Tell me you love me / Demi L. Fanfiction /

Gift of a friend

Jo

Janennel azóta elég jóban vagyunk. Közel fél éve vagyok együtt Lucyval és boldogok vagyunk. Jane elfogad minket, sőt... Mitöbb , ki is állt mellettünk amikor valaki a folyósón a suliba leszólt minket. Az más tészta, hogy utána az illetőt orrba gyűrtem, amikor az egyik kedvenc helyemen is sértegetni kezdett, de Jane akkor nem volt ott. 

Nos mint mondta fél év telt el azóta az óminózus este óta.. A suli véget ért, sőt már lassan kezdődik ismét. Lucyval kevesett találkoztunk az elmúlt két hétben és érzem, hogy van valami baj, szóval úgy döntöttem, hogy felhívom. 

- Igen tessék? - veszi fel , kicsit remegő hanggal ami már nem tetszik. 

- Tudnánk beszélni? Élőben. Most. 

- Most nem ...de ha mondjuk este olyan 11-kor találkozunk a parton az úgy jó? 

- Hát jó, legyen. 

Köszönés nélkül bontotta a vonalat... Valami itt nagyon nem gyári... Egész délután ott vagyok. Cigizek, de irtózatosan sokat, sajnos nagyon rászoktam az elmúlt időben, nagyon sokat idegeskedtem. Egyik este amikor én és Chris voltunk otthon. Akkor léptem át a határt, ugyanis túl sok cigit szívtam és nikotinmérgezésem volt. Összeestem... Arra keltem fel, hogy Chris vízzel fröcsköl és pofozgat. Magához ölelt, nagyon rémült volt. Apa tud róla és nagyon félt, az biztos, de igyekszem normálisnak lenni... Nem akarok megint rájuk ijeszteni. 

23:15 van. Még mindig nincs itt... 

23:45 van. Még mindig sehol senki...

00:01 van. Hallom a lépteit. Leül mellém... 

- Sajnálom, hogy elkéstem, de anyáék nem aludtak el... És nem tudtam sehogy se eljönni. 

- Miért kellett megvárni, amíg elaludjanak? Lucy mi ez az egész? Miért nem találkozunk? Miért vagy másokkal és soha velem? Nem szeretsz? 

- De igen szeretlek, csak... 

- Csak? 

- Apa, megtudta, hogy barátnőm van és valahonnan azt is kiderítette , hogy te vagy az. Anya ő maximálisan elfogadta. Még támogat is és a védelmembe állt. Én a te védelmedbe álltam , de nem tudtam ellenállni annál jobban. Nem akarom, hogy bajod legyen. 

- Mit csinált az apád? 

- Semmit... 

- Mit csinált??? - felhúzza a kezén a pulcsiját és az arcát eltakaró hajmennyiséget is a fül mögé söpri. - Ugye tudod, hogy fel fogom jelenteni? 

- Mi? Nem! Ne kérlek, ha jót akarsz magadnak ne... 

- Leszarom , hogy mi lesz velem. Neked ne legyen bajod! 

- Nem akarom... Szakítani akarok... A te érdekedben. 

- Tudod mit? - mondom egy hossza gondolkodás után. - Szakítsunk, de arról, hogy fel fogom jelenteni, arról nem mondok le. 

- Kérlek... 

- Nem, édesanyádat is biztosan bántotta... És ezt nem fogom hagyni... 

Felállok és haza indulok. Apa otthon van én pedig iszonyatosan dühös vagyok. Még reggel felfogom jelenteni... 

Másnap reggel...

A feljelentést megtettem... Holnap meg is kapja a levelet .. Nem félek... Bántson csak... Neki lesz rosszabb...

1 héttel később... 

Janenel lógok egyfolytában. Ő döntött így én pedig hálás vagyok. Éppen a fiúhaverjainkkal vagyunk az egyik kedvenc parkunkban, gördeszkásparkban. Elmegyek a boltba sörért, ugyanis ismerem a boltost és nagyon jófej. Mindig kiadja amit kérek, óvakodva de kiadja, ha látja színjózan vagyok. Megvettem és utána kiindulok, sejtelmem sincs, hogy milyen gyorsan történtek a dolgok. Lerántottak a földre a hajamnál fogva, megláttam ki az... többször ököllel arcba vág, a szememnél is megüt... hasba rúg... Megver... Magának tesz rosszat. 

Jane jött arra, mert nem tudta hol vagyok már és azonnal hívta a mentőket... Végig ő és Joshiék voltak bent velem a kórházba... Lucy nem is jött be... Jane viszont haza se akart menni. Kb. két hete lehettem bent, amikor az egyik éjszaka Lucy bejött... Ébren voltam és ránéztem...

- Miért tetted? -  ült le mellém.. 

- Mert nem akarom, hogy bajod legyen. 

- És emiatt neked lett bajod.. Apát... Vagyis Johnt bezárták... Elítélték... 

- Hálistennek... Tudom, hogy szakítottunk, de... Tudni akarom mi van veled... 

- Fogod tudni, barátok vagyunk, a legjobb barátommal jöttem össze ... Még mindig az vagy... - mosolyog rám. 

- Ígéred? - kisujj. 

- Ígérem! - kisujj. - Viszont... vagy egy nem túl jó hírem. 

- Mi? Mi történt? 

- Anya és én... Elfogunk költözni... - tátva marad a szám és könnyek potyognak a kórházi ágyra... 

Ezt nem tudom elhinni... 

 TADAAAAAM . IM HERE! Sorry drágák, csak érettségi van és az előző amit  megírtam az kitörlődött, de szerintem ez jobb lett, írjatok véleményt, hogy mi tetszik mi nem, mit gondoltok hibának, remélem valamennyire azért teszi :D <3 

PUSZII<3 

-J<3