18.

449 29 7
                                    

Már itt az elején figyelmeztetek mindenkit, hogy k*rva hosszú rész lett!

Ash szemszöge

Amint kijutottunk a teremből, a fegyverraktár felé vettem az irányt, Maxxal a nyomomban. Gyorsan bepötyögtem a kódot és berántottam a férfit is.

-Király ez a hely.-motyogott mögöttem.

-Az. Nekünk meg főleg.-vettem el egy rakat fegyvert. Max is ugyanígy tett. Felszerelkeztünk és indultunk kitörni.

Már az emeleten jártunk, mikor észrevettek minket.

-Vigyázz!-szólt rám az ex-katona és lelőtte a támadókat.

-Köszi. Te húzz innen kifele, én megkeresem Mikaylát!-veregettem meg a vállát és elfutottam arra, amerre sejtettem. Velem szemben egy kisebb csapat közeledett. Mindenkit lelőttem, kivéve egyet, azt csak mozgásképtelenné tettem. Letérdeltem elé.-Hol van Mikayla?

-N-nem tudom, hogy ki ő!-mondta kétségbeesetten. Cöccögtem egyet.

-Amy! Papa Dino lánya! Hol van?!-tartottam a nyakához a fegyver torkolatát.

-Itt van! A folyosón balra fordulsz! Valamelyik szobában lesz a gyengélkedő szárnyban! Ne ölj meg!-könyörgött, de nem hatott meg. Lelőttem és már siettem is a gyengélkedőre.

Minden szobába benyitottam. Már kezdtem elveszteni a reményt, mikor megláttam egy testet az egyik ágyban. Halkan bementem és megnéztem, ki az. Fellélegeztem, ahogy megláttam az arcát.

-Hála Istennek.-sóhajtottam. Kinyitotta a szemét.

-Ash? Mi a francot keresel te itt?-ült fel lassan, így lecsúszott a testéről a paplan. Reflexből takartam volna el a szemem, de a teljes felsőtestét kötés borította.-El kell tűnnöd innen, minél előbb! Ha valaki rájön, hogy itt vagy, neked véged!

-Nem megyek. Nélküled biztos, hogy nem. Gyere, megszökünk erről a helyről!-ragadtam meg az ágyon pihenő kezét és elkezdtem húzni, de hangosan felszisszent, így el is engedtem.

-Nélkülem kell megszöknötök. Csak hátráltatlak titeket. Majd ha felgyógyultam utánatok megyek.-simított az arcomra.-Most pedig húzz innen, mielőtt elkapnak!-lökött az ajtó felé, de még maradtam.

-Ide figyelj. Pihenj sokat, hogy minél előbb begyógyuljanak a sebeid. Tudod fejből Max számát?-csak a fejét rázta.-Picsába.-mindketten elgondolkodtunk, nem sokkal később pedig gonosz mosolyt húzott a szájára.

-Van egy ötletem.-mondta és felkelt. Odament az egyik gyógyszeres szekrényhez és elkezdett benne kutakodni. Végül kivett egy üveget és egy tűt. Megtöltötte a fecskendőt és magába szúrta.

-Mit csinálsz?-kérdeztem, mikor fájdalmasan felsóhajtott.

-Érzéstelenítő. Így nem érzem a fájdalmat. A doki háromszor olyan erősre varrta be a sebeket. Ki fogom bírni. Csak adj fegyvert.-nyújtotta a kezét. Odaadtam neki két pisztolyt.-Köszi.-megnézegette őket.-Fujj, de utálom ezt a modellt.-morgolódott.

-Nekem se a kedvencem, de ez volt a legerősebb.-rántottam vállat.

-Na mindegy. Most kibírom ezzel is.-tette a köpenye zsebébe az egyiket, a másik zsebét pedig telepakolta kötszerrel.-Ezek még jól fognak jönni.-motyogta rámolás közben. Csak mosolyogva figyeltem, ahogy magának mondja, mit kéne elvinni, azzal párhuzamosan pedig teszi el a dolgokat.-Kész. Asszem, minden meg van.

-Oké. De most már tényleg menjünk innen. Nem szeretem ezt a kórház szagot.

-Haladjunk.-lesett ki az ajtón, majd kisomfordált, velem a nyomában.

Utcakölykök (Banana fish - Ash Lynx ff.)Where stories live. Discover now