Phantom (magyarul)

41.fejezet

"Mi van Maxel? Nem látta milyen furcsán viselkedett, amikor kikérdezte?"

"Nincs bizonyítékunk."

"Akkor találjon ki. Milyen nyomozó maga, hogy most újra feladná?"

Whitmore idegesen nézett rám. "Azt hiszed, te jobb vagy? Ez az ügy sehova sem vezet, már hetek óta. Apró nyomok vannak, amiket követhetünk, de mind elvarratlan szálhoz vezet. Utálom ezt tenni, de ez úgy néz ki,hogy egy megoldatlan döglött akta."

"Miért nem beszél újra Clydeal és Norával? Tudhatnak valami mást——"

Whtimore lassan rázta a fejét.

Élesen vettem a levegőt. "Hihetetlen. Ez hihetetlen."

"Másfelől, ez nem az én döntésem," Mondta, kezeit karba fonta mellkasa előtt. "Nem vagyok a magam főnőke. A főállamügyészé az utolsó szó. És ez nem jó."

Bólintottam. "Oké. Rendben." Felálltam, táskámat vállamra vettem. Whitmore homlok ráncolva nézett, ahogy minden további szó nélkül kisétáltam az irodájából.

Amikor haza értem, leültem az ágyamra és mindent átgondoltam. Ha az ügyet lezárják, mi lesz? Hogyan zárhatják le? Persze, sok az elvarratlan szál most, de valami hiányzik. Mi hiányzik?

A PPD-vel kapcsolatosan kutatásomra gondoltam. Ki volt az? Max? Ava? Vagy Harry?

Amikor végiggondoltam, értelmet nyert. Gyanakvó volt, haragtartó, ingerlékeny- sok tünete volt, mikor élt, abból következtetve, amit láttam, szóval ő lett volna beteg?

Ennek semmi értelmes. Ha ő lett volna PPD-s akkor miért ölte volna meg ahelyett, hogy segített volna neki? Ha Max írta a fényképre a szót, akkor tudnia kell, hogy ki volt beteg. De ha megölte Harryt, miért nem próbált meg segíteni a legjobb barátjának?

Nem, nem Harry volt beteg. A gyilkos lehetett az, bárki is ő.

Arra gondoltam, hogy talán Whitmorenak igaza van. Ott tartunk, mint az elején- lezárt akta.

Lennie kell valaminek, ami hiányzik.

Az este halvány fényei beszűrődtek az ablakon, az ég tiszta volt, így kimásztam a tetőre. Harry már ott volt, állt és a tisztás irányába meredt.

Tisztán látszik, hogy hol volt a tisztás, mert minden szenes volt, szomorú látvány az erdőben. Nehéz volt ránézni.

"Megint lezárják az ügyet, nem igaz."

Rá néztem. "Honnan tudsz erről?"

Vállat rántott. "Ráhibáztam."

"Nem fogadom el." Mondtam. "Úgy érzem annyira közel járunk ahhoz, hogy rájöjjünk ki is a gyilkos, én...."

"Hasztalan. Az igazságszolgáltatás egy szar ebben a városban. Semmi nem lesz az üggyel. Csak tudom."

"Tényleg feladod?"

"Nem." Mondta. "Ők igen. És te?"

"Nem. Rá fogok jönni."

Harry bólintott, karjait keresztbe fonta mellkasán.

"Min gondolkodsz?" Kérdeztem.

"Mindenen. "Mondta, kezét kinyújtotta és derekamra kulcsolta. "Mindenen és semmin."

"Ez igen rejtélyes válasz." Mondtam.

Megeresztett egy félmosolyt. "Most rajtad gondolkozom."

"Ez már kevésbé titokzatos." Mondtam mosolyogva. Mindketten egymásra mosolyogtunk pár másodpercig mielőtt az erdőre néztünk, próbáltuk nem a tisztás hamvas maradványait nézni.