Sok sikert vesztesek!-Part 23.

506 38 11
                                    

~Vesztesek-írói szemszög~

Miután Bill fejbelőtte az öccsét, Georgie furán kezdett el viselkedni. Teste rászkódott, és a testrészei megváltoztak.
Mindenki értetlenkedve nézte, hogy most mi történik itt.
Majd a vesztesek rá is jöttek hogy ki is ő valójában...
-Öldd meg, Bill!-kiáltották.-Bill! Lődd le!
De Bill, mielőtt megtehette volna, Pennywise félbe szakította.
-Tudtam, hogy elfogtok jönni. Tudtam... és igazam is lett. Ezért vittem el őket. Tudtam, hogy ti lúzerek eljöttök értük. És én vártam rátok..-mondta Pennywise
-Igen. És meg is mentjük őket.-AZ először csak nevetett, majd ahogy látta Richie arcán a komolyságot, egyből lefagyott az arcáról a mosoly.
-Sok sikert vesztesek!-kacagta, majd egy csettintéssel szétválasztotta az 5 fiút. Mindenki egy külön helyiségbe került.

~Bill szemszöge~
Hirtelen a szobámban találtam magam. Az ágyamon ültem egy füzetettel és néhány papír lappal.
-Georgie...-néztem lefagyva az ablaknál ácsorgó öcsémet.
-Hm?-kérdezte vissza nyugodt hangnemmel.-Billy, mikor lesz már kész a hajó..?-nyöszörgött.
És ekkor tudatosult bennem, hogy azon az októberi napon vagyok. Ismét.
-Nem nem nem... ez hülyeség..-fogtam a fejem. Talán megőrültem volna..?-Ez nem a valóság..
-De Bill.. ha most velem jössz, Te is lebeghetsz! Lebeghetsz! Lebeghetsz!-mormogta ördögi hangon.-LEBEGHETSZ!
-Georgie...
-Ez már nem unalmas, Billy? Folyton csak a nevét emlegeted...-fröcsögte a szavakat AZ. [amugy😂]
-Ez nem igazi...
-Még mindig nem vagyok igazi? Még mindig nem látszom annak? Ohhh...-görbült le a szája.-Georgie bezzeg rögtön elhitte.Stella sohasem szeretett téged. Mert egy lúzer vagy.
-Ő is az. K-K-Közénk tartozik!-üvöltöttem rá. Egy hangos nevetés közben eltűnt.
Felkeltem az ágyamról, és az ablakhoz sétáltam. Kinéztem az üvegen. Láttam Georgiet a sárga esőkabátjában ahogyan integetett..
És ha megkéne változtatnom a múltat? Most utána kéne mennem? Mit csináljak?
-Bill! Segíts!
-K-k-kiaz?
-BILL!

~Stanley szemszöge~
-BILL!-ütöttem az ajtót.
-MIKE, RICHIE, BEN! VALAKI NYISSA MÁR KI EZT A KIBASZOTT AJTÓT!-sírtam már el magam teljesen.
Lerogytam az ajtó elé. Nem akarok itt lenni. A legrosszabb emlékeim ebben a hülye szobában történtek. Miért vagyok egyáltalán itt?-gondolkodásom egy ismerős dallam szakította félbe. A fuvola.
-Ne ne ne..-ismételgettem.
Előmászott a sötétből. Rám nézett. Csak mosolygott a hatalmas fogaival.
-MIT AKARSZ TŐLEM?-üvöltöttem neki.-Tessék, vigyél el! Itt vagyok! MIRE VÁRSZ MÉG?-zokogtam.
Erre a kijelentésre felém sétált. Megfogta a nyakam, és fojtogatni kezdett. Nagyra nyitotta a száját. Meg akart enni... de egyen csak.. öljön meg.. nem akarok többet szenvedni.
-STANLEY! I-IDEBENT VAGY?!-püfölte a bejáratot Bill.-VÁLASZOLJ!

~Mike szemszöge~
-Gyerünk Mike! Rajta fiú, rajta!
-Nekem ez nem megy...-tettem le a fegyvert.
-Akkor egyed!-nézett rám nagyapám a birkahússal teli szájával. Uramisten...-Finom ez! Anyádék, és apádék is ezt ették ám!-nevetett ördögien.
Ijedtemben kifutottam a pajtából. Nem tudom hogy mit kerestem itt, vagy hogyan kerültem ide, de egy a biztos, hogy el akarok menni innen. Ez nem az a farm.
-Gyere Mike! Egyél velünk!-szólított meg a fa mögül egy lény. Ember teste és birka feje volt.-Úgy tudtam szereted az állatokat!
-De nem megenni... miféle lény vagy te?
-A legrosszabb rémálmod.
-MIKE! MIKE NEM HALLOD?! SEGÍTS!-fogalmam sincs, hogy ki lehetett az, de a hang után mentem. Inkább úgy voltam vele, legyek bárhol, csak ne itt.

