Isle of Wolves •VKook•

🤍9.🤍

/ - Na is ti? Titeket hogy hívnak? - tette fel újra Namjoon a kérdést, abban reménykedve hogy most már lesz olyan kedves a kis sötéthajú szépség és megosztja vele a becses nevét.

- Park Jimin vagyok - szólalt meg először a szöszi, amire Namjoon és Taehyung meglepetten kapta oda a fejét. Szépen lassan emelte fel a fejét Jimin, így először az alfa izzó szempárjával találkozott tekintete, ami azonnal magával ragadta a pici fiút.

Különlegesnek találta a szürkehajú férfit és mikor gödröcskét jelentek meg arcán mosolya miatt, Jimin is elmosolyodott. Szimpatikus volt neki Namjoon. /

Taehyung csak a két fiút nézte felváltva. Mi folyik itt? Jimin olyan édesen kémleli a szürkehajút, aki ugyan csak egy barátságos mosollyal illeti az alacsony fiút.

Talán Jiminnek bejönne a farkas fiú?

Namjoon volt az, aki először megszakította a szemkontaktust és Taehyungra nézett.

- Na és téged. Hogy hívnak? - mosolygott Taehyungra is az alfa.

A sötét fürtös figyelmét nem kerülte el, hogy mikor kérdezte a vérfarkast afelől hogy hogyan kerültek ide, azt mondta hogy a párja mentette meg őket. Szóval Namjoonnak biztosan van társa, így ha Jimin úgy is tekintett rá mint egy helyes pasira, nem lehet esélye...

- Kim Taehyung - mondta el végül a fürtös, becses nevét.

Namjoon végre elégedettnek érezte magát, hogy kitudta csalni a makacs fiúból azt amit hallani akart.

- Nos. Amit kérni szeretnék tőletek, tudom nem fog egyszerűen hangzani, de muszáj lesz betartanotok ha életbe szeretnétek maradni - kezdett be Namjoon a "felvilágosításba".

- Tessék? - döbbent meg Jimin teljesen, hiszen ő nem volt tisztában azzal hol is vannak, így nem tudhatta azt se hogy mennyire rizikós itt lenniük.

- Sajnos jól hallottad pici - húzta el Namjoon a száját.

Jimin most nem azon akadt fent amit mondott neki a szürkehajú, hanem az édes becenéven amit ráaggatott a magas, helyes srác.

- Az a helyzet hogy ezen a szigeten nincs egy darab ember sem. Ha jól informáltak vagytok akkor tudhatjátok azt hogy régen az emberek között sok vérfarkas élt. - mondta Namjoon és leült a fiúk mellé az ágyra. Úgy érezte hosszú lesz ez a beszélgetés és nem akart egész idő alatt ácsingózni.

- Nehogy azt mondd, hogy mi a vérfarkasok szigetén landoltunk azzal a rohadt repülővel - akadt ki Jimin. Elég hamar összeállt neki is a kép. Taehyung már próbálta elfogadni a helyzetet, de ahogy barátját ismerte, neki talán nehezebb lesz ez a dolog. Jimin nem igazán szerette a változást az életében, főleg az ilyen drasztikusat nem.

- De. Azt szeretném mondani - bólintott Namjoon helyeslően. - Régen nem voltunk veszélyesek, de az emberek kegyetlen dolgokat műveltek a fajtánkkal és az hogy ide száműztek minket teljesen felbőszítette a falkánkat. Bár innen nem lehetünk rátok veszélyesek, de megesküdtünk ha bármikor is beteszi a földünkre ember a lábát nem kímélve semmisétjük meg őket. - nézett el a mondata végén Namjoon a fiúkról.

Taehyung türelmesen és figyelmesen hallgatott, még Jimin elszörnyedve de mégis meglepetten hallgatta hová is kerültek.

- Elég nomád körülmények közé lettünk taszítva, de voltak okosak közülünk és mielőtt idejöttünk, néhány dolgot azért hoztak az emberektől. A házakat mi építettük és nagyon sok mindent saját kezűleg hoztunk itt létre, de vannak olyan dolgok is amik tőletek valók. Emberektől - mesélt tovább az alfa és újra a két fiút nézte. Érdekelte, hogy hogyan reagálnak mondandójára.

- Mivel nagyon sokan közülünk hihetetlen haraggal vannak az emberek felé, ezért muszáj arra kérnelek titeket, hogy viselkedjetek úgy, mintha közénk valóak lennétek - tért a lényegre Namjoon.

