✖15th✖

6.4K 298 20
                                    

Az üzenet hatására átfutott rajtam egy kellemetlen borzongás.
Mégis ki a fene ez?!

Feltápászkodtam, majd kinéztem az ablakon, de senki sehol.
Ahogy csak tudtam, elhúztam a sötétítő függönyöket, biztos ami biztos.

<><><>
SKYLAR SMITH ÜZENETET KÜLDÖTT NEKI: UNKNOWN

SKYLAR SMITH
Ki vagy te?
Ki szórakozik velem?!

UNKNOWN:
A félelmed megtestesítője

<><><>

Meghökkenve néztem magam elé. Biztos csak egy idióta barom szivat a nevelőintézetből, aki valahogy megtalálta  a telefonszámomat.

Félre tettem az eszközt, majd kifelé vettem az irányt.
Ahogy kiértem, gyorsan felkapcsoltam a villanyt és elkezdem leszaladni a lépcsőn, mint egy kis óvodás.
Ám ahogy leértem, meglepődve tapasztaltam azt, hogy a ház csillog-villog a tisztaságtól.
A konyha is ugyan ilyen állapotban volt, még a hűtő is tele volt mindenféle finomsággal.
Talán valaki járt itt?

-Áh..biztos csak képzelődök és ugyan ennyi kaja volt múltkor is

A tévé elé ültem pár szenvics és egy csésze tea társaságában, majd bekapcsoltam azt.

Ahogy kortyolgattam a teámból, éreztem hogy egyre nehezebbé válnak a szemeim.
A kanapén még jobban elterültem és a  tévé morajára lassan álomba merültem.

___

Halk szuszogásokkal telt meg a nappali. Minden olyan csendes volt, egészen addig, míg nem a bejárati ajtó kattant egyet.
Az illető magabiztos léptekkel haladt befelé.
Ahogy beljebb ért, nem csak a tévé zajára figyelt fel, hanem a kanapén alvó lányra is.
Lépteit felé vette egy nagy pokróccal a kezében, majd betakarta őt.
A lány arcát két kezébe vette, aki azon nyomban bele is simult, miközben egy jóleső sóhaj hagyta el a száját.
Az alakból csak egy halk nevetés tört ki, aztán egy csókot nyomott a tenyerei közt pihenő homlokára.

___

✖Nem utoljára láttuk egymást✖Where stories live. Discover now