22.

317 25 4
                                    

Másnap reggel egy erős mellkast éreztem a hátamnak nyomódni. Egy nagy levegővétel közben megfordultam és csak néztem, ahogy Ash alszik.

-Korán van még. Miért vagy fent?-kérdezte hirtelen. Zöld szemei az én kékjeimet fürkészték.

-Nem tudom.-mondtam halkan, a fiú mellkasának döntve a fejemet. Ő csak közelebb húzott magához és egy puszit nyomott a hajamba.

-Pihenj még egy kicsit. Az utóbbi időben te melóztál a legtöbbet.-emelte meg a fejem és ajkaimra puha csókot lehelt.-Megérdemled.-mosolygott rám. Csak jobban hozzábújtam és visszacsuktam a szemeimet. Már megint majdnem elaludtam, mikor megéreztem, hogy Ash elkezdi simogatni a derekam, felgyűrve a kinyúlt pólót, ami volt rajtam. Lassan nyitottam ki a szemeimet és felnéztem rá.

-Ash, mégis mi~-a mondatot nem tudtam befejezni, a fiú egy szenvedélyes csókkal belém fojtotta a mondanivalómat. Azonnal visszacsókoltam és átkaroltam a nyakát, miközben a hajába túrtam, ezzel egy jóleső morgást kicsalva belőle. Lassan maga alá fordított és úgy folytatta a szám ostromlását, miközben lassan túrta fölfelé a felsőmet. Éreztem, hogy lassan kezébe veszi a bal mellemet, mire halkan felnyögtem. Próbáltam minél halkabb lenni.

-Engedd ki a hangod, cica.-vált el tőlem. Búzaszínű tincsei az arcába hullottak, ami eszméletlen szexivé tette. Kipirultan néztem fel rá.-Szeretem ezt az arcot.-villantott egy féloldalas mosolyt.-Jól áll neked.-adott egy puszit a számra, ezután pedig fogta magát, lemászott rólam és elkezdett öltözni.

-Ne hagyj már lógva!-kezdtem el panaszkodni, miközben a könyökömre támaszkodva figyeltem, ahogy nekem háttal állva veszi magára a ruháit. Ahogy karjait a feje fölé emelte, hátizmai láthatóan megfeszültek. Megnyaltam ajkaimat. Halkan felkeltem és még mielőtt felvehette volna fehér pólóját, hátulról átöleltem.-Hová mész?-kérdeztem lapockájába fúrva a fejemet.

-Csak van egy kis elintézni valóm.-simogatta meg a kezemet, ami dereka köré fonódott.-Semmi komoly, ne aggódj.

-De addig én mit csináljak egyedül?-nyafogtam.

-Pihenj.-fordult meg karjaim között.-Rád fér.-mosolygott rám lágyan és megpuszilta homlokom, majd a sebhelyre is kaptam egy cuppanósat.-Sietek vissza, ígérem.-szabadult ki a szorításomból, majd egy búcsúcsók után elhagyta a lakást. Sóhajtottam egyet, ezután pedig visszafeküdtem az ágyba és bekapcsoltam a TV-t.

Tizenegy óra felé korgott egyet a hasam, így felöltöztem és lementem a földszinten lévő kis boltba, hogy bevásároljak az ebédhez. Ahogy végeztem, már kezdtem is neki a bolognai elkészítéséhez.

Éppen ültem volna le vacsorázni, mikor ajtócsukódást hallottam. Kimentem az előszobába és szélesen elmosolyodtam. Ash küzdött egy csokor virággal, miközben vette le a kabátját. Ahogy észrevett, egyből kiült az arcára az a tipikus ezt-mesterien-csesztem-el kifejezés, majd kínosan elmosolyodott.

-Meglepetés?-vakarta a tarkóját. Csak elnevettem magam és a nyakába ugrottam.

-Végre itthon vagy. Már aggódtam érted.-nyomtam puszit a szájára. Viszonozta puszimat, végül pedig a kanapén kötöttem ki a hátamon fekve, ő pedig fölöttem támaszkodott. Zihálva váltunk el egymástól.

-Jó erre hazaérni.-villantott egy szexi mosolyt.

-Éhes vagy?-kérdeztem megsimítva az arcát. Kérdésemre a gyomra válaszolt, még pedig egy hangos korgással. Kuncogtam egyet.-Gyere, most akartam vacsizni. Neked is direkt főztem.-slisszoltam ki alóla és odavezettem az asztalhoz, szedtem neki is, majd egy gyors mikrózás után elé raktam és mellé ültem. Hálásan rám mosolygott.

Utcakölykök (Banana fish - Ash Lynx ff.)Where stories live. Discover now