darabokban - in pieces

4. rész

- Nem semmi – nyeltem egy nagyot. Úgy kellett leerőltetnem a torkomon a kaját, miután ezt végighallgattam.

- Igen, mellette Angi ül, ő nagyjából rendben van, elég csendes lány. Nem nagyon jár el a közösségi programokra sem, de ezért egyáltalán nem hibáztatom. Hátul ülnek még a fiúk, Máté és Peti, nekik csak a szájuk nagy, Peti valami azt hiszem valami kis balhé miatt került ide. Máté annyi mindent beadott már mindenkinek,  hogy fogalmam sincs, mi lehet az igazság. Az is lehet, hogy elmondta már valakinek, de senki nem hiszi el neki, mert egy éve ezeket magyarázza mindenkinek, határtalan a képzelőereje – ivott pár kortyot és folytatta is. – Kinga meg Jani ülnek a hátsó padsor másik szélén, ők szerintem totál egymásba vannak esve, de sosem beszélgetnek, nagyon viccesek – osztotta meg velem a saját  véleményét is a puszta tényeken kívül, amitől egy kicsit érdekesebbé vált a gyors bemutatás számomra is. – Jani valahonnan a környékről származik, talán egy kisebb faluból, Kinga meg egy Győri családból jött, a szüleinek egy vállalkozásuk van, őket egyáltalán nem tudom, mit keresnek itt. Gergő már egy másik eset, Alíz azt mondta, hogy Panna azt hallotta, hogy egy nagyon rossz bandába keveredett és sokat vandálkodtak, verekedtek meg bementek egy csomó magánterületre és egyszer elkapták őket, azért van itt.

- Azta – csodálkoztam rá a dologra. Gergő, a fiú, aki a mellettem lévő padban ült, sokkal de sokkal összetettebbnek tűnt számomra, mint amit Lina most elmesélt, de ki tudja, lehet, tényleg csak ennyi a története. Én amióta először megláttam, valami különös érzés húzott felé, mintha egy helyről jöttünk volna, és tudná, mibe keveredtem, amit a története meg is magyaráz. A "verekedés", "vandálkodás" és "rossz banda" kifejezések úgy látszik, mindkettőnk életében előfordultak korábban.

- Igen, ki sem néztem volna belőle, olyan nyugodt meg rendezett srác – legyintett. – Eme el is mondta, hogy nagyon verekedős volt, és azért rakták be ide a szülei. Alíz igazából itt lakik a szomszéd városban, de a nővére rákos beteg lett, és otthon kellett ápolni őt, és sokkal könnyebb volt mindenkinek úgy megoldani a helyzetet, hogy még kilencedikben beadták őt ide – sóhajtott fel, és ebből előre tudtam, milyen vége lett a történetnek. – Pár hónap múlva meghalt, és Alíz azóta sem hajlandó hazamenni hosszabb időre, ha teheti, mindig itt marad a koliban. Pannát egy csomót bántották az előző sulijaiban valami hülye mém miatt amit belőle csináltak, és csak itt tudott nyugodtan a tanulásra fókuszálni, ő azért van itt.

- Hűha. Akkor kik is vannak itt már kilencedik óta?

- Panna Alízzal, Kingával, Janival és Norbival együtt kezdte itt a sulit, aztán jöttek a többiek fokozatosan, meg időközben elmentek néhányan – mondta, mire pont befejeztük a reggelit. 

Összepakoltunk, és mentünk is a terembe, mert úgy elbeszélgettük az időt, hogy már ötven volt.

A teremben ismét az osztályfőnök helyettes pasas fogadott minket, de most ő érkezett korábban, mi épp időben futottunk be.

Aznap reggel elég sokan voltak bent, mi érkeztünk utolsóként és velünk együtt 13 lett a létszám odabent. Lina és én lehuppantunk egymás mögé a helyünkre és gyorsan lecsekkoltuk a telefonjainkat, mielőtt a kosárba kellett tennünk azokat.

- Szép jó reggelt! – köszöntött a telefonok elpakolása és a gyors jelentés – ami szerint ma csak egy hiányzónk van, Ender Márk, aki azt hiszem az én padtársam lesz majd – után kevésbé formálisan a tanár úr bennünket. – Mivel ma már majdnem teljes a létszám, kicsit lazábbra vesszük az órát, mert rengeteg megbeszélnivalónk van – ült fel az asztalra velünk szemben.

- Na akkor jó – tette fel a lábát a padjára azonnal Máté, aki a leghátsó padsorban, középen ült, és aki az első napomon már a késéseiért kapott egy figyelmeztetést, ha jól emlékszem. Emellett valószínűleg édességfüggő lehet, mert folyton valami cukrosat eszik, vagy iszik. Most épp egy nagy zacskó gumicukrot dobált egyesével a szájába, de egy tábla csokit megevett két perc alatt matek előtt pénteken.

- Nem úgy értettem a lazábbra vett órát, Máté – sóhajtott fel a tanár, de nem adta fel ilyen könnyen. – Tedd le a lábad az asztalról, különben igazolatlannak írom be a mai órát. Még két igazolatlan és megy az értesítő a szüleidnek – keményített be a tanár. Az utolsó mondata csodát tett, mert kelletlen arccal ugyan, és egy nyugdíjas gyorsaságával, de letette a földre a lábát a srác.

Mire a tanár végre belekezdett volna a mondatba, kivágódott az ajtó és egy újabb fiú sétált be rajta. A haja összevissza állt, mintha nem is fésülködött volna aznap reggel, a szemei alatt fekete karikák húzódtak, és a ruhái is elég összevissza álltak rajta.

- Elnézést, nagy volt a dugó idefelé – mentegetőzött rögtön, még a köszönést is elfelejtve. De... Nem a koliban lakik mindenki, aki itt tanul? Akkor milyen dugóról van szó? Egyáltalán...Ő is az osztály egyik tagja lenne?

- Épp úgy nézel ki, mint aki kocogott a kocsik között, Ender, nem mint aki a dugóban ült – röhögött fel Peti, egy vörös hajú, zöld szemű szeplős srác, aki Máté padtársa volt. Amúgy igaza volt, a srác kipirult arcával és megviselt külsejével tényleg úgy nézett ki, mint aki most futott le két kilométert.

- Mert fel kellett vinnem a cuccom a koliba, bejelentkezni, aztán átrohanni ide mert ugye nem jöhetek be a másik bejáraton ha otthonról jövök vissza – forgatta idegesen a szemét és a hajába túrt.

- Rendben, elég lesz. Csak ülj le, az igazolásokat óra után intézzük majd el, most beszélnünk kell – legyintett az ofőhelyettes és folytatta is a mondatot, amiből egy szót sem hallottam, mert a srác egyenesen felém indult, és amikor meglátott, egyszerűen megállt a padok között.

- Hát ez meg mi? – kérdezte meghökkent arckifejezéssel.

Ez?

Elég kellemes kezdés... Azt hiszem, megjött a pesti srác, akivel állítólag olyan jól kijövök majd, és a padtársam lesz.