52.

1.3K 136 5
                                    

Jungkook pov.

Mindenem fáj, a szemeim égnek és lassan magamra sem ismerek. Már nem is bizakodom csak szeretnék túl esni ezen, magamat teljesen Jinre bízva. Pontosan három hete vagyok ide bezárva, az időérzékemet teljesen elvesztve. Jin rendszeresen bejárt hozzám és már meg sem lepődtem mikor közölte velem, hogy még pár napot ki kell bírnom itt, szóval a tárgyalásom hétfőn lesz, ma pedig péntek van. Próbálom összeszedni magam legalább egy kicsit, hogy ne süljön el rosszul semmi, mert én meghalok ha még pár napot itt kéne töltenem az ügy befejeztével.

Hétfő reggel van, végre elérkezett a nap, amire ki tudja mióta várok. Jin jelenlétében meg is indultunk a terem felé és végre kezdetét veszi a tárgyalás.

-Itt van ő is?-kérdezem mély hangon ügyvédem.

-Mindenki itt van, akire szükséged lehet Jungkook.-ejt egy halvány mosolyt. Megállunk a hatalmas fa ajtó előtt és várunk, amig ki nem nyitják előttünk azt a rendőrök. Mikor végre belépek a terembe egyből szerelmem keresem és mikor kiszúrom eleresztek egy szomorú mosolyt, nehezemre esik nem sírni mikor meglátom, hogy mamám kezét szorongatva ülnek.

-Koncentrálj.-súgja nekem oda Jin.
Helyet foglalunk a bíróval szemben, majd ismertetik az ügyet és Jin bele is kezd a dolgokba. Nagyon próbálok koncentrálni de elég nehéz, ugyanis két hónapja nem láttam szinte senkit. Az a pár perc mikor Jimin a lakásomra jött, szinte semmi nem volt.

-Hogyan került a helyszínre aznap délután?-szegezi nekem a kérdést a bíró. Nem tudok válaszolni, az agyam üres és nehezen veszem a levegőt, de amikor Jin megköszörüli a torkát magamhoz térek.

-É-én.-kezdek bele.
-Aznap délután arra sétáltam mikor láttam, hogy az egyik épület lángokban áll, odasiettem segíteni az épületben tartózkodóknak, de utána halottam egy hatalmas robbanást.-mondtam remegő hanggal. Ezután pedig Jin folytatta.
Mivel nincs bizonyíték, sem szemtanú így csak az én és Taehyungék vallomására tudnak támaszkodni. Számítottunk kereszt kérdésekre, amikre próbáltam normális választ adni, ügyvédem pedig kifejtette, az én pár szavas válaszom. Nem mertem sokat beszélni mert nem akartam nagyobb bajba kerülni így ténylegesen Jinre bíztam magam. A bíró szünetet kért amíg megvitatják a sorsom, én pedig Jimint kerestem de sehol sem találtam.
Már csak pár perc és végre kiderül mi lesz a velem, úgy gondolom tényleg mindent megtettünk, főleg ügyvédem az ártatlanságom bizonyításában.

Jimin pov.

Semmit nem aludtam mióta nem láttam Jungkookot. Tae támogatott lelkileg mert szerintem teljesen összetörtem volna. Jungkook mamája is sokat segített ezért a sajátomnak tekintem én is, nagyon jó ember ő is. Mikor elérkezett a tárgyalás napja és végre láthattam párom, nem bírtam tovább tartani magam hiába ült ott mellettem párom mamája, remegő hangja hallatán összetörök és bár megígértem, hogy itt leszek vele, sajnos most nem tudom ezt betartani. Fogalmam sincs mit érezhet Kook vagy mit élhetett át itt csak bízom benne, hogy sikerül tisztáznia magát de én képtelen vagyok ezt tovább hallgatni ezért nem gondolkozva rohanok ki a teremből.

Jungkook pov.

A szünet után, ismét helyet foglalunk és várjuk a bíró döntését. Elmondja a szokásos szöveget majd eljutunk az ítélethez. Lehunyom szemeim és várom, a következő szavát ami a sorsom dönti el.

-Ártatlan.-visszhangzik fejemben, mire kinyitom szemeim és megsemmisülve nézek ügyvédemre aki boldogan áll fel. Nem tudok megszólalni, egyszerűen képtelen vagyok bármit is csinálni, a sok szenvedésnek vége. Fel sem fogom mi történik, végül nagynehezen felállok és nem érdekel de megölelem ügyvédem.

-Köszönöm Jin, el sem hiszed milyen hálás vagyok neked. Nem bírtam volna ki itt még egy napot.

-Ne hülyéskedj ez a dolgom, remélem mostmár rendbe jössz.-vereget hátba, majd elengedem

Jimint keresem szemeimmel, de sehol nem találom, vajon hol lehet?

Lost in you (Jikook FF) BefejezettWhere stories live. Discover now