Lost in you (Jikook FF) Befejezett

51.

Jungkook pov.

Ez az egy hét megint hamar elrepült, mégis szenvedés volt mert alig tudtam aludni. A hét elején még beszéltem Jiminnel, később is számtalanszor hívott, de képtelen voltam felvenni neki a telefont. Aztán pedig Jinen kívül senkinek nem vettem fel a telefont. Nem akartam megnehezíteni senki dolgát ennyire önző pedig nem lehetek, hogy csak magamra gondolok.

Holnap lenne a nagy nap, a tárgyalás. Jin hívott reggel, hogy eltolják az én ügyemet de addig ott kell tartózkodnom ezért holnap értem jönnek a rendőrök és megszabadítanak a fekete perectől a bokámon és ezzel párhuzamban a szabadságomtól is, egy kis időre. Próbáltam azért valamennyit aludni Jin tanácsára.

Reggel minden úgy volt ahogyan megbeszéltük. Kopogtatnak az ajtómon én pedig mit sem sejtve tárom azt ki.

-Megbolondultál?-esik nyakamba a szőke.

-Mit keresel itt? Bármikor itt lehetnek a rendőrök el kell tűnnöd innen.-simítok hátára, miközben körbenézek az utcán.

-Miért nem vetted fel a telefont Kook?

-Így egyszerűbb, de kérlek most menj el. -próbálom rábeszélni de késő, a házam előtt megállnak az rendőr autók és meg is indulnak felénk az egyenruhás emberek.

-Még egy kicsit tarts ki utána minden rendben lesz, a bérgyilkosokban nem szabad bízni. Bízz bennem Jimin.-próbaltam oldani rossz kedvét.
Nyomok egy puszit párom fejére majd hagyom, hogy a rendőrök elrántsák közelemből, akarata ellenére. Nem nézek rá, tudom milyen csalódott és összetört nézést kapnék amire nem állok készen. Engem pedig Jin kíséretében beültetnek az autóba és végre szembenézhetek a sorsommal, hogy le tudjam zárni ezt az egészet.

-Én erre képtelen vagyok.-nyögöm ki ügyvédemnek.

-Hamar túl leszünk rajta, ne gondolj semmire csak az ügyedre. Ne kínozd magad, rendben lesz minden.-mondja szemeimbe nézve.

-Próbálok erős lenni, de nem tudom meddig fog menni.

-Gondolj arra, hogy ha ezt letudtuk végre szabad leszel és ennek vége. Ahogy ígértem megteszek mindent érted.

-Köszönöm.-suttogom

Mikor megérkeztünk engem határozatlan ideig elvisznek, fogalmam sincs hova. Azt mondják várjak itt, majd beterelnek egy kis fogdába. Már vagy három órája várok amikor ügyvédem végre megjelenik.

-Jungkook. Attól tartok rossz híreim vannak.-kezd bele.
-Az ügyedet eltolták, leghamarabb három hét múlva lesz tárgyalás.

-Tessék?-kérdezek vissza hátha csak rosszul hallok.
-Mikor mehetek haza?

-Ha vége lesz ennek.

Ezután pedig már nem is tudtam a szavaira koncentrálni. Füleim sípoltak és csak az visszhangzott fejemben, hogy soha nem lesz ennek vége.

-Mindenkit értesítek majd, hogy mi történt. Nyugodj meg, itt lesz mindenki.

-Látogatóim lehetnek?-bár tudom előre a választ reménykedek.

-Sajnálom de nem.

Megtörve ültem le az ágyra ami ebben a kis lyukban volt, és próbáltam feldolgozni ami itt fog rám várni. Miért is sikerült volna hamar letudni ezt. Gondolhattam volna, hogy nem fog ilyen egyszerűen menni a dolog. Talán ez a büntetésem, azért a sok dologért amiket eddig tettem. Jimin volt az egyetlen jó dolog az életemben, de úgy érzem most őt is elvesztettem.

Az idő mintha megállt volna, mióta itt vagyok, a fejem szétszakad a csend miatt mégis ezernyi dolog kavarog bennem. Aludni szó szerint nem tudok, ezért szemeim karikásak és kinézetem megviselt. Próbálok nem agyalni, de itt mást nem lehet csinálni ezért maradt a saját magam kínzása, a szép dolgok felidézésével.

Mióta Jimint sem látom minden nap, az életem tényleg semmit nem ér. Az hogy itt rohadok, nem élet, hanem szenvedés. Nem érzek semmit csak ürességet, és nem is maradt semmi más, csak az üresség és talán a fájdalom.
Szóval igy fogom eltölteni ezt az időt amíg itt kell lennem, és csak bízni tudok benne, hogy párom jelenleg erősebb mint én.