🤍Bevezető🤍

4.1K 198 13
                                    


Harmadik fél szemszöge

- Mindenki fogadja nagy tisztelettel országunk miniszterelnökét - konferálta fel az elnök segédje a férfit, amit nagy tapsvihar követett, ezzel is mutatva az amúgy is gőgös politikusnak, hogy a mostani hallgatóközönsége igen nagy számot üt meg.

Negyvenes éveiben járhatott Lim Jong-Seok, aki Korea ügyeiért volt felelős. Voltak utálói mint minden politikai személynek, és voltak olyanok is a nép körében, akik csak öt tartották maguk előtt mint a legjobb vezetőt.

- Köszönöm hogy ennyien idefáradtak és meghallgatják a fontos helyzetet, amit szeretnék önöknek vázolni - szólalt meg diplomatikusan az elnök, majd végig nézett a nagy tömegen, akik a teremben ültek.

- Határozottan kijelentem, hogy a vérfarkasoknak semmi keresnivalójuk az emberek világában -kezdett bele az előre megírt szövegébe, amit valószínűleg csak lediktálhatott az asszisztensének mert ő véletlenül se dolgozott volna meg valamiért, csak a parancsokat tudta osztogatni.

-Több kárt okoznak számunkra ezek a lények mint hasznot - nézett végig a közönségen, akik egytől egyig csodalattal nézték a minisztert. Mindenki egyetértően bólogatott és volt aki be is kiabált, hogy ,,tüntessük őket el a föld felszínéről" vagy ,, undorító lények. Semmi keresnivalójuk köztünk" és volt aki ,, az én családom nagy része miattuk vesztette életét" - érkezett egyre több gyűlölködő megjegyzés, amit a pódiumon álló személy csak leintett és folytatta beszédét.

- A tanáccsal arra a döntésre jutottunk hogy a farkasokat egy külön szigetre száműzetjük. Se étel se ital se lakhatás. Nem lesz számukra ott semmi ami az életvitelhez szükséges lenne. Nekik saját maguknak kell megbirkózni minden nehézséggel - mondta ridegen a férfi és intett az egyik segédjének, hogy hozzon be valakit.

A szólított meg is jelent, karjai között pedig a miniszterelnöktől fiatalabb férfit tartott, aki olyan vézna volt mintha nem evett volna már hónapok óta. Karikák voltak szemei alatt és pilláit is alig bírta már nyitva tartani.
Az emberben szinte semmi élet nem maradt. Kitudja mióta nem ehetett, nem ihatott és nem alhatott.

- Látják! Itt egy tökéletes példa arra, hogy nem fogják sokáig bírni ha nem olyan közegben vannak mint most. Nem lesznek képesek sokáig húzni ott az életet. Idő kérdése és mindegyik vérfarkas kipusztul -mondta elvigyorodva, mire az emberek éljenezni kezdtek.



A férfit akit behoztak, ezek után ki is vitték.

Vérfarkas volt. Jeon Jihun, aki 29 éves, és azon a napon vesztette életet, amikor a tömeg elé vitették, majd amint kitessékeltek a nagy előadóteremből összeesett végkimerűltségben.

De azt az utolsó pillanatát örökre emlékébe véste, bármennyire is nem volt már az élők sorában. Úgy mutogatták, mintha csak egy kirakati darab lenne, bár a nézések egyáltalán nem erről árulkodtak. Inkább undort, lenézést és egyesek szemében félelmet is fellehetett fedezni az ártatlan férfivel szemben.

Az ominózus nap előtt egy hónappal fogant meg feleségében szerelmük gyümölcse, így mikor a nő megtudta hogy férje - akit már két hete fogvatartottak mint kísérleti alanyt- meghalt, teljesen magába roskadt.
Sírt, zokogott és abban reménykedett, hogy a sors száz szorosát rója majd a szívtelen politikusra, aki meg se érdemelné hogy az ország ügyes - bajait rendezze.

A férfi halála napját követően félévvel hozták meg a döntést a parlamentben, hogy a farkasoknak egy teljes évük van elhagyni az emberek földjét.
Mrs Jeon azon a napon határozta el, hogy gyerekét úgy fogja nevelni, hogy bármilyen emberről is legyen szó, az csak is az ellenségük lehet.


Meghoztam a bevezetést az új történetemnek. Remélem ez is elnyeri majd annyira a tetszéseteket mint a másik könyvem, és aki új olvasóként lenne jelen annak meg köszönöm a bizalmat előre is :)

Bye Kimi :))

Isle of Wolves  •VKook•Where stories live. Discover now