- Tessék? Dehát azt hogyan? Azt se tudjuk hogy ti miket csináltok - akadt ki újra Jimin. Teljesen nevetségesnek gondolta az egészet. Nagyon szkeptikus volt már csak abban is, hogy az előttük ülő igazat mond-e egyáltalán.

- Lesz rá segítségetek. Itt ebben a kis kunyhóban majd mindent megtanítanak nektek. Csak türelemmel és figyelemmel kell lennetek. Nem lesz nehéz semmi sem - mosolygott Namjoon biztatóan a fiúkra. Tudta hogy nehéz diók lesznek, de bízott Jinben. Mivel ő hozta ide őket, ő neki is kell tanítania őket. Namjoon most nem lehet elnéző párjával.

- Jungkook fog minket tanítani? - szólalt meg kis idő után Taehyung.

- Biztos hogy nem. Ő a legnagyobb veszélyforrás számotokra. Azt hiszi Omegák vagytok, aminek örülök. Így spóroltunk egy kis időt hogy megtanítsuk nektek hogyan is viselkednek az Omegák. Ha sikerül, akkor elfogja hinni hogy tényleg a mi fajtánk béli gyönyörű egyedek vagytok. - tájékoztatta őket a szürkehajú.

- Szóval azt mondod Jungkook megölne minket ha kitudódna hogy emberek vagyunk? - esett le Taehyungnak. - Ezért próbáltál nekem segíteni mikor Jungkook kérdezősködött, igaz? - rakta össze a képet.

- Pontosan. Jungkook egy elég határozott alfa és gyűlöli az embereket. Ha megtudná hogy nem vérfarkasok vagytok, egészen biztos nem tudnálak titeket megvédeni tőle. Sokkal erősebb mint én. - sóhajtott fel Namjoon. - Viszont a baráti körünkben én vagyok a vezető, szóval addig még nem tudódik ki a dolog, tudom kontrolálni a dolgokat - mosolyodott el végül.

Taehyung Jiminre nézett, aki csak falta a szürkehajú szavait, teljesen ledöbbenve. Pislogni se pislogott, amin Taehyung halkan felnevetett.

- Hogy a picsában tudsz te nevetni ebben a helyzetben? Taehyung ez nem normális. Egy halomnyi vérfarkas között vagyunk, te meg rajtam röhögsz - pattanta fel hirtelen az alacsony szöszi, amire Taehyung és Namjoon és mutatta hogy azonnal üljön vissza.

Nem is volt jó ötlet. A szöszi hangosan jajdúlt fel.

- Ahhh. Nagyon fáj a lábam - esett vissza az ágyra, amit követően Namjoon azonnal a pici fiú elé guggolt, hogy megnézze mi van vele.

- Azt hiszem eltört a bokád. Muszáj lesz rögzítenünk - sietett ki gyorsan az elsősegélydobozért.

- Nem lehet hogy Namjoon inkább egy angyal és nem egy vérfarkas? - nézett Jimin csillogó szemekkel sötéthajú bartjára, aki halkan elnevette magát.

- Ne is álmodj róla. Ha jól tudom van párja - vigyorodott el fölényesen.

- Na majd én megbizonyosodom erről - mosolyodott el végre Jimin is.

- Na itt is van - jött be Namjoon a szobába felemelve a fáslit, amivel tudja majd Jimin bokáját rögzíteni picit. Nem egy gipsz, de hát náluk itt nincs kórház, ahol ilyeneket tudnának csinálni.

Leguggolt a szöszi elé, aki csillogó szemekkel nézett le rá.

- Szólj ha fáj, rendben? - nézett fel Namjoon mosolyogva, így gödröcskéi megjelentek ragyogó arcán.

- Tuti angyal - motyogta Jimin, mikor Namjoon újra a lábával volt elfoglalva.

- Tessék? - pillantott fel az alacsony fiúra az alfa, aki csak irulva-pirulva rázta meg a fejét hogy semmit sem mondott.

Na itt lenne a következő rész :) Hogy tetszett? :)

Vajon Jin ha rájön hogy szemetvetettek a szerelmére mit fog csinálni? Vagy lehet ki se fog derülni, mert Jimin feladja amint megtudja hogy tényleg van Namjoonnak párja...

Bye Kimi :)