Phantom (magyarul)

32.fejezet

A szüleim engedélyt adtak arra, hogy elmenjek bulizni mindenféle kérdezősködés nélkül, ami nagyon meglepett. Azt hittem a mai a dokumentumfilm nap. És ezt követően, az összes.

Felvettem egy szép pólót és egy sötét farmert, óvatosan a zsebembe tettem a fényképet. Hajamat ujjaimmal állítottam be és óvatosan próbáltam feltenni egy kis szempillaspirált mielőtt elvesztem a türelmem és megragadva a cuccaimat, hogy indulhassak.

Hangosan elköszöntem a szüleimtől, akik a kanapén ültek és teljes figyelmüket lekötötte a tévében éppen lejátszott dokumentum film a gonosz hóember legenda eredetéről.

Az ég egészen tiszta volt, és néhány csillag látszott. Az út Max házáig nem volt túl hosszú és mielőtt észrevettem volna idegesen sétáltam a bejárathoz. Bentről hangos zene hallatszott. Bementem a bejárati ajtón és tipikus parti hangulat fogadott.

A bejáratnál álltam újragondolva az egészet. Újra,amit megtanultam a filmekből egy partitól az csak rossz lehet. Főleg, hogy két napja volt Harry temetése. Elhatároztam, hogy nem iszok. Ébernek kell maradnom, ha valamit ki akarok deríteni ma.

Már ismerem a dörgést. Harry régi barátai beszélgetnek a buli alatt a bár szobába. Ez fura, hogy ezt teszik, azt hiszem. Miért hívnak meg ennyi embert, ha mind elbújnak egy privát szobába?

Felmentem az emeletre kikerülve a már ittas embereket. Próbáltam emlékezni, hol is van pontosan a bárszoba Maxnél, ahogy az ajtó kilincsért nyúltam és benyitottam.

Megkönnyebbültem, amikor megláttam Maxet,Natet, Avát és Riát a kanapén ülve, egy cigi volt Ava ujjai között. Felnézett rám, tekintete egyszerre volt leereszkedő és vidám.

"Jane, jó hogy látunk." Üdvözölt Ria mosolyogva.

"Szia." Mondtam és leültem a kanapé melletti fotelbe.

Max rám mosolygott. "Imádni való vagy, mint mindig." Mondta és én viszonoztam mosolyát.

"Köszi." Mondtam és fülem mögé tűrtem egy tincset és próbáltam figyelmen kívül hagyni, hogy elpirultam kijelentésére. "Szóval, mi történt?"

"Nem sok minden." Mondta Nate és előhúzott zsebéből egy pakli kártyát. "Kártyázni fogunk. Estella és Oliver még nincsenek itt."

"Király." Néztem Maxre, remélve, hogy emlékszik arra, hogy vissza kell neki adnom a képet. Kerülte a tekintetem.

"Adhatok valamit inni?" Kérdezte és a kérdésem megválaszolódott.  Bólintottam és követtem a szobából ki, és magamon éreztem Ava tekintetét.

Max becsukta maga mögött az ajtót, intett nekem, hogy kövessem. Ahelyett, hogy lementünk volna a lépcsőn, megfordult és elkezdett sétálni a folyosón, ellenkező irányba, mint a szobája, ha jól emlékszem. Kinyitotta az ajtót a folyosós végén és jelezte, hogy lépjek be.

Megálltam egy pillanatra. Homlokát ráncolta.

"Van itt valami, amit látnod kell." Mondtam csendesen.

Még mindig álltam, küzdött bennem a vágy, hogy felderítsem Harry ügyét és, hogy ügyeljek a biztonságomra. Nem hiszem, hogy May bántana, de nem lehetek elég óvatos, amikor tudom, hogy az emberek mire képesek- Harryre halálára gondolva például. Habár, apa nem tudott rávenni, hogy önvédelmet tanuljak.

Követtem Maxet a szobába, az ajtó becsukódott mögöttünk. Felkapcsolódott egy halvány fény és láttam, hogy egy projektorból jön, ami a sötét falra vetít. Max mellette állt, a bőrkanapé felé intett , ami a fallal szembe volt. Leültem nem tudva mire számíthatok.