Phantom (magyarul)

40.fejezet

"Szóval senki sem tudta biztosan, hogy halott, addig amíg meg nem találták a testét pár hete."

"Igen. Mindenki csak feltételezte. Egy olyan személy, mint Harry nem menekülne el vagy valami. Ott volt a lehetőség, hogy elrabolták, de emberekkel volt körbe véve a halála estéjén és nem látták hihetőnek. A város elkezdte elfogadni, hogy talán meghalt. És utána megtalálták a testét, és ez volt mindennek a teteje."

A pincérnő felvette a rendelésünket. Én egy kávét kértem és Ian sült krumplit.

"Szóval azt mondod, hogy otthon buliztál a nővéreddel egész este nyolcadikán este?" Mondtam.

"Nem hiszel nekem?"

"Nem tudom mit higgyek."

Ian félig mosolygott. "Anya elmondta a tükörjavítós dolgot. Nem én vittem oda a tükröt."

"Akkor ki? És kia használta neved?"

"Honnan tudjam? Nem ismerem Harry egyik barátját sem jól."

"Te vagy a nyomozó fia," Mondtam és közelebb hajoltam.  "Tudod, hogy milyen könnyen letartóztathatnának? Odavitték a tükröt a te neved alatt, ezzel azt sugallva, hogy te vagy a gyilkos, és ha az anyád tisztára mossa neved azt hihetik, hogy csak a fiát védi?"

"Szóval azt hiszed én öltem meg." Mondta. "Azt hiszed én vittem oda a tükröt."

"Világos, hogy nem, mióta megkaptuk a leírást és nem illik rád." Mondtam. "Csak ezt mondom mennyire könnyű rád kenni"

Ian homlokát ráncolta, ahogy a pincérnő kihozta a rendelésünket. Kinyitottam egy cukrot és beletettem a kávémba, óvatosan Ianre néztem.

"Igazad van." Mondta. "Könnyű rám kenni. De ki tette ezt?"

A fejemet ráztam. "Bár meg tudnám mondani. De nem vagyok benne biztos."

Ian a ketchupért nyúlt. "Nem én voltam. Nem öltem meg. Nem volt motivációm."

"Mi van anyukád szoros kapcsolatával vele? Azt mondtad, olyan mintha a másik fia lenne."

"Az volt." Mondta Ian és bólintott. "De nem voltam rá féltékeny. Anya sosem mutatta ki. Ezért nem ölhettem meg."

Ianre bámultam. Hinni akartam neki, de óvatosnak kell lennem.

"Mi a nővéred neve?" Kérdeztem.

"Nellie." Mondtam "Nellie Whitmore."

"Milyen idős?"

"Húsz éves."

Ujjammal az asztalon doboltam. "És mikor látogat haza legközelebb?"

"Hálaadáskor."

Megkevertem a kávémat a kanalammal és belekortyoltam egy nagyot. Ian óvatosan nézett rám.

"Köszi a segítséged." Mondtam, letettem a poharat és felálltam, a zsebembe nyúltam és pénzt tettem az asztalra. "Értékelem,Ian."

Bólintott és hátradőlt. "Én vagyok az összeköttetésed. Ne felejtsd el."

"Köszi." Mondtam mielőtt rá mosolyogtam és kisétáltam.

-

"Szóval," Mondta Harry, a kocsi hátsóülésén ülve, ahogy elhajtottam a parkolóból. "Mire jöttél rá?"

"Ian ártatlan és ő egy összekötő kapocs." Mondtam.

"Igazán."

"A nővére hazajövetelére szervezett bulin volt azon az éjszakán, amikor megöltek."