Utcakölykök (Banana fish - Ash Lynx ff.)

17.

Egy pár perce lehettünk kikötözve, mikor Mikayla belépett az egyik oldali ajtón. Arra számítottam, hogy majd felmegy a többiekhez, de nem. Lent maradt. Leült az egyik engem tartó gerendához, felhúzta a lábait, átkulcsolta őket és a térdeire hajtotta a fejét. Motyogott valamit.

-Így nem értem.-néztem rá. Felemelte a fejét.

-Sajnálom.-mondta még mindig halkan.-Nem tehettem mást. Rögtön megölték volna.-felállt eddigi helyéről. Nem mert rám nézni.

-Miről beszélsz? Te tudod, hogy hol van Shorter?-ahogy kimondtam a nevet, a lánynak megrándult a szája.-Tudom, hogy tudod. Mondd el!-ekkor kinyílt egy másik ajtó és az emlegetett személy lépett be rajta. Teljesen le volt strapálva.-Shorter!-megörültem, hogy látszólag jól van. Sajnos ez csak a látszat volt.

Ahogy meglátta a mellettem álló Mikit, ijedten felkiáltott és hátra is esett.

-Mit tettetek vele?!-kérdeztem dühösen. Arthur odadobott a két barátomnak egy-egy kést.

-Shorter, ha szabad akarsz lenni, öld meg!-kiáltott le az erkélyről.-Te meg védd meg magad!-nézett itt az egyetlen nőre. Mindketten lehajoltak és felvették a fegyvereiket. Amy felhasította a szoknyáját, hogy jobban tudjon mozogni, de a magassarkú még mindig visszafogta.

Amy szemszöge

A szoknyával együtt a bőröm is felhasadt. Éreztem a fájdalmat, de nem foglalkoztam vele. Éppen léptem volna ki a cipőmből is, de arra már nem maradt időm. A megzavarodott kínai nekem támadt, alig tudtam kikerülni, így konkrétan kiugrottam a lábbelimből, a szilánkokkal teletűzdelt talajra. Nem. Még nem. Előbb el kell hitetni mindenkivel. kattogott az agyam, így nem vettem észre a következő támadást. A penge telibe elkapta a bal felkaromat. Fájdalmas, halk kiáltás szakadt ki belőlem. Kitértem az újabb csapás elől és nem mélyen, de belevágtam Shorter oldalába.

-Sajnálom.-suttogtam.

Ez így ment még jó ideig. Én már nagyon fáradt voltam, tele ment a talpam szilánkokkal a padlóból és sok sebem is volt már. A fiún is voltak sérülések, de csak felületiek.

-Wong! Fejezd ezt be!-hallottam meg Fredderick hangját a páholyból. A felszólított új erőre kapva szaladt nekem. Már alig volt erőm, a falnak támaszkodtam, hogy ne essek össze. a tarajos pont szúrt volna, de egy hang megállította benne.

-Shorter!-Ash már lassan zokogott a láncok fogságában. Kínai barátunk lassan lépkedett felé.

-Ash.... Én ezt.... Ezt nem bírom.... Szabadíts meg! Kérlek!-könyörgött barátjának Shorty. Nekem is megeredtek a könnyeim.

-Hé! Én vagyok az ellenfeled!-fordítottam magam felé a fiút.

Megint felkiáltott ijedtében, de  aztán meglendítette a kést a kezében. Az arcom eltorzult, felnyögtem. A penge tövig a hasamban volt. Lassan rendeztem a vonásaimat és bágyadtan elmosolyodtam átölelve támadóm nyakát.

-S....sajnálom..... Csak í-így tudtalak megmenteni.....-suttogtam a fülébe és ezzel a mondattal minden erőm elhagyott.

Shorter szemszöge

Tudtam, mit csinálok. Nem akartam, de a testem nem engedelmeskedett nekem. Egy idő után mer semmit se tudtam tenni a drog ellen. Már nem láttam semmit. Csak azt tudtam, hogy mozgok.

Ahogy magamhoz tértem, éreztem, hogy valami van a nyakamon. Odanyúltam és egy kezet éreztem. Levettem onnan. Valami puffant a földön. Lenéztem és Mikaylát láttam. Egyre növekvő vértócsában feküdt. Minden egyből leesett. Könnyeim utat törtek maguknak és a lány mellé térdre estem.