Mindenki fél valamitől.. ~befejezett~

S2. 05.

~Ben szemszöge~
Amint megtudtam Mike nagyapjától, hogy a fiú kórházban van, azonnal oda siettem.
A derry kórház nem igazán egy kórházra hasonlít, hanem mint egy elmegyógyintézetre, ezért utálok idejönni. De a barátaimért bármit.
Amikor beléptem az épületbe egy fura érzés kapott el. A gyógyszerek szaga, a sérült emberek, a sok fehér köpenyes orvos, és ez a nyomasztó hangulat rögtön magamba préselte magát.

-Jónapot, Mikehoz jöttem. Mike Hanlon.-könyököltem fel a pultra.
-Szia, szüleid merre vannak?-nézett kíváncsian mögém, majd újból rám.
-Ők.. ők nincsenek itt.-válaszoltam, mire egy kissé megvető pillantást vetett rám.
-Akkor te mégis ki vagy? Csak a hozzátartozói esetleg a közeli ismerősei látogathatják.
-Egy barátja vagyok. Egy nagyon jó barátja.-javítottam ki magam.
-Sajnálom, de egyedül sajnos nem engedhetlek be...
-VIGYÁZAT!!! MINDENKI! GYORSAN!!!-száguldott el egy kocsi közöttünk, minket félbeszakítva.-PERCEKEN MÚLIK..-kiáltotta egy férfi utánuk.
-Mi történt főorvosúr?!-állította le egy pillanatra a nő, akivel az előbb beszélgettem.
-Egy fiú. Elvileg öngyilkos akart lenni... majdnem megfulladt.. csak az a szerencséje..hogy majdnem.-tájékoztatta lihegés közben, majd eltűnt.

-Várj meg itt.-utasította nekem a hölgy, majd az orvos után futott.
Tudom, hogy nem kéne ezt tennem, de ha nem lopakodok be, akkor viszont én oda be nem jutok.
Csak az a helyzet, hogy fogalmam sincs, melyik szobában van..

-Elnézést..-szólítottam le.-Mike Hanlon. Melyik szobában van?
-Itt mindjárt a harmadik. De ugye nem egyedül vagy?-kérdezte tőlem a férfi, közben arra a szobára mutatott.
-Neem.. nézze..-sasoltam gyors körbe az embereket.-Ők.. ott vannak. A szüleim.-mondtam zavartan, majd két ismeretlennek integettem, akik kicsit furán neztek rám.
-Rendben. Hét óráig lehet látogatni.-majd elcsoszogott.
Ez könnyen ment..
Figyelmesen körbenéztem a terepen, majd feltűnés mentesen beosontam a terembe, ahol állítólagosan Mike tartózkodik.

~Bill szemszöge~
-BILL!-ordították utánnam már torkuk szakadtából, de én nem akartam megvárni őket.
Felnéztem a romos ház tetejére, és tisztáztam magamban, hogy kezdődik elölről. Megint át kell élnem azt az érzést, hogy Stelláért jöttem, és vele is kell kisétálnom ezen az átkozott ajtón.

-Miért ő-őt kellett.. me-megint.. miért n-nem e-e-engem?!-dühödtem fel az ajtó előtt, majd egy jó nagyot beleütöttem az öklömmel.-Miért???!-zokogtam.
-Bill ne menj! Várj!
-M-minek jöttetek? Me-megakadályozni a-a-abban, hogy ne m-menjek be?! Mert akkor el i-is mehettek..-indultam be az ajtón.-Egyedül is ki tu-tudom őt i-innen hozni.

~Léna szemszöge~
-Eddie, gyere, fogd meg a kezem...-mondta Rich a fiúnak meggondolatlanul.-Mármint.. tudod, hogy el ne kószálj.-nevetett zavartan.-Léna, Te is fogd meg.-pillantott rám egy kérlelő tekintettel, hogy segítsek neki ezen a kínos pillanaton.

-Egy kicsit déjá vu [asszem így kell irni] érzésem van.-mondta Rich, amikor lenézett a kútba.-Eddie, gyere elém.
-Na mi lesz már? Jöttök, vagy sem?!-kiáltottam a srácokra, akik még mindig odafentről bámultak, én pedig már a kötélen lógtam. [ne értsd félre xd]

~Bill szemszöge~
-Meg kell találnom..-suttogtam magam előtt, közben a lámpám két fura alakot világított meg.

~Stella szemszöge~
-Nem vagy igazi.-láttam meg a kishúgom alakját a sötétben. Már nem tud átverni ezzel a trükkel.

