23.

378 25 2
                                    

Mikor megérkeztem, Cain egy embere már várt. Bevezetett. A néger bandavezér vigyorogva köszöntött.

-Már vártam rád, Amy.-tárta ki a karjait, amik akkorák voltak, mint az én combjaim.

-Mit akarsz tőlem?-kérdeztem kertelés nélkül.

-Csodálom, hogy egyedül jöttél. Azt hittem, jön majd a vadmacska is.-nézett rám szemüvege mögül.

-Nem vagyok olyan puhány, mint aminek gondolsz.-cöccögtem.-Na, mondd, hogy mit akarsz.-vetettem rá jéghideg pillantásomat.

-Arthur itt volt tegnap. Azt mondta, le akarja rendezni ezt köztetek. Szerdán hajnal háromkor vár titeket az East Broadway állomáson. Ash-t is kéreti.-vigyorodott el gúnyosan.-Kérte, hogy vezessem én a harcot. Beleegyeztem. De volt két feltételem. Semmi mocskos trükk és adják ki Skippert.-a kisfiú nevének hallatára felkaptam a fejem. Cain csettintett egyet, mire a tömeg szétnyílt és megláttam az egyik széken Skippet.

-Skip!-kiáltottam fel boldogan. A fiú rám nézett.

-Sisi!-ugrott fel a székről és a karjaimba vetette magát.

-Úr Isten, úgy aggódtam érted! Jól vagy?-fogtam meg az arca két oldalát.

-Jól vagyok, Sisi. De hogyhogy csak te vagy itt?

-Csak őt hívtam meg. Ash túl forrófejű, ha rólad van szó, öcskös.-válaszolt a kérdésre az afro-amerikai banda vezetője.

-Mik a feltételeid velünk szemben?-álltam fel eddigi guggoló helyzetemből.

-Semmi trükk. Tisztességes küzdelem. Kettő a kettő ellen. Nincs segítség.-vázolta fel a helyzetet.

-Ennyi? Ez a legalapabb.-rántottam vállat. Hirtelen éreztem valamit. Egy kezet a fenekemen. Skippet rögtön ki is zárhattam, mert ő a jobb combomat ölelte körbe, kezei a térdemnél voltak. Zsebemből kirántva a pillangókésemet elkaptam a kíváncsiskodó kezet és kifordítottam.-Csak egyszer próbálod meg és felkarikázom az ujjaidat.-mondtam fenyegetően.

-Hé, Amy, nyugi. Majd én megbüntetem. Nem kell a vérfürdő.-nyugtatott Cain. Cöccögve elengedtem a srácot, kicsit lökve rajta.

-Gyere, Skip, induljunk.-mondtam hátat fordítva a bárpultnak és elindultam az ajtó felé.

-Mit képzelsz, hova viszed a kölyköt?!-rivallt rám a kétajtós szekrény. Megtorpantam és felé fordultam.

-A mi csapatunkhoz. Ott jobb helye van.-mondtam egyszerűen.

-Nem hagyjuk, hogy elvidd! Ő a mi vérünk!-mondta dühösen az egyik és az egész csapat elővette a fegyvereit. Én is előkaptam a kabátom alól a sajátomat és becéloztam az áldozatom.

-Ne lőjetek!-nyelt egy nagyon Cain.-Pont a szemem közé céloz. Lelő és felszívódik, mielőtt kettőt pislogtok.-csurrant le egy csepp izzadtság a halántékán. Láttam, hogy az engem körülvevők visszavonulót fújnak.-Menjetek. Szerdán találkozunk. East Broadway állomás F vonal.-sóhajtott. Eltettem a pisztolyomat és megint megindultam, de még utánam szólt.-Őszintén remélem, hogy ti győztök. Jobb vezetők vagytok, mint a Korzikai maffia talpnyalója. Sok szerencsét.-nem néztem hátra, de elmosolyodtam.

-Kérdés az, hogy mi éljük túl, Cain?-kérdeztem, majd Skip kezét megfogva kiléptem a bárból.

-Köszönöm, hogy kihoztál onnan.-ölelt meg a kisfiú, ahogy megálltam kotorászni a zsebeimben a slusszkulcsom után. Egy pillanatra lefagytam, majd kedvesen a fiúra mosolyogtam.-Ott mindig bunkók voltak velem.

-Semmiség. Olyan vagy nekem, mint a tulajdon öcsém. Nem hagyhattalak ott.-simogattam meg a fejét.-Na, gyere, menjünk haza. Ash nagyot fog nézni, amikor beállítok veled.-kuncogtam és felültem a nyeregbe. Skip egyből felszállt az utasülésbe és átkarolt.-Indulhatunk?

Utcakölykök (Banana fish - Ash Lynx ff.)Where stories live. Discover now