🤍1.🤍

2.4K 185 19
                                    

Harmadik fél szemszöge

A vérfarkasok szép sorjában lettek átszállítva arra a bizonyos szigetre, amit nekik tartottak számon. Egy normális ember ha rá nézett volna a tájra biztosan azt mondta volna, hogy hol ebben a büntetés, hogy ilyen szép helyre kerülnek ezek a "gonosz" lények. Nagyon sokan meg is jegyezték akik segítettek a deportálásban.

Nem volt itt semmi a természeti csodákon kívűl, viszont azok szemet gyönyörködtetőek voltak. Havas hegyek ölelték körbe az egész területet és itt - ott találhatóak volt kisebb - nagyobb tavak vagy folyók. Nagyon hideg volt a szigeten és egyáltalán nem volt közel Koreához. Talán a politikusok a legtávolabbi részt keresték meg a földön, hogy a szerencsétlen kitaszított lényeket minél messzebb küldjék az emberek földjétől.

A miniszterelnök jól tudta hogy ezek után képesek lennének a farkasok bosszút állni, csak az a baj hogy rosszul ismerte a különleges lényeket. Voltak közülük valóban olyanok, akik az emberek ellen fordultak az évek során, de általában a farkasok csak azokra az emberekre támadtak akik rosszak voltak és gonoszak. Most hogy felbőszítette őket az elnök, kiharcolta magának hogy az alakváltók teljes szívükből utálják az embereket.

Azért küldték ide őket erre a hatalmas, gyönyörű szigetre, hogy itt halljon ki a fajuk. Viszont az emberek buták voltak. Nem gondoltak arra hogy leleményesek ezek a lények és képesek lesznek megélni. Sőt, egy egész kis birodalmat kialakítani az évek múlásával csodálatos, havas vidéken.

Jeon Jungkook tizenhatodik életévét töltötte be és már tizenhat éve lakott a vérfarkasokkal teli szigeten. Emberi élőlény nem élt a területen. Mrs Jeon, Jeongguk édesanyja szeretettel nevelte fiát és született egy másik fia is, aki Jungkook féltestvére volt. Jung Hoseok.

Jungkook soha nem ismerhette meg édesapját, de anyja nagyon sokat mesélt neki a férfiról és arról mennyire jó ember is volt. Jungkookban hihetetlen harag tombolt az emberekkel szemben. Gyűlölte és megvetette őket, hogy így bánnak velük és hogy apját is miattuk veszítette el.

Megakarta bosszulni, de tudta ez nem ilyen egyszerű.

A farkasok képesek voltak magukat ellátni. Vadásztak, ami által élelmük lett. Vizet a tiszta folyóból nyertek és házakat is építettek fából.

Gyönyörű kis várost alakítottak ki. Bár, elég nomád körülmények között éltek, de próbáltak mindig fejleszteni a területen abból amilyük volt.

Jól elvoltak így és bár eleinte nagyon mérgesek és elkeseredettek voltak, idővel megbékéltek a helyzettel és megpróbálták a legjobbat kihozni belőle, ami sikerült is nekik.

Az asszonyok általában az otthoni teendőket látták el még a férfiak huszonkét éves kor felett, vadászni jártak. Huszonkét év alatti fiatalok - fiúk, lányok - pedig tanítást kaptak a bölcsebb farkasoktól.

Jungkook és éppen egy ilyen "órán" vett részt amit most a szabadban tartottak. Öccse is vele volt Hoseok, aki négy évvel volt fiatalabb az alfánál.

Jungkook alfa vérű volt még Hoseok omega. Jungkook édesanyja, első párja halálát követően újra szerelembe esett. Tudta hogy nem bírná ki egyedül és bár fia ott volt mellette, szüksége volt egy társra, aki megvédi ha bármi történne vele.

Így történt meg, hogy egy másik alfába szeretett bele Dahyun és kis idő után megfogant a nőben következő gyermeke.

Hoseok egy igazán életvidám figura volt és nagyon jól kijöttek Jungkookkal a kis korkülönbség és vérbeli származás ellenére. Legjobb barátok lettek.

