✖10th✖

6.9K 304 32
                                    

Másnap már kora reggel fent voltam. Készültem a távozásomra. Egy percet se akartam tovább bent maradni.
Lesétáltam az örökké valóságnak tűnő folyosókat, majd elmentem a kijárathoz.
Azt se tudtam hogy merre mikor hogyan mivan, ezért leültem a legközelebb lévő padra.

-Hé, kedvesem! -kiáltott valaki

Fejemet elemeltem a padlóról majd felfelé néztem.
Ahogy megláttam a vöröslő szemeit, rögtön kiugrott a szívem a helyéről.
Egyből tudtam hogy ki is magasodik felém.

-Csak nem a szerény személyemet vártad? -csábos mosoly ült ki az arcára -Nos, itt vagyok. Mehetünk is -Kijelentése után felemelt, majd a karjaiba vett.

Elkezdtem vadul kapálózni. Hova a fenébe akar ez vinni engem?!

-Mégis mit képzelsz te magadról?! Tegyél le! -parancsoltam rá de meg se rebbent

-Ejnye, de megeredt a nyelved. Ennyire szükséges lenne, hogy  elhallgattassalak? -felhúzta a szemöldökét

Csöndben maradtam. Még nem ismertem ki őt eléggé. Sőt, semennyire. Ki tudja mit csinálna velem.

-Amúgy meg volt egy egyezségünk. Nem emlékszel? -mosolya elhalványult -Én akár az Isten kiszabadítalak téged a pokolból, ám nem ingyen.

-Hogy érted azt hogy nem ingyen? -meredten néztem rá

-Haha! -nevetett fel -Hát neked még soha nem tanította meg senki, hogy semmi sincs ingyen? Egyértelműen kérni fogok valamit a kijuttatásodért -
Miközben beszélt lerakott a karjaiból, majd élesen a szemeimbe véste a tekintetét, idegörlő mosolyát nem nélkülözve.

Mégis mit akarhat tőlem egy ilyen alak? Nincsen semmim. Akkor ez azt jelenti hogy itt fog hagyni? Vagy a későbbiekben törlesztenem kell?

-M-mit szeretnél..? -Kérdeztem meg félve

A fiú szemei elsötétültek. Közelebb hajolt hozzám, majd két kezével közre fogta az arcomat.

-Az életedet

✖Nem utoljára láttuk egymást✖Where stories live. Discover now