Isle of Wolves •VKook•

🤍7.🤍

/ Ahogy szeme elé tárult egy idegen szoba, azonnal felült és ajkait elnyitotta egymástól a meglepettség miatt. De a legjobban az rémisztette meg, mikor két idegent vélt felfedezni maga mellett.

Elrabolták volna? Hogy került ide? Mit akarnak tőle?

- Kik maguk? - szólalt meg mély rekedtes hangján, ami Jungkookban azonnal egy lavinát indított el. /

Taehyung teljes értetlenséggel állt az egész helyzethez. Egy idegen szobában volt, két idegen sráccal. Egyedül ami biztos pont volt számára, az a mellette fekvő legjobb barátja volt. Jimin még nem volt magánál, de Taehyungnak fogalma sem volt hogy mit keresnek ők itt. Nem emlékezett semmire se.

- Válaszoljanak! - szólalt meg újra a megilletődött fürtös, aminek hatására Jungkook ajkain egy vigyor jelent meg. Nagyon tetszett neki a fiú.

- Jungkook kimennél egy picit. Szeretnék vele beszélni négyszemközt - nézett Namjoon barátjára.

Az alfa szót fogadóan bólintott, hiszen Namjoon és Jin találta az Omegákat, így nekik volt joguk minden kérdésre választ adni. Jungkook kiment a hideg levegőre és leült a fa teraszrészre.

Namjoon óvatosan közelítette meg a fiút, mert nem tudta hogyan is reagálnak az emberek, de mikor meglátta hogy eléggé megvan illetődve a sötéthajú, nem ment közelebb.

- Megtudhatom a neved? - kérdezte kedvesen az alfa.

- Miért kellene egy idegennel megosztanom ilyesmi információt? Inkább a kérdésemre válaszoljon - dacolt az emberfiú.

Namjoon szórakoztatónak találta a fiatalt és ha most lenne ideje, akkor tovább húzná az ismeretlen idegeit, de mivel Jungkook kint várt valószínűleg és nem akarta hogy idő előtt visszajöjjön, így gyorsan kellett ezt a beszélgetést véghezvinni.

Nem volt a szavak embere és talán jobb lett volna ha Jin van most itt, de megpróbált a legtürelmesebben és kedvesebben beszélni a fiúhoz.

- Lezuhant a repülőtök és egyedül te és a melletted fekvő élte túl. A párom megmentett titeket és idehozott hogy lekezeljük a sebeiteket - mondta el röviden a kis történetet Namjoon.

Taehyung, homlokát ráncolva gondolkozott el. Nem emlékezett arra hogy repülővel mentek volna valahová. Biztosan erről lenne szó?

Végig nézett magán és akkor látta hogy nem az ő pólója van rajta. Lassan felhúzta az anyagot a hasán és meglátta a kisebb nagyobb zúzódásokat, amik tényleg arra utaltak hogy valamilyen balesetet szenvedett.

- Hol vagyunk most? - tette fel a következő kérdést a göndör hajú, amit türelmesen várt az alfa. A fiatal fiún érezte hogy fél. Illata csak is arról árulkodott hogy egyáltalán nem érzi magát biztonságban és teljesen össze van zavarodva.

Namjoon habozva vakarta meg a tarkóját, mert tudta ha elmondja a fiúnak hollétüket, akkor egészen biztos megfog rémülni és nem fog tudni vele rendesen beszélni, még ennyire sem.

- Hát..-gondolkozott el, hogy hogyan is adja tudtára ezt az információt, de sajnos nem hazudhat neki mert úgy is ráfognak jönni. Muszáj az igazat mondania. - A vérfarkasok szigetén zuhant le a repülőtök. - figyelte végig az emberfiú reakcióját, aki először csak bámult a szürkehajúra, majd nagyra kerekedtek a szemei.

Az álmaiban nem egyszer látott vérfarkasokat, akik boldogan futnak végig a havas tájon.

Hirtelen felemelkedett az ágyról, amivel még a hidegvérű Namjoon is megijesztette és kinézett az ágy melletti ablakon. Hó borított be mindent és gyönyörű látkép tárult elé, akárcsak az álmában.