Tell me you love me / Demi L. Fanfiction /

Confident

Lucy

Hogy őszinte legyek, Jonak igaza van. Semmi gondom azzal, ha valaki normálisan elmondja a véleményét, de ezúttal Jane túl messzire ment. Az egy dolog ha homofób, de azt ne ilyen stílusban, ne ilyen modorral és legfőképp ne ilyen undorral fejezze ki. Fogalmam sincs arról, hogy Jo mit súghatott neki, de , hogy nem habos babos nyuszis mesét az is biztos. 

Joval ellentétben én nem igazán vagyok a konfliktusok híve, mindig igyekszek is kimaradni belőle, szóval Janenel normális leszek, ahogyan eddig is. Nem változott semmi. Abban viszont biztos vagyok, hogy Jo foggal körömmel fog engem védeni , azért is makacskodva, kissé flegma(vagyis inkább nagyon flegma) és bunkón fog Janennel viselkedni. Megértem, de mint mondtam én inkább kimaradok belőle annak ellenére, hogy nekem is van hozzá elég sok közöm. Meg van rá az okom...

Jo

Pár hét eltelt már Jane kiakadása óta és én még továbbra is tartom magam, a bunkó stílushoz. Egy szót se szól hozzám, de nem is baj... Én nem kötök belé, meg se szólítom, mert még mindig folytatja az infantilis hülyeségeit. Akármikor, amikor megcsókolom Lucyt, rá nézek utána, ő undorodó képpel néz egy másik irányba, remélve, hogy nem látom... Téved, mert igenis észreveszem és nagyon is böki a csőrömet. Ma elvileg mind nálunk alszunk, apuék nincsenek itthon, szóval mi vagyunk a ház urai. 

Lu alapból itt lesz. Suli után szinte azonnal hazajövünk, előtte beugrunk egy kávéért és bevásárolni ma estére. Miután hazaértünk, kitakarítjuk az egész házat és mivel egy órával hamarabb végzünk a tervezettnél, ezért még van két óránk addig amíg jönnek... Hát igen, ágyban kötöttünk ki, de inkább azt most nem részletezném. 

Olyan hat óra körül csengetnek, mivel Jane általában fél órákat késik mindenhonnan ezért Liára számítva mosolyogva nyitom ki az ajtót. Nagy meglepetésemre Jane is ott van, de nem hagyom abba a mosolygást, az részemről is borzalmasan gyerekes lenne. 

- Na mivan? Végre egyszer az órádra néztél? - kérdezem kedvesen, viccelődve. 

- Hát néha azt is kell! - nevet fel, megöleljük egymást, majd mindenki bejön és kezdődik a buli. 

2 Marvel filmet letolunk, majd zenét kapcsolok be, mert elkezdtünk beszélgetni. olyan 10 óra magasságában kimegyek utántöltésért a konyhába. 

Lucy

Jo kiment utántölteni és hárman, azaz ketten maradtunk, mert Lia kisietett a mosdóba. 

- Na és...veled miújság a fiúk terén? - nézek kedvesen Janere. Viszonozza a mosolyt és normális hangsúllyal minden gúny nélkül beszélgetni kezdünk. 

- Joshsal szoktam mostanában sokat beszélgetni. Írtó jófej a srác, de valahogy nem érzem nála a hasamban azt a nagy BUMM-ot. 

- Ohh... Sajnálom. 

- Barátnak nagyon jó lenne, de... Szerelmemnek nem igazán tudom elképzelni . 

- Várj még egy kicsit, hátha egyszer csak jön a bizsergés!! - ölelem meg, de érzem valami baj van - Minden okés? 

- Őszintén? - kérdezi hosszas hezitálás után - Nem igazán... 

- Mi a baj? 

- Még mindig képtelen vagyok felfogni, hogy te és Jo együtt vagytok. Nem az, hogy nem tudom elfogadni, hanem felfogni... És furcsa... Eléggé, örülök , de... - itt viszont sajnos be kellett fejeznie amit mondott. 

Jo

Amint meghallottam, hogy nem tudja felfogni beviharzottam. 

- Nem gondolod, hogy ez már egy kicsit túlzás? - állok meg előtte. 

- Kicsim, ne! - most túlreagálja... 

- Nem Lucy! Elegem van. Akárhányszor rád néztem, amikor megöleltem vagy megcsókoltam Lucyt, te grimaszoltál... Fogd fel! Együtt vagyunk! Ez a mai világban, egyre elfogadottabb! 

- Jo én... 

- Nem érdekelsz! Vagy fogd fel, vagy pedig menj innen és hagyj békén! 

- T-te most elküldesz? 

- Igen! Betelt a pohár! Hozzám ne szólj és ne gyere oda, mert végleg elegem van. 

- Kicsim...Ne csináld már! 

Beszívom a levegőt és kifújom.... 

- Jó... Maradj... De csak Lucy miatt... - nyomok puszit Lucy arcára és felmegyek a teraszomra és elszívok egy cigit, most nagyon kell... 

Bő óra múlva lemegyek... Normálisan beszélgetnek a lányok, minden aggály nélkül... Túlreagáltam volna? Lehet, hogy bocsánatot kéne tőle kérnem... 

TADAAAAAAAAAAAAAM! ÉLEK! LÉTEZEK! Ne haragudjatok, de szerintem mindannyian megértitek, ha azt mondom érettségi!! Muszáj volt tanulnom, sőt még mindig muszáj, de már nagyon megakartam írni nektek a részt! REmélem , hogy tetszik, megküzdöttem vele, mert kb 600 szó után kitörölte magát az egész és kezdhettem újra, de sikerült megírni! Kissé gagyi rész, tudom, de remélem egynek elmegy, ennyi tellett tőlem és lehet jön még egy rész, csak másik fanfictionbe, és többet is tervezek egy ideje! Hú de sokat pofázok... 

PUSSZ<3

-J<3