Utcakölykök (Banana fish - Ash Lynx ff.)

7.

Ash szemszöge

Sajnos tényleg volt okom arra, hogy rosszat érezzek, mert két perc múlva Mikaylaval egyszerre vetődtünk a három fiúra "Földre!" kiáltással. Az ablakok betörtek, a poharak és a vázák szétrobbantak, ahogy a golyók süvítettek fölöttünk. Amint elhaltak a zajok, rögtön  hátsó szoba felé vettem az irányt, ahol a bátyám volt. Alkarommal belöktem az ajtót és lehajolva siettem az ágyhoz. Itt nem láttam üvegszilánkokat. Griffin ijedt arccal ült az ágyon.

-Griff, jól vagy?-néztem rá.

-Igen.... Mi.. történt?-válaszolt szaggatottan. Megnyugodtam és felkeltem a földről.

-Semmi. Minden rendben.-mentem oda. Hirtelen Shad rontott be.

-Fiúk! El kell tűnnünk innen, minél előbb! Kiszagolták, hol vagyunk. Haladjatok!-azzal ki is ment.

Mikayla szemszöge

Amikor elmúlt a golyózápor, Ash rögtön elkezdett kúszni a bátyja szobája felé. Én odasettenkedtem az ablak helyéhez és óvatosan kinéztem rajta. Sajnos nem tudtam megállapítani, hogy honnan jött a támadás, mert semmi sem maradt az ablakomból. De azt tudtam, hogy itt már nem biztonságos. Dino kiszúrt minket. Mindenkit felbuzdítottam a távozásra, bár nem is kellett noszogatni senkit. Beszóltam a Callenreese párosnak, hogy haladjanak, majd az egyik éjjeli szekrényemhez mentem. Leguggoltam és kioperáltam a titkos rekeszt a helyéről.

-Neked ilyen is van?-szólalt meg valaki mögöttem, mire bennem megállt a vér. Rászegeztem a fegyverem, de rá kellett jönnöm, hogy csak Eiji az.

-Hajh. Eiji, még egy másodperc és itt heversz a padlómon holtan.-sóhajtottam. Visszafordultam a szekrény felé és elkezdtem kirámolni belőle. Előkerült két Colt M1911, három Hämmerli x-esse, két Nagant 1895, és még egy IMI Desert Eagle-t is elő tudtam ásni. A kezembe kaptam az összeset és kitrappoltam a fiúkhoz. Már Ash és Griffin is kint volt.

-Mi van nálad?-nézet rám  Shorter.

-Kis segítség, amíg elmenekülünk innen. Osztás van, srácok!-jelentettem ki és Ashnek adtam egy M1911-set és egy Coltot, Shorty egy x-esse-t és a Desert Eagel-t kapta meg, Max a Nagantot, és a biztonság kedvéért adtam egy-egy fegyvert Griffinnek és Eijinek is.

-Veled mi lesz? Nálad csak a sajátod van.-mondta Eiji.

-Ne aggódj, van még trükköm.-vigyorodtam el ördögien és a konyhaszekrényhez lépve kivettem a mélyéről egy Taurus Raging Bull-t.-Az én szépségem.-mondtam és az ingem alá csúsztattam, az övembe ágyazva.

-Jó. Most már menjünk, mielőtt feljutnak.-mondta Max és megindult az ajtó felé, de ott már vártak ránk. Ijedten kezdtünk el lassan hátrálni. Lassan a Bull markolatára vezettem a kezemet.

-A-aa, ne álmodj, kislány.-mondta valaki a hátam mögött. Megfagyott a vérem. Ezt nem hiszem el! Miért találnak meg mindig? New York-ban is rám találtak.

-Colin Knox. Már megint rám vagy szállva?-vettem fel bohókás hangomat.

-Csodálom, hogy emlékszel rám, Mimi.-nyomta a tarkómhoz a pisztolya csövét.-Még mindig olyan csúnya a sebhelyed?-kuncogott eszelősen.

-Tch. Mit érdekel az téged?-fordultam felé és fapofával néztem rá. Zsebre dugtam a kezeim.

-Már nem is olyan ronda.-ütögette meg az arcom szabad kezével. Morogva tűrtem.-Kismacska.

-Baszd meg.-rántottam elő a késem és nyakon szúrtam. A többiek tüzet nyitottak és próbálták leszedni az összes betolakodót több-kevesebb sikerrel. Arra eszméltem fel a lövöldözésből, hogy egy ember mögém került és közvetlenül a tarkómhoz tartja a fegyverét. Kitágult pupillával meredtem előre mozdulatlanul. Már mindenki halott volt az ellenség közül. Lassan megfordultam.-Hogy vagy még életben?-hitetlenkedtem, mert Colin állt előttem. Nyakából kiállt a kés.