Utcakölykök (Banana fish - Ash Lynx ff.)

8.

Ash.... Sírt. Nem hittem volna, hogy valaha is látom őt akár csak bekönnyezni. Erre most itt van előttem és itatja az egereket, miközben motyog valamit. Nem hallom tisztán, így közelebb megyek.

-Bátyám....-suttogta, miközben lehajtotta a fejét felhúzott térdeire. Nem bírtam nézni, így közelebb mentem hozzá és megérintettem a vállát. Ijedten fordult hátra, majdnem le is esett az épület széléről.

-Csak én vagyok. Nyugi.-fogtam meg a felkarját, mielőtt lesett volna. Idegesen kifújta a levegőt és visszaült eredeti helyére.

-Minek jöttél utánam?-kérdezte, mikor leültem mellé.-Menj el.-nézett rám bosszúsan, de a könnyei még mindig folytak.-Hagyj egyedül.

-Nem. Tudom, mennyire fáj, hogy elvesztetted. Én is láttam, mikor a testvéreim meghaltak. Akkor is én voltam a hibás. És most is. Ha nem vagyok figyelmetlen és előbb észreveszem Colint, akkor ez nem történik meg.-nekem is könnyek gyűltek a szemembe.-S-sajnálom.....-kezdtem néma sírásba én is. Lelógattam a lábam a mélybe.

-A bátyám.. Hhh.. Sokszor emlegetett egy embert. Egy lány nevét mondogatta. Először azt hittem, a barátnője, de nem, mert akkor tudtam volna róla.-fordította felém a fejét.-Utána meg elkezdett egy dalszöveget motyogni.-kuncogott fel fájdalmasan. Összeszorult a szívem, de nem tudtam tovább magamban tartani.

-When the days...-szipogtam egyet-a-are cold... and the cards... all fold...-összeszorítottam a fogaimat, hogy ne törjön ki belőlem a sírógörcs. Nem tudtam folytatni. Lassan a mellettem ülő fiúra vezettem a tekintetem, aki megrökönyödve nézett rám.

-Honnan.....-hápogott.

-A lány neve Amy volt.....-néztem a szemébe. Már nem tudott semmit se kérdezni, mivel Max feljött, hogy indulunk. Lementünk, ahol már egy régi furgon várt minket. Ott volt Ibe-san is.

-Shad, Ash, végre! Már azt hittem, nem is jöttök!-mosolygott ránk vidáman a férfi.

-Ash, vegyél fel valamit.-dobott felé egy pólót Shorter, de sikeresen engem talált el.

-Gratulálok.-vettem le a fejemről a ruhadarabot és odaadtam a szőkének.

-Na, ne tökörésszünk, inkább induljunk!-szállt be a volánhoz Max, és beindította a motort.

-Hova megyünk?-kérdeztem, mikor beszálltam én is.

-Cape Cod-ra.-válaszolt tömören.

-Mi?!-akadt ki mögöttem Ash.-Minek megyünk oda?!

-A bátyád cuccaiért. Elhozzuk onnan.-magyarázott a férfi.

-Tudod az utat?-húzta fel a fél szemöldökét a bandavezér.

-Öööhh.... Nagyjából. Régen voltam már ott. Eeehehe....-vakarta a tarkóját kínosan Max.

-Ajh. Majd mondom, merre.-sóhajtott beletörődően Ash és beugrott ő is.

~Time skip~

Arra ébredtem a furgon platóján, hogy Ash idegesen beszél hozzánk.

-Keljetek már fel! Megérkeztünk.-morgott a szöszi. Nekem még csukva volt a szemem, de már érzékeltem magam körül a dolgokat.

-Fáj a fenekem.-ásított Shorter. Felkuncogtam.-Mit nevetsz, húgi?

-Rajtad.-nyitottam ki a szemem résnyire, csak, hogy kilássak rajta.-Bátyus.-vigyorogtam, mint a vadalma.

Szép lassan mindenki kikászálódott eddigi helyéről. Egy hatalmas dombon voltunk.