ezzel, de lehet elviszem egy egész napos randira, hátha kicsit jobb kedve lesz és nem merül el a gondolataiba olyan mélyen. 

Még nem szálltunk le, de alig egy óra múlva lefogunk. Odaülök mellé és megfogom a kezét, mire úgy reagál mintha éppen kizökkentettem volna valamiből. Rám néz és rám mosolyog. Nyomok egy puszit a homlokára.

- Mit szólnál, ha ma egy kicsit kizökkentenélek és elmennénk vacsizni egy kissé eldugott de hangulatos helyre? - simítom a füle mögé a haját , mire a tenyerembe bújik. 

- Az nagyon jó lenne, szükségem lenne rá! - néz mélyen a szemeimbe. 

- Akkor a hotelbe való megérkezés után 1.5 órával a bejáratnál találkozzunk rendben? 

- Rendben Édes - nyom egy csókot a számra és a vállamra  dől, majd behunyja a szemeit és pihen kicsit. Már alig várom, hogy vacsizzunk csak ketten mindenki elől elkerítve. Aztán másnap is elosonjunk mindenki elől és titkos randinapot csinálhassunk. 

Amint betesszük a lábunkat a hotelbe, kapok egy nagy csókot a számra, majd mosolyogva elindul a szobája irányába, így teszek én is. 

Amint beérek ledobom a cuccaim és bevonulok a tusolóba. Gyorsan megmosom a hajam és megszépülök amiylen gyorsan csak tudok. Kb. 1 óra alatt végeztem minden fürdőszobai dologgal. Gyorsan egy kosárba beletettem pár kaját, inni valót és egy fehér-piros kockás lepedőt. Felöltöztem egy laza piros ruhába és mivel volt még egy kis időm, kicsit behullámosítottam a hajam kiugrott részeit. Elindultam lefelé a bejárati részhez és leültem ott egy fotelbe. Vártam.

5 perc...

10 perc...

15 perc... 

Már egy negyed órája késett, amikor megjelent. Eleinte nem is, de amikor elindultunk észrevettem, hogy valami nagyon nem okés vele. 

- Demi minden rendben? - kérdezem aggódva. Megfogja a kezem, majd kissé kótyagosan megszólal. 

- Persze, csak még a forró víz hatása lehet. Mindjárt jól leszek. - nem hinném, hogy a forró víz ennyi ideig hatással van az ereire, de rá hagytam. 

Sétáltunk egy keveset és egy közeli, ám mégis eldugott kis rétre értünk, ahol tökéletesen lehetett látni a naplementét. 

- Maradj itt, addig előveszem a dolgokat. - mosolygok rá , bólint én pedig hátat fordítva neki elkezdek ügyködni. 

Minden az egyik pillanatról a másikra történik. Egyszer csak hallok egy esés szerű puffanást, majd hirtelen sehol nem látom Demit. Összeesett. Amint sikerült úgy megfognom, hogy megtudjam mozdítani a plédre tettem és a kabátom és a kabátját összetekerve a feje alá tettem , majd a lábait felemeltem. Nem mozdult. Lélegzett, de nem mozdult. Oldalra fektettem és ekkor láttam meg pár pici pontot a karján. Megnéztem és tűnyomokat láttam... Azonnal felhívtam a testőrét, hogy jöjjön ide. Kértem , hogy hívjon mentőt , addig megpróbálom felébreszteni, hátha sikerrel járok. 

Mivel nem jártam sikerrel, így egyre idegesebb és dühösebb lettem. Gyorsan összepakoltam mindent hogy ne zavarja a mentőket,  majd hamarosan hallottam, hogy sziréna szól. Ekkor Demi megfogta a kezemet.

- Sajnálom... - suttogja ijedten. 

- Majd utána megbeszéljük, próbálj meg ébren maradni. 

- Nem me.... - és ekkor megint elájult. 

- Ne, ne, ne, ne, ne, ne, ne! Demi maradj velem! Demi! - pofozgatom, de hiába. 

A mentők a pléddel felemelik és beteszik a kocsiba. Megengedik, hogy menjek. Közben hívom Nicket is és a testőrét is, hogy melyik kórházba menjenek. Elviszik azonnal és kezelik - nem rövid ideig, majd az egyik magánszobába viszik, ahova azon nyomban elindulok, ám megállít az orvos. 

- Hova-hova? Kisasszony a betegnek pihenésre van szüksége.

- Nézze, én ezt tudom. De tudnom, kell , hogy jól van-e és muszáj látnom. Nem tehetne kivételt kérem?

Hezitál az orvos. A jelentésbe néz, majd bólint. Követem és amint meglátom mellé ülök. 

- Mi történt Doki? - elmosolyodik a munkássága becézésén. 

- Nos a hölgy valamiféle kábítószerhez jutott, amit intravénásan kissé túladagolt. Nem szabadna tudnia, és úgy gondolom megérti, hogy megkérem tegyen úgy mintha nem tudná. Még a vérvizsgálatot végzik. Nem tudom kik fognak még jönni a Hölgyhoz, csak mondja, hogy Dr. Hudson engedélyezte a látogatást. Amint tudok új információt , jelzem. - mondja, majd kivonul végezni a további munkákat. 

Hamarosan csatlakozik Nick és mindenki más is. Én sírva fogom a kezét és simogatom azt és figyelek rá. Hogy történhetett? Egy pillanatra se hagytuk magára, nem értem.... 

Remélem ha felébred ad majd valamiféle magyarázatot. 

Nem tudom mennyi ideje már, de borzasztó régen nem írtam a sztoriba. Talán újra és újra mondom el, de ihlethiány, időhiány és energiahiány volt a legfőbb oka a sztori szünetre tételének. Remélhetőleg most már képes leszek írni és remélem türelemmel fogjátok várni, ahogy eddig is, amit köszönök! Igyekszek <3 

Pussz <3