~Ben szemszöge~
-Na mivan dagadék?-álltak körbe.
-Chh.. szánalmas kis buzi vagy.
-Tudod mit szeretek az ilyen kis hájas disznókban? Jah, pont ezaz, hogy utálom őket.-löködtek.
-Hagyjatok békén!-üvöltöttem nekik vissza.
-Téged úgyis mindenki hagy, mert undorodnak tőled. Még a barátaid is. Várjunk csak... barátaid sincsenek!-gúnyolódtak.
-Egyedül fogsz meghalni kisgombóc.
-Ez nem igaz. Vannak barátaim! Bill, Mike, Beverly, Eddie, Stella, Richie, Stanley! Ők a barátaim!
-Csókolj meg dagadék! Úgy mintha utoljára csókolnál-nevetett a képembe Beverly.
-Beverly... H-hogy kerülsz ide? Jól vagy?
-Tőlem annyi hülye verset írhatsz.. Amennyit akarsz!-majd Bev feje lángokban tört ki.-Hajad akár a január tüze!-kiáltotta Pennywise hangján utánam, miután kifutottam a teremből.
-MIKE!
-Szívemet perzselő lángok.-közeledett.
-MIKE NEM HALLOD?! SEGÍTS! STANLEY, BILL! VALAKI!!

~Richie szemszöge~
"-Kurva jó vagy, baszki!
-Köszi.-válaszoltam félénken.
-De nekem most mennem kell.
-Nem játszunk még egyet?-mutattam fel az újabb érmét.
-Szakadj már le rólam! Nem vagyok a csajod bazdmeg!
-Mi folyik itt?-lépett be a játékterembe Bowers.
-Nem mondtad, hogy tele van a város ratyikkal.
-A kis fasz Richie Tozier? Megkúrnád az unokaöcsémet?
-Mi.. én nem..
-HÚZD EL A BELED BUZI!-üvöltött le Henry.
Én csak ott álltam. Mindenki engem nézett. Nagyon kínos volt.
-MOZDULJ MÁR!-ezzel kifutottam a teremből."

Ez az emlék kavargatt bennem, mikor a nagy favágó szobor mellett találtam magam. Mit keresek itt?
-Na mivan Richie?-hallottam egy ördögi hangot.
Majd a ez a nagy építmény megtámadt. Futni kezdtem.
-Tudom a titkod Richie!
-HAGYJ BÉKÉN!
El akart taposni. Vagy negyven méteres volt.
-Ez nem a valóság.. nem igazi.. nem a valóság...-suttogtam magamnak. Mire kinyitottam a szemeim, eltűnt. Minden úgy volt, mintha semmi sem történt volna.
Mi folyik itt?

-Szia Richie.
-Ki.. ki van ott?
-Hát nem ismersz meg? Szomorú...-nevetett a krajcáros.-Hiányoztál ám. Nem játszunk valamit? Úgy unatkozom...
-Mi a jó isten...
-Mondjuk Streetfighter? Ohh, azt csíped ugyi?-szólt le a szobor tetejéről, temérdek lufival a kezében.- Vagy inkább felelsz vagy merszet? De jobb, ha senki nem kéri tőled azt hogy felelj, ugye Richie?-emelkedett fel.-Tudom a titkod, az ocsmány, mocskos titkod!-táncolt a levegőben.-Tudom a titkod, az ocsmány, mocskos titkod! Elmondjam nekik, Richie?
-Ez sem a valóság, ez sem igazi..-csuktam be a szemem.
Félve nyitottam ki. Nem láttam senkit. Talán ez a mondat elijeszti. Remélem elment innen...

~Mike szemszöge~
-Ben?
-Sssshhh..!-húzott le a földre, majd az ujjával betapasztotta a szám.
-Mit keresel itt?
-Nem magamtól jöttem ide... Hogy találtál meg?
-Hallottam ahogyan kiabáltál. Bejöttem és meg láttalak téged.
-Hála az égnek.. többiek?
-Fogalmam sincs.
-Mindegy... menjünk innen. Keressük meg Beverlyt.

-Várj ezt te is hallottad?-állított meg.
-Mégis mit?-kérdeztem vissza.

~Bill szemszöge~
Az ezredik próbálkozásra valahogyan kinyitottam az ajtót. De amit ott láttam..
-Stanley...-pillantottam meg a félig haldokló fiút.Letérdeltem hozzá, majd kicsit pofozgatni kezdtem, hogy ébredjen fel.-Ne ne ne.. Stan.. b-b-bírd k-k-ki haver..-simogattam a fiú arcát.
-B..Bill?-nyitogatta a szemeit.
-Igen igen én vagyok az, ny-ny-nyugi. M-minden rendben lesz.
-Sajnálom Bill. Nekem ez nem megy.
-Erős vagy Stan.
-Csak voltam.
-És leszel is.
-Sajnálom Bill. Tényleg. De.. de nekem most el kell... mennem..

Na hali, itt az új rész. Tudom hogy elég gagyi lett, bocsánat.😐

És bocsi azért is, hogy ennyi benne a dőlt betűs vagy vastag betűs rész. (Valakit ez lehet zavar)

|Szerinted sikerül megmenteni Stellát, Eddiet, és Beverlyit?|

Jó lebegést!🤡🎈

Mindenki fél valamitől.. ~befejezett~Where stories live. Discover now