-Na és most?! Mostmár elég igazinak látszom, Stella? Óh.. hát persze..-váltott át a bohóc alakba.
-Mit akarsz?!-köpködtem neki a szavakat.
-Azt hogy már csak öten legyetek..-nevetett.
Öten?! Miért mi történt eddig?
-Mi az hogy csak öten?-kérdeztem rá.
-Mike a halálos ágyán fekszik.. Stanley már halott. És most pedig.. te következel.-váltott át dühös hangnembe, és felém futott.-Tudod miért nem öltelek meg még, Stelluska?!-becézgetett, közben nyálát csorgatva jött utánnam, miközben amilyen gyorsan csak tudtam, a lábaimat szedtem.
-Miatta..-nevetett, majd egy világító fényre kapta a fejét.-Tudtam hogy eljön érted..
-Bill!-kiáltottam neki.
-Ugye Billy?! A kis barátnődet nem hagyod magára!-és rájöttem, hogy már nem tudok hátrébb kúszni. Egy falba ütköztem. És így már nem tudtam megúszni.Végem van..-De Bill úgysem téged szeret!-röhögött.-Jobb lenne, néha inkább meghalni, igaz Stella?-mosolygott.
-Ez nem igaz!-kiáltottam rá.
-Óh valóban? Ezt mondod magadnak akkor is, amikor este sírsz, mert mást szeret?..-fröcsögte a szavakat.
Most sokkal nagyobb és félelmetesebb volt. A kezei, a lábai, a feje, szóval az egész teste óriási lett. Nagy csápjai engem készültek felnyársalni amikor...

-HÉ FASZFEJ! JÁTSZUNK FELELSZ VAGY MERSZET?!-terelte el rólam a figyelmét a szemüveges.-RÁBASZTÁL! MERT FELELEK, TE ROHADT ÁLLAT!
Pennywise éhes lehellete és az óriási csápjai egyre jobban eltávolodott tőlem, és a támadójának szentelte a tekintetét.
-Stella..-futott oda hozzám Eddie, miközben a többiek kővel és egyéb más dolgokkal dobálták a bohócot.-Ugye jól vagy?!-tapogatott végig aggodalmasan.
-Persze, köszönöm.-öleltem át.
-Gyere, segítek.-emelt fel a földről. A lábam valami iszonyatosan fájt, gondolom a menekülés közben amikor elestem, történt vele valami.
-MENJ INNEN! HAGYJ MINKET BÉKÉN!-kiáltott rá a fiú, miközben nekem segített bicegni.-Stella, ha valaha kijutunk innen élve, elvisznek egy orvoshoz kivizsgáltatni jó?! Ígérem.-nézett rajtam végig, amikor látta hogy tiszta mocsok vagyok.-Kitudja mit szedtél itt össze..
-Eddie, menj, segíts a többieknek. Én kitalálok innen egyedül is.-mondtam neki, majd egyből egy dühös és aggodalommal teli arcot mutatott felém.
-Megőrültél?! Dehogy mész ki egyedül!-körbepillantott a terepen, majd újból rám nézett.-Látod?! Ott egy szikla! Menj mögé, bújj el oda!-vezetett el odáig, majd ott hagyott.
-Hol a kis asztmás?! Gyere elő, Eddieke!-kereste a bohóc a fiút.

~Stanley szemszöge~
-Felébredt!-hallottam meg először ezt a kiáltást. De kik ezek? Hol vagyok? Ez a menny? Vagy a pokol?!
-Hogy érzed magad? Minden rendben van? Hozzak egy pohár vizet?-dobálta a kérdéseket monoton hangon az orvos.
-Ez.. ez a menny?!-ültem fel, mire erősen visszanyomott a nő.
-Dehogyis..-nevetett.-Ez a kórház.
-Mit keresek itt?-fogtam a fejem.
-Édesapád talált rád a fürdőkádban eszméletlenül. Az agyad nem kapott oxigént, a tüdőd megtelt vízzel, így majdnem megfulladtál. De apukád szerencsére időben hívott minket, így meg tudtuk menteni az életed.-olvasta fel egy papírról a hivatalos dolgokat.

Kicsit értetlenül néztem magam elé. Szomorú vagyok, mert nem sikerült, de egyben örülök is annak, hogy apám rám talált.
Az orvos kiment, így én egyedül maradtam.

~Ben szemszöge~
-Mike?! Hé, Mike!-keltegettem az eszméletlen fiút.-Mike..-ráztam meg.
-Ben?-találgatott.-Te vagy?
-Mi történt veled?!-tértem a lényegre amikor észrevettem a sebeit.
-Bowers...-nyögte ki.-Még egy hetet bent kell maradnom. Történt valami eddig, amiről lemaradtam?
-Stella.. újból.-mondtam egyből kerítés nélkül, majd egy fél perc után leesett neki.
-Jézusom.. azonnal oda kell mennünk.. segíteni ke..-ugrott fel az ágyból, de azonnal vissza is feküdt csalódottan, mivel még nem tud rendesen mozogni.
-Nyugi Mike, a többiek már ott vannak.-tisztáztam vele, mire egy kicsit megkönnyebbült.

na üdvözlök mindenkit🦕💙

ki örül Stannek?🥰

ezt a részt napokig írtam, pedig semmi extra nincs benne :(

szóvaaal a 2019-es évben ez az utolsó rész, tehát tala 2020-ban❤️

ha tetszett ez a rész, akkor írj kommentbe egy "🎉"emojit.

lebegéssel teli új évet kívánok mindenkinek!🤡🎈