Phantom (magyarul)

38. fejezet

"Igen. Csak a kulcsra van szükségem a fészerhez. Megszerzem jövő hétvégére, biztos vagyok benne."

"Király."

Mély levegőt vettem és lecsuktam a szemeimet, hátamat a falnak döntöttem és éreztem, hogy a fejem hátulja hasogatni kezdett. Ez a hét fejfájással teli volt, az iskola idegesítő lett és Harry ügye egyre ködösebb.

"Jól vagy?"

"Nem tudom. Nagyon fáradt vagyok. Nem alszok jól."

"Miért?"

Nem beszélhetek Harrynek a rémálmaimról. Nem fordulnak elő gyakran, kettő volt- de minden nap hajnalig gondolkozom rajtuk. Azon tűnődöm, hogy el kéne-e neki mondanom őket. Lehetnek sima álmok, amik semmit sem jelentenek, de olyan élethűek voltak, hajlamos vagyok túlgondolni őket.

Harry kérdésére egy vállrándítással válaszoltam, szemeimet kinyitva tekintetünk találkozott. Tanulmányoztam a furcsa zöld színét, olyan halvány és fényes, mint a tenger tükre.

"Gondolod, hogy ismertük volna egymást ennyire, ha élnél?" Kérdeztem Harryt hirtelen.

Pislogott,  ajkai széle legörbült. "Ha élnék, te nem élhetnél ebben a házban."

"Igaz. De járhatnánk ugyanabba az iskolába."

Egymást bámultuk.

"Nem tudom." Mondta.

Én sem tudtam.

"Beszélhetünk valami pozitív dologról is?" Kérdezte Harry, térdére könyökölt, koncentrált és ajka mosolyra húzódott.

"Miről?"

"Például..." Tartott szünetet és nevetett. "Őszintén nem tudunk semmi pozitív dologról beszélni."

"Csak negatívak vagyunk, azt hiszem." Mosolyogtam vissza.

"Nos,két negatívból pozitív lesz, igaz?"

"Nem akarok matekozni," Dörmögtem és szemeimet forgattam. "Passzolnám ezt a lehetőséget."

"Nem ítéllek el. Majdnem megbuktam az utolsó évemben."

"Utálom az iskolát. De akarok egy végzettséget."

"Hogy megy a Rómeó és Júlia?"

"Mint mindig. Megvetem Benvoilot mindenért."

"Benvoliot? Hogy érted?"

"Ő egy szemlélő. Csak áll és nézi, ahogy Tibalt megöli Merkrúciót, ő gyakorolt hatást Rómeóra, hogy menjen el abba a buliba, ahol találkozott először Júliával, és a listát folytathatnám. Ha nem lett volna, Romeo soha nem ment volna el a buliba és nem szeretett volna bele Júliába, és mindketten éltek volna."

"Azt hiszem, gyakorlatilag igazad van." Mondta Harry. "De ha Rómeó és Júlia nem szerettek volna egymásba, a Capuletek és a Montaguek feladták volna a viaskodást a végén?"

"Nem, csak azért békültek ki, mert a gyerekeik meghaltak!"

"Minden szereplőt megvethetsz a műből Rómeó és Júlia haláláért , a kereszteződött csillagaikat is." Mondta Harry.

"Igen, ez igaz. Friar Lawrencet, vagy Lord Capuletet. De a legjobban Benvoliot."

Harry mosolygott. "Mi van a csillagokkal, amik vezették őket?"

Vállat rántottam. "Talán."

Harry is ugyanezt tette. " A sorsod hibáztatom a bukásuk miatt, azt hiszem."