Jungkook és Hoseok ugyan azon baráti csoportba tartoztak, ami akkor alakult ki mikor elkezdtek járni a farkas lecke órákra.

A komoly alfa Kim Namjoon volt a fő kolompos a bagázsban és általában ő találta ki az az napi csínytevésüket, amit az évek során se nőttek ki. Namjoon volt közülük az egyik legidősebb -Jin mellett - aki a párja volt az alfának. Jin egy igazán szép omega volt, akit ha Namjoon nem jelölt volna meg idejében, talál a csapaton belül is képes lett volna szemet vetni rá valaki. Namjoon és Jin húsz évesek voltak, tőlük két évvel fiatalabb, elsőre mogorvának tűnő alfa volt Yoongi. Min Yoongi, aki igazából egy nagyon jó szívű és kedves ember volt, csak közel kellett először férkőzni hozzá. A barátai közül is a legfiatalabb szeleburdi Hoseok aranyozta be a napjait, amit palástolva mindig elküldte az aprócska fiút, de legbelül abban reménykedett hogy újra oda jöjjön hozzá és megölelgesse vékonyka kis karjaival.

Jungkook nagyon boldog volt barátai körében és bár ő még nem találta úgy meg az igazit mint Jin és Namjoon, de tudta hogy majd az ő ideje is hamarosan eljön.

- Figyeltek ti egyáltalán rám? - morrant fel az idős farkas, aki az órát tartotta az öt fiatalnak - Szélhámos banda - rázta a fejét rosszallóan végig nézve az eleven fiúkon.

Jin éppen valamit súgott Namjoon fülébe, még Hoseok Yoongin lógott így beszélve halkan Jungkookhoz hogy ne vegye észre az öreg farkas. Ami amúgy nem jött össze neki. Mikor meghallották a mérges tanáruk hangját, azonnal rá kapták a tekintetüket és egyszerre kértek bocsánatot.

- Na jó. Mára vezetünk, menjetek - intett a fejével az idős férfi a távolba, hogy tűnjenek minél gyorsabban el mielőtt meggondolja magát.

Mind felpattantak és azonnal rohanásba kezdtek. Volt egy közös helyük ahová tartottak. Nem messze volt egy régi kis kunyhó, amit senki nem lakott. Szabadidejük nagy részét itt töltötték beszélgetéssel, vagy éppen azzal amihez kedvük volt.

- Ajj Kook nem igaz hogy még mindig nincs senkid. Jin és Namjoon is tizenhat évesen jöttek össze. Mire vársz még? Annyi helyes fiú van itt - mondta Hoseok, teljesen bele ledűlve a dologba.

Az őt fiút egy dolog hozta először össze. Mind a saját nemük iránt érdeklődtek. Jin és Namjoon tudták ezt legelőször, aztán Hoseok akkor jött rá mikor elsőre meglátta Yoongit, aki be mutatta őt és testvérét a párosnak, akiknek nagyon jó barátjuk volt Yoongi.

Suga - ahogy a barátai hívták - soha nem vallotta volna be hogy ő igen is bele szeretett a kis mitugrász tizennégy éves fiúba, de valahogy az is meggátolta benne hogy félt a fiú bátyja reakciójától. Pedig ha tudta volna, hogy Kook már rég belenyugodott ebbe...

- Mit szolnál Luhanhoz ő olyan szép - gondolkozott el Jin egyik barátját ajánlgatva Jungkooknak, aki csak megrázta a fejét. - De omega. Olyan szép lenne melletted Kook. Ne utasítsd már vissza. Legalább adj neki egy esélyt - nézett Kookra nagy bambi szemekkel az egyik legidősebb, mire halkan elnevette magát az alfa, és végül rábólintott.

- Erről van szó - bólintott Jin is. - Nem fogod megbánni - vigyorodott el.

De Jungkook tudta és érezte, hogy nem Luhan az akit neki szánt az élet...


Itt is lenne az új történetemnek az első része :)) Remélem elnyeri a tetszéseteket :)

Mit gondoltok a szereplőkről? :)

Bye Kimi :)

Isle of Wolves  •VKook•Where stories live. Discover now