Kezeimet feltartottam és vártam a mély fájdalmat, amitől ordítani tudnék.
Csak legyen gyors halálom, kérlek!
Vártam.. vártam de mégsem jött.
Ekkor résnyire kinyitottam a szemeimet.
A fiú a levegőben tartotta a kést, miközben lefelé kémlelt.
Mi ütött belé? Miért állt meg?
Remegve nyúltam karjai felé.
Lassan megragadtam magam felé húztam őket, ő pedig ezt hagyta.
Látszólag nincs magánál.
De vajon miért?
Kezei közül kiszedtem a kést, majd letettem magunk mellé. Eközben meg próbáltam kikászálódni alóla.
Ám egy hirtelen mozdulattal gyorsan visszalökött az ágyra, és a két kezét a csuklóimra szorította.
-Van egy régi mondás.. ha egyszer ölsz, gyilkos vagy, ha milliókat, király. Ha pedig mindenkit, egy Isten -kezét felemelte majd végig simította az ujjbegyeit az ajkamon
-A te szemedben egy Isten lehetnék ugyanis minden hozzád hasonló kis cafkát kicsináltam -egyre közelebb hajolt hozzám
-E-engem is meg fogsz ölni... ugye? -a félelmet lehetett érezni a hangomon
A fiúból egy hangos nevetés tört ki, majd így szólt:
-Egy nap úgy is meg fogsz halni. Vagy általam, vagy a sorsod avatkozik közbe -a végét már alig hallhatóan mondta
Ezután még közelebb hajolt hozzám, szinte már alig pár centi választott el minket egymástól. A pulzusom valahol a csillagos égen járhatott, már csak azt jelentette volna nekem a megváltást, ha kilehelném a lelkemet.
-Nőj fel..!
Ezzel ellökte magát az ágytól, majd kiment a szobából.
YOU ARE READING
✖Nem utoljára láttuk egymást✖
Horror-Akkor írtam alá a halálos ítéletemet, amikor megismertelek! -fakadtam ki -Tévedsz -hajolt közel hozzám -Már akkor, amikor belém estél. #1 in horror [2020. 04. 16.] #1 in romance [2020. 10. 27.] ✖Ha bármi hozzáfűzni valód van a könyvhöz, kérlek segí...
