Tell me you love me / Demi L. Fanfiction /

Two pieces

Jo

Hamarosan a fürdővíz forrósága, elég hűssé alakult. Ő hirtelen felállt a kádból és full meztelenül elment egy törölközőért. Én lefagyva néztem végig ahogy kilép a kádból és a törcsiért nyúl. Amikor háttal van nekem megrázom a fejemet, hogy észhez térjek és lehunyom a szemeimet, ne vegye észre, hogy bámulom. Egyik pillanatról a másikra azt veszem észre, hogy leguggol mellém. Kinyitom a szemem és rákvörösen nézek azokba a gyönyörű barna szemekbe. 

- Ha ennyire zavarba jössz attól, hogy törölközőben látsz, mi lenne ha pucéran látnál? - mosolyog aranyosan. 

- Ne-nem tudom... - Nem mondjuk meg neki, hogy éppen emiatt vagyok iszonyatosan zavarban... 

Riszálva, ráadásul direkt, kimegy a fürdőből. Felkapok én is egy törcsit és kisietek utána. 

- Mit szólnál, ha elmennénk a városba, várost nézni? 

- Úgy mint egy, randi? - nézek rá hirtelen. Elvörösödik

- Nem, hanem... öhm... izé mint két jó barát - mondja közben elfordulva. 

Önelégült vigyorral a képemen felöltözök. Felveszek egy fekete gatyát, vörös converset, AC/DC-s felsőt és egy farmerkabit. Egy lehelletnyi sminket felteszek és megfordulok. Demin egy farmer, fehér cipő, fekete ujjatlan és ugyanilyen színű bőrkabát van. Rajta is minimális smink. Hátizsák rajtunk és elindulunk.  A liftben lefelé haladva csinálunk pár képet. A földszinten kiosonunk a testőrök mögött és elsietünk valamelyik utcára. 

Tehát elkezdtünk sétálni Oslo egyik szép utcáján. Rengeteget beszélgetünk és még többet nevetünk. Addig vagyunk kint, amíg besötétedik. Közben már szóltunk , hogy nem vagyunk veszélyben minden rendben van és mivel csak holnap késő délután lesz a koncert még ma kifújunk előtte. A kikötőben kötünk ki végül. Nagyon szép kivilágítva, így leültünk a partra. Öntudatlanul vagy tudatosan, nem is tudom, de egymás kezét fogva ültünk. 

- Mindig is tudni akartam milyen Oslo kikötőjében lenni sötétedéskor egy olyan emberrel aki kedves számomra.... - mondom mosolyogva, lóbálva a lábam. 

- Én kedves vagyok számodra? Így is , hogy alig ismersz pár napja? 

- Tudod...ez nekem olyan mint a ... Toblerone csoki  - vigyorodok el, ez pedig őt is mosolyra készteti. - Mármint... Nem kell megkóstolnom csokifanként, hogy tudjam isteni és mindent imádnék benne... Ez ilyen veled is... Nem kell sok időt eltöltenem veled, ahhoz , hogy tudjam szeretek veled lenni és nagyon fontos és kedves vagy számomra... 

- Komolyan? - pirul el felém fordulva. Szó nélkül bólintok , ő a lábait kezdi nézni, mintha olyan érdekes lenne és a szájába harap. 

Az arcára nyomok egy nagy puszit, ami csak szélesebb mosolyt varázsol az arcára. 

- Te figyelj nem eszünk meg valamit? 

- Csak ha fizethetek én! - bámulom a szemeit. 

Bólint, majd felállunk és elindulunk. Sokat beszélgetünka kajáldába vezető úton is és hazafele is. Mielőtt bemennénk a hotelbe megállunk előtte. A füle mögé seprem a haját  és egy kis ideig játszok a hajával. Hol a szemeibe , hol az ajkaira nézek... De nem most van itt az ideje annak, hogy megcsókoljam... Még nem ... Az arcára nyomok egy puszit... 

- Menjünk be - mosolyodok el, ő is kissé csalódottan , de ennek ellenére inkább vidáman bólint. Ahogy megyünk fel hirtelen megölel, ami engem melegséggel tölt el, nem is kicsivel. Minden megszűnik létezni, pedig ez csak egy ölelés... 

Ez már biztos, és nem lep meg, de.... Beleszerettem.... 

Halihóóóóóóóóó, itt a következő rész. Igaz nem lett a leghosszabb azért remélem tetszik! Igyekszek a kövi résszel! Csóközön! <3