Utcakölykök (Banana fish - Ash Lynx ff.)

27.

Mire a lakáshoz értünk, a srácok már ki is derítették, hogy hol van Ash. Egy másik kórházba szállították, ahol bűnözőket rehabilitálnak. Megmondták azt is, hogy egy pár nap múlva lesz egy nyílt nap.

Már egyedül voltam Skippel, mert hazazavartam a fiúkat azzal, hogy én most pihenni akarok, de a kis kölyök csak kiharcolta, hogy hagy maradjon velem. Skipper a kanapén ült már pizsamában és nézte a tévét.

-Skip, elmegyek fürdeni, ne engedj be senkit, akit nem ismerünk!-szóltam a fiúnak, majd egy törölközővel a kezemben bezárkóztam a fürdőszobába.

Életem talán legfájdalmasabb fürdésén estem át, de megérte, mert legalább tiszta voltam. Ahogy kiléptem a fürdőből, egy alakot láttam meg a kanapén, aki határozottan nem Skip volt. Felkaptam a kis asztalról a pisztolyomat és az idegenre szegeztem. Jól hallható kattanás jelezte, hogy kibiztosítottam a fegyvert.

-Állj fel!-utasítottam, miközben felé lépkedtem és a fejéhez tartottam a pisztolyt. Tette, amit mondtam.-Mutasd a kezed!-felemelte a mancsait, amik üresek voltak. Azt már nem mertem neki mondani, hogy forduljon meg, mégis csak törcsiben voltam.-Hol van a fiú, aki itt volt?

-Elment wc-re.-mondta. Ismerős volt a hangja, de nem tudtam volna megmondani, hogy honnan.-Azért örülnék, ha letennéd a pisztolyt.-nagyon felidegesített, így erőt vettem magamon, hogy márpedig nekem tudnom kell, ki ez a fiú.

-Fordulj meg!-morrantam rá, mire elkezdett felém fordulni.-Csak semmi hirtelen mozdulat, vagy kilyukasztalak!-sziszegtem idegesen, de azonnal leengedtem a fegyvert, amint megláttam, ki is a betolakodó.-Brandon!-vigyorodtam el, majd észbe is kaptam.-Basszus! Azonnal jövök!-rohantam be a szobámba és felvettem egy pólót és egy melegítőt.-Itt is vagyok!-mentem ki.-Mi járatban vagy?

-Híreket hoztam. Ash ott van Dino karmaiban. Meg fogja törni, ő úgy tudja, hogy meghaltál. Amikor ezt meghallotta, teljesen összetört.-magyarázott, miközben én elmentem a bárpult mögé és elkezdtem kotorászni a hűtőben. Ő leült a pulthoz és úgy beszélt tovább.-Be tudlak juttatni oda, de nem garantálom, hogy kifelé is menni fog.-nézett a szemembe, ahogy én öntöttem egy kevés whiskyt mindkettőnknek. Ekkor jött vissza Skipper. Ő is felkecmergett Brandon mellé, mire elé raktam egy pohár almalevet.

-Vállalom. Ki kell mentenem onnan, mielőtt az a szemétláda teljesen megtöri.-szorult ökölbe a kezem, a benne lévő pohár pedig halk recsegéssel jelezte, hogy ez neki nem tetszik. Kiittam a tartalmát, majd inkább letettem, nehogy összetörjem szegényt.

Így hát elkezdtünk tervezni. Kitaláltuk, hogy részt veszünk a körbevezetésen és egy óvatlan pillanatban lelécelünk a csapattól és megkeressük azt a bolond szőkét.

Ahogy elérkezett a nagy nap, idegesen járkáltam a lakásban, fogkefével a számban és úgy magyaráztam valamit, amit még én sem értettem. Skip és Bran csak nézett engem a kanapénak támaszkodva. Amikor megunták, hogy rovom a köröket a konyha, a nappali és a fürdő között, a nagyobbik hozzám lépett, megfogta a vállam az egyik kezével, míg a másikkal kivette a fogkefét a számból és a szemembe nézett.

-Állj már le. Meg fogjuk menteni. Meg amúgy is, szerintem mire megtaláljuk, már rég leszerelte a fél biztonsági szolgálatot.-vigyorodott el a fiú halványan. Erre csodával határos módon lenyugodtam, majd a fogkefémet visszavettem a számba és bementem a fürdőbe, hogy elkészüljek. 

Ahogy beléptünk, nagy kő esett le a szívünkről, hogy a biztonságiak nem szúrtak ki a tömegben. Skippert leadtuk a bázison, így volt a legnagyobb biztonságban. Kisebb sóhajtással néztem körül, ezután pedig elismerően bólintottam.

-Azt be kell, hogy valljam, hogy nem semmi ez a hely.-súgtam oda a mellettem haladó fiúnak. Ő csak biccentett, hogy egyetért velem.

Fél óra múltán el is jött a legjobb pillanat, amikor megszólaltak a riasztók. Azonnal kaptunk az alkalmon és dobbantottunk a csoporttól.