47.

1.5K 135 2
                                    

Jungkook pov.

Az elmúlt egy hétben igazából semmit nem csináltunk Jiminnel, akárhányszor közeledtem felé mindig visszautasított, mert hogy én még nem épültem fel. Sokat segített nekem, így is amire megkértem, megcsinálta. Sokat javult az állapotom amióta hazajöttem a kórházból, de mégsem akart semmit. Viszont eléggé sokat eljárkált az utóbbi időben, Jinnel találkozgat az ügyem miatt.

Azért nem ide jön, mert nagyon elfoglalt és sokat dolgozik az ügyem miatt, ezért kiesne az, az idő amíg idér. Hamarosan változtat ezen, de egyelőre így tudja csak megoldani. Jiminnek viszont nincs ellenére a talákozó, sőt mindig feldobottan jön haza ami rendesen böki a csőröm. Ma szombat van, és megint elment valahova, pedig már csak két hetet lehet velem és inkább mással van. Talán megcsalna? Olyan sok időt tölt Jinnel, engem pedig visszautasít. Nem zavarna ha sok időt töltene mással, alaphelyzetben, viszont mióta nem értünk egymáshoz talán talált valakit, jelen esetben Jint, magának. Annyira túlgondolok mindent, hogy rendesen szarul érzem magam, nem csalhat meg. Ő nem olyan, de mégis megfordul a fejemben és már csak attól elkap a sírógörcs ahogy elképzelem, hogy más ér hozzá. Ha ma is visszautasít, akkor ennyi, rá fogok kérdezni. Nyílik is az ajtó, ő pedig szokás szerint mint majdnem minden délután boldogan libben be.

-Szia édesem.-mondja, soha nem hív így.

-Téged meg mi lelt?-kérdezem idegesen az asztalnál ülve.

-Ezt én is kérdezhetném.-lépdel elém és kezeit vállamra teszi. Képzelgéseim miatt dühös vagyok rá.

-Na idefigyelj.-állok fel és elindulok felé.
-Kurvára csak az enyém vagy.-fogok torkára, és a falhoz nyomom.
-Ha megtudom, hogy más is hozzád ér rohadtul megbánod.-tapadok erőszakosan ajkára és nyelvem egyből átvezetem szájába. Nyakáról leveszem a kezem, inkább derekát és fenekét veszik célba kezeim. Ágyékom övének nyomom, de ellök magától.

-Mi a fene bajod van?-akad ki.

-Igen, gondolhattam volna.-megyek szokás szerint a szobába, de most egyből utánam jön.

-Válaszolj!-csapja ki az ajtót.

-Miért nem érsz hozzám? Nem vagyok elég jó? Csak az ügyvédekre buksz, ő miben jobb mint én?-ütök a falba. Látszólag semmit nem ért, de ez kicsit sem érdekel most.

-Te meg miről beszélsz?-néz értetlenül.

-Vajon?!

-Én tényleg nem értelek Jungkook, te azt hiszed megcsallak?

-Mi a magyarázat akkor erre?

-Azért nem érek hozzád, mert..-kezdi

-Mert nem épültem fel.-imitálom hangját, erre csak egy gyilkos nézést kapok.

-Így van, csak a te érdekeid nézem, ezt már szerintem kismilliószor elmondtam. Ha valami bajod lesz, akarsz megint a kórházba rohangálni, ráadásul szerinted, hogy éreznem magam amiért miattam csücsülnél megint ott? És mi az, hogy ügyvédek kellenek? Hallod te magad? Miattad járkálok minden egyes délután abba a rohadt irodába, amikor pedig hazaérek bevágod a hisztit, nem is érdekel miket beszélek vele? Képzeld rohadt sokat haladt az ügyed, jó irányba hangsúlyoznám. És még valami, nekem nem kell se jobb, se ügyvéd se senki más aki nem te vagy. Nekem te vagy a legjobb szóval örülnék ha marha gyorsan elfelejtenéd ezeket, mert még csak rá se nézek másra.-fejezi be könnyezve kis beszédét én pedig még rosszabbul érzem magam, mint egy órája.

-Sajnálom, oké?! Kiakadtam, nem érsz hozzám, és ritkán vagy itthon, tudom az én érdekemben de gondolj már bele milyen érzés minden délután azt várni itt, tehetetlenül, hogy egy férfival beszélgetsz órákat.

-De nekem nem kell más, mindent a te érdekedben teszek, hidd már el.-lépdel elém.
-Csak a tiéd vagyok, érted ezt?

-Értem, de szeretnék egy kicsit több figyelmet amig még, itt lehetsz velem.

-Próbálkozok, csak szeretném ha végre
vége lenne ennek.

-Én is.-ölelem át.

-Elfelejtettél valamit.-bújik ki ölelésemből.

-Mit?
Válaszként csak megcsókol és az ágy felé terel.

Lost in you (Jikook FF) BefejezettWhere stories live. Discover now